Nem könnyű egy versenyszervező élete. Komolyan mondom, valami sorsszerűt látok abban, hogy amikor mindennek rendben kéne mennie, akkor jön valami váratlan akadály, ami majdnem romba dönti a streetfighter show megrendezését. Ezúttal jó volt az idő, egy árva felhő sem volt az égen, pedig éveken keresztül az időjárás miatt izgultam a legtöbbet.
A helyszín annyiban változott, hogy a versenyt bevittük a Hangár
Expo területére, ahol tavaly csak a depók és a kiállítók voltak. Mivel
így nem használtunk közterületet, nem kellett annyi engedélyt
megszerezni, és a zárt helyen a rendet is sokkal könnyebben fenn lehet
tartani.
Ilyen könnyű szívvel még nem álltam neki versenynek.
Szombaton délben, amikor én a terület tulajdonosával és a biztonsági
főnökkel az utolsó egyeztetéseket végeztem, a srácok nekiláttak a
kordon felállításának. Délután kettő körül értem ki a pályára, és
majdnem leestem a motorról a döbbenettől.
A nézőtér közepén, kicsit a pályára is belógva állt egy nagy, fehér
dobozos teherautó.
A Hangár Expo mellett kereskedelmi raktárak vannak, de megbeszéltük
mindenkivel, hogy elpakolnak a területről. Kétségbeesetten
telefonálgattam a biztonságiaknak, a raktár dolgozóinak, felhívtam az
összes fuvaros ismerősömet, de senki nem tudott segíteni. Ebből botrány
lesz!
Azt hittem, csak egyszerű feledékenységről van szó, de a valóság még
siralmasabb volt.
A teherautó gazdáját lesittelték, őt onnan nem fogják egyhamar
kiengedni. Na ez volt az a pillanat, amikor közel álltam az
összeomláshoz. Szerencsére a lesittelt tulajnak van egy lelkiismeretes
alkalmazottja, aki addig is viszi az üzletet, amíg a főnök a hűvösön
ül. A fuvarozó ismerőseim előkerítették ezt az embert, aki elvitte
végre azt az átkozott kocsit, amit a rendezők közben a pálya csekély
módosításával már be is építettek a kordonba.
A depót az egyik kiürített raktárban rendeztük be, így az összes
versenyző egy hatalmas, hűvös csarnokban szerelhetett. Bár ennek a híre
eljutott hozzájuk, mégis amikor megérkeztek, leesett az álluk a
csodálkozástól, hogy milyen kényelmes körülmények közé kerültek.
Azt a poént azért megengedtem magamnak, hogy
az egyik tűzoltó készüléket a tavalyi motortűz áldozatával, Erdei
Balázzsal vitettem ki a pályára. Hatalmas taps fogadta, ahogy a
zsűri asztalához sétált a készülékkel, és előrelátóan az asztal elé
helyezte.
Délelőtt Mókus, Angyal Zoli, Erdős Csaba lépett fel. Angyal és Erdős
folyamatosan a közönség előtt van, annyi a fellépésük. Mókus viszont
kicsit eltűnt ebben az évben, ezért sokan kíváncsian várták, mit fog
mutatni a Honda CBR600RR-rel. Nos,
a kaposvári fiú egyre magabiztosabb a nagymotoron, de előadása
egy versenyen egyelőre csak a középmezőnybe lenne elég. A show persze
tökéletes volt, inkább csak az első kerekes guruláson és a
magabiztosságán kellene javítania Mókusnak. De javul, jövőre
megszorongatja a streetfighter-versenyzőket. Mókustól azért még a
trógerfájter-stílust várja a közönség, ezért a Honda után elővette a
szakadt Simsont és a még rozzantabb Pannóniát.
A zsűri elnöke,
Erdős Csaba a kötelező gyakorlatok pontozására egy teljesen új,
objektív rendszert talált ki. A száz méter lassú egykerekezésre
annyi pontot kapott egy versenyző, ahány másodperc alatt teljesítette a
távot. Érthető, hogy mindenkinek az volt az érdeke, hogy minél
lassabban tegye meg a száz métert. Az első keréken gurulásra húsz
méteren lehetett nekifutni, és minden első keréken megtett méter egy
pontot ért. A tíz másodperc körben forgásra is annyi pontot adott a
zsűri, ahány kört írt le a versenyző.
Ez a rendszer kíméletlen pontossággal jelzi a versenyző felkészülését,
és nagyban befolyásolják a verseny végeredményét. Sokáig vita volt,
hogy a show-jelleg mennyit ér egy versenyen. A rutinos öreg rókák
természetesen a gyakorlatok pontosságára szerettek volna több pontot
kapni, míg egy kezdő streetfighter inkább több gumifüstöléssel és nagy
sebességű, látványos mutatványokkal akarta megszerezni a zsűri
jóindulatát. Ezzel a pontozási rendszerrel a kérdés eldőlt. A
stopperóra és a mérőszalag nem tűr vitát, és
már a kvalifikáció alatt meglepő eredmények születtek.
