Üröm az örömben

hirdetés

A városiasított krosszmotorokra - a supermotókra - nagy az igény.
Nem csak rendkívül szórakoztató, hanem racionális választás a
versenypályákról az utcára szabadult sportos, dinamikus, könnyű, jó
terepjáró képességű jármű, főleg, ha a kiváló budapesti utakon
szeretnénk közlekedni.
A divat úgy kívánja, hogy minden motorgyártó kínálatában szerepelnie
kell ilyesminek. Ha valaki Hondával szeretne supermotózni, akkor a
legegyszerűbb, ha választ egy CRF450 krosszmotort, amiről lehányjuk a
gyári kerekeket és egy pár 17"-os kerékkel átalakítva máris kész a
kiváló Honda supermoto, már csak egy kis futómű-csavargatás marad
hátra. Ez viszont se nem olcsó, se nem egyszerű feladat, nem mindenki
számára járható út.

Még tuning nélkül az újszilvási találkozón

A Hondánál is belátták, szükség van utcai supermotóra. A fejlesztésre
nem lehetett túl sok időt hagyni - mert a piac igen türelmetlen - ezért
nem tehettek mást, minthogy
a raktárba fáradtak és megnézték, mi van a polcokon. Az első
villát a CR250, a kormányt a CR250R kölcsönözte, a váz és a lengővilla
a hírek szerint valami japán belföldi 400-as endurótól származik, mások
szerint a 1998-ig gyártott SLR 650-től. A blokk az 1988-ban bemutatott
NX650 Dominatorból érkezett. A LED-es hátsó lámpa a CBR-ekéhez
hasonlít. A műszerfal szerintem valami thaiföldi Honda-gyár helyi
terméke, és még ki tudja, honnan a többi apróság.

Az ügyes mérnökök fogták a kosár alkatrészt, és minden tudásukat latba
véve, csinos motort készítettek. Eddig is tudtuk, hogy kiváló
szakemberek vannak a Hondánál, így a forma jól is sikerült, a már
meglévő alkatrészeket úgy alakították, hogy egy modern vonalvezetésű,
fiatalos gép született.
Az első méterek megtétele után viszont úgy döntöttek, merészség
lenne supermotónak hívni. Stílust teremtve megalkották hát a
Funmoto kategóriát, amit rosszindulatúan talán supergyengemoto
kategóriának nevezhetünk. A zavar kedvéért azért elnevezték FMX-nek is,
ami Freestyle (F) motocross-t (MX) jelent.

Az első képeket látva nekem nagyon tetszett a gép. Érdekesnek
találtam a felhúzott, dupla kipufogókat, melyekhez hasonlót csak
nagyobb 1000-es gépeken láthattunk eddig. A teljesen zártnak tűnő -
lefelé kipufogó - végek pedig tényleg viccesek. Oldalról a motor
vonalvezetése nagyon dinamikus, jó formájúak a sárvédők és az idomok,
és az üléspozíció is nagyon eltalált. Még utassal is jól néz ki a
gép.

Az off-road motoroktól kölcsönzött külső feltűnő jellegzetessége a
dupla első sárhányó. A felső sárvédő kialakítása olyan, hogy a
levegőáramot közvetlenül a motorblokkra irányítja, ezzel is fokozva a
motor hűtését. A feketére fényezett, 11 literes fém tankot két oldalról
színes tankborító műanyag veszi közre. A tankra felfutó kétszínű ülés a
krosszgépek világát idézi. Sajnos annyira krosszos, hogy az
ülésmagassága terheletlenül 875 mm, (opcionálisan választható 20
mm-rel alacsonyabb ülés), ráadásul keskeny és kemény, így a hosszabb
túrázáshoz nagyobb elvetemültség szükségeltetik. Én próbáltam,
túléltem.

Pedig gondoltak a túrázókra, mert az ülés alatt akasztókampókat
találunk, és a Honda gyári kiegészítők közül csomagtartórácsot is
vásárolhatunk. A farokidom lemeze alatt bújik meg a diódás hátsólámpa.
Burája színtelen, akárcsak az irányjelzőké, melyek - az előző
felsorolásból jól kifelejtettem - a Hornetről származnak.

