Kisebb változtatások után 2005. október 1-én és 2-án rendezték a 2005-ös Supermoto Európa-bajnokság utolsó fordulóját a törökországi Hezarfen repülőtéren. A csapatok átlag 4 órát töltöttek a bejutással a török határon (rekorder a szlovén versenyző és olasz szerelője volt, 21 órát vesztegeltek kamionjukkal). Néhányan, akikhez nem jutott el a helyszínváltozásról szóló hétfői rendezői körlevél, az eredeti pályára mentek, Izmitbe, ahova mellesleg kiöntött a Márvány-tenger. Még szerencse, hogy Hezarfen alig 40 km-re van Izmittől, így péntek éjszakára az egész Eb-mezőny befutott.

hirdetés

A szombat reggeli gépátvétel végére már a pálya is tökéletes,
biztonságosan használható állapotba került. Hosszú egyeneseivel,
elnyújtott fordulóival és két ugratós off-road szakaszával erősen
gyorsasági jellegű lett. Az abszolút összevont mezőnyt három SM250-es,
kilenc SM450-es Eb-versenyző alkotta, kiegészítve a szintén
záró-fordulós Supermoto Balkán-bajnokság hét indulójával. A
sajnálatosan nagyszámú távolmaradásnak valószínűleg a hely periférikus
és nehezen megközelíthető jellege lehetett az oka. Jan Vodochodsky (CZ,
SM250, TM), Franz Rieger (A, SM450, Yamaha), Beno Stern (SLO, SM450,
Yamaha) és még néhányan az eddigi Eb-állásban elfoglalt pozíciójukat
adták föl azzal, hogy nem vállalták a kiutazást.

Akinek viszont számított a helyezés, teljes energiával vett részt a
szombati napsütéses edzéseken. Kökényesi György (Yamaha) nagy
ellenfele, Vodochodsky hiányában 250 cm
³-es gépével a jóval erősebb, 450-es motorokkal versenyzett
a jobb köridőkért, és viszonylagos esélytelensége ellenére is a 6-7.
legjobb időket futotta. Az SM450 kategória újdonsült éllovasa, Ales
Hlad (SLO, KTM) új versenytársra akadt a kamikaze stílusú osztrák
favágó, Heinz Hochreiter (KTM) személyében, de a leggyorsabb mégis
Johann Schruf (A, Yamaha) volt. Őket követte Radoslav Balinov (BUL,
KTM), majd a legjobb 450-es magyar, Molnár Tamás (Honda). A mezőny
legtiszteletreméltóbb tagja Malcolm Schneider (A, KTM) volt, aki
egyhetes bokarepedéses - részleges ínszalag-szakadásos - ügy miatt a
szünetekben bal lábán rögzítőkötéssel és mankóval botorkált a depóban,
majd a pályán az 5-6. legjobb időket futotta - később megjegyezte, hogy
"kicsit fáj sebességet váltani".

Vasárnap kora reggel elkezdett esni az eső. Jövőre aszályos vidékeken
kell Supermoto Eb-t rendezni, mert ezzel garantált a bőséges csapadék.
Aztán szerencsére még a Warm Up előtt elállt, az off-roadból furcsa mód
nem csúszós, hanem ragadós masszát keverve, de a leszállópálya
felfestett felületei olyan sikamlóssá váltak, hogy még gyalog is nehéz
volt rajtuk átjutni. Nem is ment ki senki Warm Upra, várták, hogy
felszáradjon a környék. Ám ez csak egy része volt a csapat nyomott
hangulatának: Schrufot éjjel kórházba kellett szállítani, mert rátört a
hányás, és egyik szemére nem látott. Kiderült, hogy a migrénje okozta a
rohamot, amit vélhetőleg a nagy stressz váltott ki. Mindenesetre
vasárnap reggel visszatért a pályára, mert semmi szín alatt nem hagyta
volna, hogy az előtte alig 13 ponttal vezető Hladból ellenfél nélkül
legyen bajnok.

A mért edzés és a Super Pole után csak azért nem csupa osztrák állt a
rajtrács első sorának négy helyén, mert összesen hárman neveztek. A
pole-pozíciós Hochreiter mellé beküzdötte magát a bulgár Balinov, de
Hlad kiszorult az 5. rajtkockára, mert a két nem 100%-os versenyző,
Schneider és Schruf gyorsabbak voltak nála az időmérőn. Kis 250-es
kakukktojásként állt Kökényesi a 6. pozíción, megelőzve a 7. Molnár
Tamást. Molnár Péter (Honda) eredménye alapján a 9. helyről
rajtolhatott.