Nagy nevek szorultak hátra a listán.
Különösen a lassú egykerekezés adta fel a leckét azoknak, akik
eddig a dinamikus műsorral arattak sikert. Czakó Zoli mindössze 26,7
pontot gyűjtött be, de Szőllősi Pepe még ennél is kevesebbet, csak 23,5
pontot. Szabó Ákos eredménye a kvalifikációban 16,7 pont, de neki
mentségére szolgál, hogy repedt bordákkal, több helyen sebesülve,
bekötött nyakkal vállalta a versenyzést.
A kezdő versenyzők viszont meglepő magabiztossággal teljesítettek.
Különösen Demény Laci, aki a nála sokkal tapasztaltabb bátyját, Zsoltot
is leiskolázta az első keréken gurulás alatt. Kulman Mikit tavaly még
senki sem ismerte, de itt úgy motorozott, mint egy profi.
De azért akadt arra is példa, hogy valaki a dinamikus stílusa ellenére
is tudja óvatosan kezelni a motort. Hidi Mikinél ma nem sok gyorsabb
versenyzőt lehetne találni. Miki mégis lassan egykerekezett, hosszasan
gurulta a stoppie-t, és
a gumifüstölés alatt úgy pörgött, mint a mérgezett egér. 44,6
pontot gyűjtött be ezzel, nála csak Potzner bírt magasabbat összehozni,
de ő is csak egy tizeddel többet kapott.
A szabad gyakorlatok alatt már sokkal lazább volt a légkör. Egy perc
állt rendelkezésre a bemelegítéshez, és nyolc perc volt az értékelhető
műsor. A bemelegítést a legtöbben a közönség felpörgetésére használták
fel, ezért aztán a verseny alatt egyre nagyobb és nagyobb ováció
fogadta a versenyzőket.
Szabó Ákosnak nincs szerencséje Szegeddel. Tavaly pont Erdei
Balázs után következett, de a kigyulladt motor eléggé lelohasztotta a
közönséget, és nem bírt úrrá lenni a lapos hangulaton. Most a lábadozó
Ákos a repedt bordája miatt nem bírta végig a nyolc percet, hamarabb
lejött a pályáról. Végül a tizenegyedik lett, pedig az eddigi
eredményei alapján sokkal előrébb kellett volna végeznie.
Czakó Zoli végre túl a kötelező gyakorlatokon, sokkal
felszabadultabban esett neki a nyolc percnek. A pálya mindössze
száznyolcvan méter hosszú volt, de ő ismerte már magát annyira, hogy
a biztonság kedvéért kinyittatta a depó felőli végét. Jobbnak
látta, ha biztosít magának egy kis menekülő utat. Mivel Csongrád
megyei, nagyon népszerű Szegeden. Ez meg is látszott a bejövetelén,
sokan emlékeztek még a tavalyi műsorára, ahol gumifüsttel borította be
a pályát. A közönség most is kikelt magából, őrjöngött a tömeg, és
Czakó begyorsított. Az sem érdekelte, hogy pontot veszít, de kiment a
pályáról, hogy nagyobb sebességet gyűjthessen, és jobban feltüzelje a
nézőket.
Nála nagyobb ovációval csak Hidi Mikit fogadták. Miki ráadásul meg is
váratta a rajongóit,
csak akkor jött elő a depóból, amikor már kórusban hívta út a
tömeg. Akkor aztán berobbant, és már nyomát sem láttuk a
kvalifikáció alatti pontos, lassú Mikinek. Itt egy dühöngő őrült volt,
egy motorgyilkos, gumiégető ámokfutó, aki minden pillanatban a közönség
életével játszott. És ez kellett a népnek! Tapsvihar, füttykoncert,
ordibálás kísérte végig a nyolc perc alatt. Miki idén újra Suzukival
megy, a tavalyi Triumph túl gyenge volt a stílusához. A GSX-R 1000
viszont épp a megfelelő motor egy ilyen dinamikus versenyzőnek, és újra
azt a mókamestert láthattuk a pályán, akinek Mikit megismertük. Idei
műsorának új eleme a tűzgyújtás. A segítői egy is gázolajat gyújtanak
meg az aszfalton, amin Miki először csak simán átmotorozott egykeréken,
majd visszafelé egykerekezve brutális gázadás közben elfújta a lángokat
a kipufogóval.
A végére maradt a legjobb, akinek a győzelmét már előre borítékolni
lehetett.
Potzner Feri már csak győzni jár Szegedre. Harmadszor nyerte meg
a Wild Streetfighter Show-t. Ferire a halálpontos motorozás és a
biztonság mellett még az elegancia is jellemző. Mintha skatulyából
húzták volna elő, a motorja és a sisakja csillog, ruháján sehol egy
gyűrődés, és mint egy szalontáncos, elegánsan és végig mosolyogva
motorozott a verseny alatt.
|
További cikkeink
