Fityiszt a jövőnek!

Sehol semmi újdonság, szinte minden fontos részletet láttunk már. Ismerős a váz, húztuk már ezt a féket, és a blokkot is kipörgettük kétszázig – csak egy részlet szokatlan. Mint a vasárnapi leves, amibe új alapanyagot dobtak, pedig vitamin sincs benne, az íze sem jó, és allergiát is okoz. Elég belekóstolni, egye meg az, aki főzte.

hirdetés

Bal oldaláról azonnal felismerni

Automata nagymotor! Csak úgy visszhangzott a sok hűha a sajtóban,
amikor a Piaggio csoport bejelentette az Aprilia Mana 850-et. Pedig
nincs semmi igazi újdonság. A
Jawa már 1966-ban, a
Guzzi meg tíz évvel később előrukkolt a
váltásmentes élménnyel – akkor sem kellett senkinek. A motorosok
szeretnek váltani, a robogósok meg a kedvező méret miatt választanak
valami kis fürgét – minek összekeverni a kettőt?

Szépek a vonalai - designban nem hibázik az Aprilia

A gondolat valami oknál fogva nem hagyja nyugodni a gyárak
marketingosztályát. Mi más lehetne a motiváció, mint hogy a jól
szituált robogósokra rásózzanak valami nagyobbat és drágábbat? A
Yamaha csúcstúrázót, a
Honda
meg
Batmobilra hajazó mutánst alkotott – a robogósok
mégis maradnak kis kerekű kedvenceiknél.

Szemből a lámpa dominál

Mindene megvan, ami egy 850-es gépnek kell, csak egy dolog nincs:
kuplungkar. A CVT váltó ellenére ott a talpnál a pedál; ha a balunk
nyúlkálási kényszere nem figyelmeztetne, még elégedetten bólogathatnánk
is, hogy minden rendben, jó kis gép ez.

Közel sem sportos

Kinek-kinek ízlése szerint. A robogóról nagyobbra átszállóknak ott
az automata lehetősége. Csak a gázt kell húzni, a Gilera GP 800-ban
megismert V2-es hibátlan, a mindig nyomatékcsúcson dolgozó váltóval
stréber módjára húz az Aprilia. Nagyobb kerekei és sokkal jobb futóműve
más dimenzió: ettől még nagyon messze van a robogók világa.

Kézi üzemmódban hüvelyk- és mutatóujjal kapcsolhatjuk a fokozatokat

A markolatra két váltógombot tettek, aki saját maga szeretné
beosztani az erőt, az fel-le dobálva a fokozatokat játszhat a 76 lóval.
És akiknek már ott a lábában a reflex? Azok használják bátran a pedált
– hét gang kapcsolható, pont mint egykor a 125-ös
Cagiva Super Cityben.

Akár kétszázig is felsurran

Városban nincs jobb az automatánál. Csak nézünk előre, csavarjuk a
markolatot, az Aprilia meg megy. Jól megy, feleslegesen jól. Budapest
tábláin belül teljes pazarlás ennyi erő meg a 73 Nm nyomaték. Nézzük
csak meg azokat, akik professzionálisan, futárként róják a várost, nem
véletlen robogóik és kisköbcentis utcai motorjaik serege. Ahol egy
slankabb gép gond nélkül ellavírozik, ott a Manával már résen kell
lenni a sorok között − a városi közlekedés a szemfülességről szól, és
nem az erő misztikumáról.

Nagy tanár, de nem jó pedagógus a Brembo fék

Van sport-, túra- meg esőfokozat; hasznosak, okosak, de egoizmusból
úgyis mindenki a legvadabbra kapcsol. Ez okozhat meglepetést, teljes
gázelvételkor a CVT radikálisan megváltoztatja az áttételt. Ha valaki
gyanútlanul rádobja a gázt a kanyar közepén, könnyen megugrik a 850-es.
Már Magyarországon is több kisebb bukásról mesélnek emiatt, voltak
olyanok, akik a hirtelen gyorsítást a robogókon megszokott fékezéssel
próbálták korrigálni; a
Tuonóról származó dupla tárcsák azonban nem
pedagógiai érzékükről híresek.

