Egy pickup béna Budapesten. Egy SUV is. Szűk neki a hely, semmi harmónia és célszerűség. Ezek a böszmék széles utakra, melóra valók, itt igazán szépek. Hörögve repülnek át a fekvőrendőrökön, lepi őket a por, lepattan róluk a festék, de jó elnézni őket. Gyanús felépítményeket buherálnak rájuk, embereket szállítanak a platón, és csakis benzines motorokkal futnak, mert itt dízel legfeljebb egy kamion lehet.
A benzin feleannyiba kerül, mint otthon, az átíratás darabra megy és 10 000 forint alatt van. A kötelező biztosításon kívül egy fix költséggel kell számolni a tulajdonosoknak, az 1968-as olimpia idején fondorlatosan bevezetett és azóta megtartott „tulajdonlási adó”-val. Ennek mértéke az autó értékétől és a hengerek számától függ, minél drágább egy gépjármű és minél több hengeres, annál magasabb az összeg. Így már érthető, itt miért nem luxus egy 25 éves, leütött Dodge teherautóval járni.
A veszélyes rakomány ismeretlen fogalom, egy pickup pedig mindig jól jöhet, ezért szívesen veszik a macsó gépeket. A platósok marketingje is a mexikói szívek közepébe talál, a cowboyos hangulatban reklámozott autók bejönnek a helyi pasiknak.
Ezek a V6-os, V8-as Fordok, Dodge-ok és Chevrolet-k elpusztíthatatlanok, rengeteg veterán melózik a mai napig.
A japánok későn értek ide és drágábbak, de pár Nissan azért akad.
