Ha a Bükk sír, az ember sem nevet

2010.05.16. 17:15
55 hozzászólás

Dolgozószobám mélyén írogattam, három kávé után is félálomban, amikor Dzsabba barátom becsengetett: tudom-e, hogy mindjárt elviszi akáclombos-fatornyos kis falunkat, Bogácsot a víz. Leballagtunk a kert végébe: hát, színültig tele a meder, az iszapos ár fadarabokat, üres üdítőspalackokat és nejlonzacskókat sodor ezerrel. Körbejártuk Bogácsot nyomban, az iskolaudvaron homokzsákokat töltöttek, amiket azután a veszélyeztetett helyeken szépen le is raktak. Ott dolgozott Dzsabba is, amíg meg nem rántotta a vállát. Sok helyen már szivattyúzták a pincéket, több úton is második patakként folyt a domboldalakról leömlő víz, de komoly kár még senkit nem ért. Beindult viszont a lokális katasztrófaturizmus: esernyős asszonyok nézték a régi kőhidakról a vizet, a fiatalok autókkal keresték fel a forró pontokat.

A Fülöp-szigeti (ne tessék nevetni, tényleg így hívják) parkot már elöntotte az ár. Szerencsére minden le van csavarozva. Rendesen

A falut tehát még nem öntötte el a víz, ellenben engem teljesen elöntött a kíváncsiság, úgyhogy bepattantunk az öreg Mitsubishi L200-ba, és felhatoltunk a Bükkbe, a Hór völgybe, ahonnan az utánpótlás nagyja érkezik. Jól sejtettem: ott, ahol általában (sajnos) csak kiszáradt patakmeder található, most ezerrel fut az ár, elöntve sok helyen a mellette futó erdei utat is. A hegyoldalakon ideiglenes patakok futnak le a völgy aljába, tovább hizlalva a főágat. Volt, ahol tengelyig ért a víz az úton, és az oldalvölgyi betorkollásnál már magát az utat is elmosta az áradat, úgyhogy ott végül visszafordultunk, fél kilométeres vízben tolatás után.

Aggodalmunk ellenére is ki kell jelenteni, hogy a látvány gyönyörű, és hogy a természet ujjong a sok esőt érezvén

A Hór-patak csak akkor indul meg, ha a Bükk mélyén húzódó barlangok megtelnek vízzel és túlcsordulnak. Ez azt jelenti, hogy a hegy jelenleg már nem tud elnyelni több esőt, pufferként tehát nem működik. Ha több eső lesz, több víz jön le, azonnal. A cikk írása előtt a szemerkélő esőben kinéztem a patakhoz, az elmúlt két órában tíz centit csökkent a vízszint. Egy egész falu imádkozik most azért, hogy nagyobb zápor ne legyen, mert akkor gyorsan rosszabbra fordul a helyzet. Meditáljunk, együtt, oszlassuk fel az esőfelhőket! Mentsük meg Bogácsot és a többi észak-magyarországi falut! Előre is köszönjük!