Sajnos az FMX-en vannak érthetetlen részletek. A profi
futóműalkatrészek, a csodás fűzött alukerekek mellé nem értem, hogy
kerülhetett az a rémes műszerfal, illetve műszer? Szégyen és gyalázat,
ilyet egy Honda nem engedhet meg magának, ennyire nem szabad spórolni.
Utoljára gyerekkoromban volt hasonló műszerem, amit a pestlőrinci
Szivárvány Áruház Vasedény osztályán vásároltam az aktuális
kempingkerékpáromra. Pont ugyan ez a rendszer, az első kerék hajtotta
egy bowdennel, pont így lehetett lenullázni, annak talán szebb volt a
számlapja. Ráadásul az idom és az óra közé szivacsot tömtek, gondolom
rezgéscsillapítási szándékkel. És a motoron ülve ezeket kell bámulnom.
Jaj-jaj!

A blokkot vékony falú, szögletes keresztmetszetű acélváz fogja körbe,
melynek gerince egyúttal 2,5 liter kapacitású olajtartályként is
szolgál. A léghűtéses, 644 köbcentis, négyszelepes, RFVC motort a közel
húsz éves NX650 Dominátor hajtóművéből fejlesztették ki.
Jelenleg gyári motortuninggal kapható, az eredeti 38 lóerőt új
dugattyúval, tuning vezérműtengellyel és rengeteg szervizmunkával 52
lóerőre tornázták fel. A konkurenciaharc ebben a kategóriában is
nagyon erős, vásárláskor a teljesítményadatok döntőek lehetnek. Az FMX
nem biztos, hogy a teljesítményével fogja meghódítani a vásárlókat.

A blokk egyébként szépen járt, a káros vibrációkat kiegyenlítő-tengely
kompenzálja. Nem egy vadállat, de nem is gáz. Dinamikusan lehet vele
haladni, és
kis ügyességgel még egykerékre is vehetjük. Végsebessége 160
km/h, de a 120-as utazót simán tarthatjuk. Nekem nem is a
teljesítményével volt bajom. Napokig nem tudtam, mi nem tetszik. Aztán
rájöttem. Nincs szép hangja. Persze ez elég szubjektív dolog, és nehéz
meghatározni, mert nem a kipufogó hangja nem tetszett, hanem magának a
blokknak a hangja. Talán a léghűtéses kivitelezés miatt, vagy a fene
tudja.

Az FMX futóművébe viszont nem lehet belekötni. Elöl két 45 mm
átmérőjű, feszesre hangolt, aranyszínű fordított teleszkóp, hátul a
Honda progresszív Delta-Link Pro-Link futóműrendszere dolgozik, melyhez
40 mm-es keresztmetszetű gáztöltéses csillapító és merev, zártszelvény
acél lengővilla tartozik. A széles, masszív, alumínium kormányt
a Honda CR-CRF modelljeihez hasonlóan a Renthal szállítja. A
feketére eloxált, 17 colos alumínium felnik és a rozsdamentes
acélküllők már az igazi Honda minőséget tükrözik. A fékek is
beállhatnak a sorba. A hatékony megállásról elöl 296 mm-es féktárcsa és
kétdugattyús féknyereg, hátul 220-as tárcsa és egydugattyús nyereg
gondoskodik.

A motor legnagyobb hibájának a kissé elavult, gyengécske, léghűtéses,
karburátoros blokkot szokták említeni. Pedig ez szerintem akár erényére
is válhat. Ugyanis megbízható, bevált, tartós blokkról beszélünk, és
olyan területeken, ahol nincs a közelben Honda-szerviz, az ilyen
jellegű egyszerűség kiemelkedő szempont lehet. Az FMX többnyire a
Hondához méltó profi alkatrészekből építkezik, mégis a gagyi apró
részletek miatt valahogy az esetlegesség benyomását kelti. Igazán én
sem tudom megmondani, miért nem szerettem,
talán csak egy kicsi hiányzott.