Mint a robogókon - ülés alá csurran a benzin

Kézifék is van a Manán, kell is, hisz nem tudjuk fokozatba tenni,
így lejtős terepen sem indulhat meg a 229 kiló. Hogy a megszokott
reflexet ne kelljen feladni a feljebb kívánkozott robogósnak, zárható
sisakrekesz került a tank helyére, az üzemanyag meg a nyereg alá – az
apróságoktól érzi magát otthon az ember.

A váltókart fordítva szerelték

Hogy miért írok folyamatosan másra vágyó robogósokról? Mert nem
hiszem el, hogy egy motorozást szerető ember önként átülne az Aprilia
Mana 850-re. Hiába a gondos tervezés, az ötletes forma, a jó szövésű
térhálós váz: 2 290 000 forintért ennél jobbat házon belül is találni.
Az
Aprilia Shiver egy százassal olcsóbb, erősebb és
élményben is többet ad. Igaz, nincs benne CVT, „csak” hagyományos
váltószerkezet, de ha magamból indulok ki, úgyis lábbal kapcsol az, aki
ezt már megszokta. A kuplungmentesség sem újdonság, sokan vezetettünk
már régi Jawát.

Nem fért el a váltótól

A fejre állított első villa nem szabályozható, pedig ráférne. Puha,
nagyobb fékezéseknél beül, pedig a dupla 320 milliméteres radiális
Brembók gyakran kényszerítik térdre a konstrukciót, nem ártott volna
hozzájuk hangolni a teleszkóppárt sem. A hátsó lengővilla
csillapítórugója a váz mellé került, helyet spórol a nyomatékváltónak,
és a gép jobbjának markáns megjelenést ad.

A váz szép - messziről kiáltja: olasz vagyok!

A 38-as torkú Weber-Marelli befecskendezés vagy túl szorgalmas, vagy
a modern CVT váltók nem olyan takarékosak, mint ahogy azt terjesztik. A
próbaút alatt tapasztalt, helyenként 10 litert is meghaladó fogyasztás
mindennek nevezhető, csak takarékosnak nem – ezzel az étvággyal a
Ringen hajtott sportgépek sem dicsekednének, nemhogy egy
kategóriateremtőnek szánt, jövőbe mutató motor.

Egy sisak fér bele

Az ülés kényelmes, az utasnak sincs oka panaszra. Kellően széles és
hosszú, a lábtartók ideális helyen vannak. Akár hosszabb utakra is
alkalmas lehet, ha valaki hajlandó kompromisszumot kötni – bevallom,
nekem nem menne. Budapesten sokkal fürgébb és okosabb egy robogó,
túrázni meg jobbat is találni ennyi pénzért.

Kilóg a családból

Ki gerjed rá a Manára? Aki valamilyen testi hátránya folytán nem
képes mind a négy végtagját használni, annak jó választás a motoripar
Hycomatja. Ha valamelyik maxirobogósnak kisebbségi
komplexusa támad nagymotorok között, szintén gondolkodjon el, ahogy
azok is, akiknek a futómű vagy a megszokott fékek már nem elegek. Nekik
kedves lehet, de az biztos, hogy a konzervatív motoros erre nemet
mond.

Városba jobb egy slankabb motor, túrázni meg valami teljesen más

Megjósolható, hogy a jövőben megszaporodnak majd a hasonló
szerkezetek, nincs értelme csodálkozni – fogyasztási szokásainkat nem a
célszerűség, hanem a tömeghipnózis jellemzi. Divatos tárgyaink nagy
része gondosan összerakott, de semmire sem jó igazán. Pont, ahogy az
Aprilia Mana 850: se igaz praktikum, se koncentrált élvezet. Porhintés,
marketingrizsa, szemfényvesztés.