„Majd a verseny végén alszunk.”

2008.04.25. 10:36
9 hozzászólás

A hazai rali élet egyik meghatározó szereplőjével, Gál „Baba” Istvánnal  beszélgettem. Egy korábbi posztomban fejet hajtottam azok előtt, akik minden energiájukat az autóversenyzésbe fektetik, azt hiszem Gál Baba ilyen ember.

TC: Hogy tetszik eddig a verseny?
GBI: Vegyes. Vegyes. Az eleje nagyon jól sikerült, az 59. helyről rajtolva feljöttünk a 26. helyre. Az egy eléggé jó húzás volt, az autó jól működött. Aztán Romániában ugye többször átalakították a pályát, a kamionok miatt, amik felszántották a talajt, meg a második napon lehullott eső miatt. Azon is végigmentünk, nekem nagyon tetszett, mert én iszonyatosan szeretem az extrém körülményeket. Én imádom az ilyen saras, köves pályát. Azt azért tudni kell, hogy az ilyen körülmények között nagyon sokat számít a technika. Rá kellett jöjjek, hogy az autónk fölött, amivel számos győzelmet értünk el, bizony már eljárt az idő.

TC: Mennyi idős a gép?
GBI: Bizony már tíz éves. Apró fejlesztések azért voltak.


TC: Elsősorban mi hiányzik belőle?
GBI: A pénz…


TC: Na persze, ez ebben a műfajban mindig így van. Kicsit konkrétabban?
GBI: Igazándiból a legfontosabb a hajtáslánc lenne. Egy automata váltót használunk, ami nagyon strapabíró, hiszen egy szezont végig tudunk vele csinálni, de fejleszteni kéne az áttételezésén. Túl nagyokat ejt.


TC: Milyen motorhoz csatlakozik?
GBI: Egy V8-as hatezres Chevrolet motorunk van, ami nagyon jó, 300 ló körüli, nagyon kellemes motor. Időtálló és viszonylag olcsó, mások is használják.

TC: Meg nagyon jó hangja is van...
GBI: Ennek nagyon örülök, csak az a baj, hogy ez nem hangverseny. Arra kellene a pénz, hogy egy olyan váltónk és hajtásláncunk legyen, amivel a motor 500 newtonméterét kellemesen el tudnánk osztani hat fokozatban. Nagyon sokat javítana a versenyképességünkön.


TC: Hogy álltok most?
GBI: Pechesen. Romániában nekem jött egy versenyző, mert gyorsabb volt mint én. Ugyanazt utolértem itt a lőtéren, szerettünk volna mi is mutatni valamit. Ezt a terepet nagyon ismerem, volt bennem egy kicsi, hogy most meg én fogok elmenni neki. De sajnos nem sikerült, mert az egyik emelkedőn egy gázadáskor hatalmas nagy robbanás volt, megállt a hajtáslánc. A kardántengely szakadt le, ami az osztóművet és a sebességváltót összeköti.


TC: Ma itt vagytok. Hogy sikerült megcsinálni?
GBI: Nem volt tartalékunk, egy barátommal csináltunk egy újat az éjjel. Ma reggel hatkor építettük bele.


TC: Mikor aludtál?
GBI: Hát most arra nem volt idő. Majd a verseny végén alszunk. Olyan felpörgetett állapotban vagyok, hogy kijöttünk a 150 kilométeres gyorsaságiról, és kérdeztem a Tibit, hogy „megint van egy pecsételés?” Azt hittem megyünk tovább.


TC: Hol álltok most?
GBI: Tegnap a 18. helyen voltunk, amikor kiestünk. De büntetésünk is van. Most ezen a gyorson nagyon jól mentünk, legalább 15 autót előztünk meg, és kiesettek mellett is elmentünk. Jól ment most a kocsi.


TC: Milyen terveitek vannak?
GBI: Nagy terveink vannak. Épül az új autónk, csak pénz kellene hozzá. Ebben már hat éve ugyanazok a gátlók vannak, és ilyen versenyen a futómű és a hajtáslánc nagyon sokat számít.