Nevetni fognak tán, de mélységesen át tudom érezni ezt a pillanatot. Hiszen hiába a hozzáértő kezek által restaurált motor, hiába az optimizmus, azért csak ott lóg a levegőben ilyenkor a kérdés: vajon beindul?
Öklömnyi göb csupán a gyomor, a szem tán el sem hiszi, amit lát: kié ez a kéz slusszkulccsal az ujjai között? Én fordítom el végre-végre-VÉGRE az önindítót? Istenem, csak igaz legyen!
Nagyon meghitt, bensőséges másodpercek ezek, mintha rég nem látott szerelmével találkozna az ember. Néma csöndet Csiknak, Katinak és a srácoknak. Ezért (is) érdemes élni. Az igazi öröm azonban az lesz, ha végre átér a videó, amelyiken be is indul. (Úton van, de fene tudja, mikorra ér át.) Mostanra már tudjuk, hogy egy gyertyacsere orvosolta a problémát, de itt még aggodalom ül az arcokon.
Közben valaki csengetett: Balchee74-től jött két üveg bor. Döbbenet. Köszönjük, egy pillanatra nem is tudtuk, mi történik. De hozzá nem nyúlunk, míg Csikósék haza nem értek. De aztán...!
A sztori eddig:
1.rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész, 9. rész, 10.rész, 11.rész, 12.rész, 13.rész, 14.rész, 15.rész, 16.rész, 17.rész, 18.rész, 19.rész, 20.rész, 21.rész, 22.rész, 23.rész, 24.rész, 25.rész
(X) akiknek köszönhetjük:
 |
 |
 |
|
 |
 |
 |
 |
 |
|
 |
|