A rajtot követően Hochreiter került az élre, mögötte Ales Hlad és
Molnár Tamás, de a magyar versenyző nem sokáig bírta tartani az iramot.
Helyét átengedve a rajtnál beragadó Schrufnak, a mozgáskorlátozott
Schneiderrel versengett az 5. helyért. Nevető negyedikként körözött
Balinov, az élmezőny pedig a szerbiai versenyhez hasonlóan elhúzott, ez
esetben Hochreiter vezetésével. Schrufon látszott, hogy már nincs
rosszul, eszelősen kergette Hladot, aki Hochreitert próbálta
megszorítani. Az első futam vége előtt három körrel Hochreiter egy
kanyarban elcsúszott, a így a befutó sorrendje Hlad-Schruf-Hochreiter
lett. A Molnár-Schneider párharc osztrák győzelemmel végződött, ez
viszont szerencsére nem veszélyeztette Tamás harmadik helyét a
bajnokságban. Molnár Pétert kilencedikként intették le a 450-esek
között. Kiskökény 250-es Yamahájával az abszolút középmezőnyből
figyelte a nagyobb motorokat, a terepszakaszon behozott lemaradását a
100 méteres egyenesekben rendre visszaadták az erősebb gépek. Az
SM250-ben a második Fazekas Zoltán (RO, Yamaha), a harmadik Enescu
Narcis (RO, Yamaha) lett.

A két futam közti hosszú szünet nyugalmát gyülekező viharfelhők
zavarták meg. A versenyigazgatóság gyors közvélemény-kutatást tartott
egy eseteleges, 30 perccel korábbi rajtról, hogy elkerüljék a verseny
közbeni égszakadást, de Schruf egyedüli nem szavazata miatt az időterv
változatlan maradt. A rajtelőkészítő idejére a vastag felhőktől már
majdnem esti sötétség borult a repülőtérre, ezért a versenyvezetőség
megállapodott három élversenyzővel (Hlad, Schruf, Kökényesi), hogy ha
az időközben eleredő esőtől a futam alatt használhatatlanná válik a
pálya, jelezzenek - mivel a bíróknak nincs lehetősége verseny közben a
pálya állagát vizsgálni - és többük jelzésekor leintik a futamot.

A rajtkor már csöpögött, majd fokozatosan erősödött a vihar. A
versenyzők egyre óvatosabban motoroztak, Schruf osont legelöl, Hlad nem
akart kockáztatni, ezért most az egyszer megengedte Balinovnak, hogy
megelőzze, Kiskökény ismét a középmezőny táján vizsgálgatta a különböző
szakaszok állapotát. Az időjárással egyedül Molnár Tamás és Schneider
dacolt, akik újra egymásra találtak egy jó kis 5. helyért folytatott
harcban. Ezt a meccset azonban kockás helyett piros zászló szakította
félbe a 8. körben: először Schruf, utána Hlad is intett a célvonalnál,
hogy itt a vége. Mivel a 10 körös futam több mint 50%-át teljesítették,
a szabályok értelmében ez a sorrend adta a végeredményt. Így
fordulhatott elő, hogy Tamásnak másodszor is a 6. hely jutott.

A zuhogó esőben mindenki villámgyorsan pakolt, az időmérők épp az
utolsó pillanatban gurultak ki buszukkal az ingovánnyá lazuló sárból. A
kb. 30 perces zápor múltán a reptér kávézójában gyülekezett az elázott
mezőny az idei utolsó díjkiosztóra. Dobogó ugyan nem volt, mert a
legfelülre álló beverte volna a fejét a plafonba, és a díjkiosztó
teljes díszlete is szétázott, de ettől semmit sem vesztett
jelentőségéből az a tény, hogy Kökényesi György lett a Supermoto
Európa-bajnok az SM250 osztályban. Jan Vodochodszky távolmaradásával
elveszette Európa-bajnoki második helyét, ezt helyette a román Fazekas
Zoltán nyerte, a szintén román Enecsu Narcis előtt.

Johann Schruf törökországi futamgyőzelmével ugyan lefaragott pár
pontot hátrányából, de ez nem volt elég ahhoz, hogy elvegye Ales
Hladtól az SM450 osztály Európa-bajnoki címét. Viszont nem Kiskökényé
az egyedüli magyar siker, hiszen a szlovén és osztrák supermotós mellé
Molnár Tamás állhatott, mivel ő lett a 2005-ös Supermoto
Európa-bajnokság SM450 kategóriájának harmadik helyezettje, míg öccse,
Péter, aki szorgosan járta végig bátyjával a Eb-sorozat minden
állomását, az előkelő hetedik helyen végzett. A Molnár testvérek közé
Schneider, Balinov, és Kalin Kulev (BUL, KTM) sorolt be.

Hezarfenben végső búcsút vettek egymástól az egyéni supermoto Eb
résztvevői. A programok közti barátságos klubbolást a depóban, és a
vérre menő küzdelmeket a pályán majd jövőre folytatják, remélhetőleg
kevésbé keleti tájakon - és szárazabb körülmények között.