Voltam már Prágában, cseppet sem keltett bennem hányingert sőt, kifejezetten élveztem. Na jó, a koszt néha adott egy-egy váratlan parasztlengőt az emésztésemnek, de amúgy nagyon szerethető város.
"Az új Škoda Fabia RS bemutatója lesz. A program része, hogy Jan Kopeczky és Škoda Motorsport többi pilótája kivisz egy versenypályára, és cseppet sem lassan körbevisz rajta. Többször is. Neked annyi a dolgod, hogy belehánysz a sisakodba. Meg az autó oldalára. És mindezt jól lefényképezed. Ja, és ha már ott vagy, írhatsz valamit az autóról is."
Mit lehet tenni, az igazságot meg kell osztani az információra éhes olvasókkal. A nemes kötelesség teljesítése áldozatokkal jár. Prágában a Škoda PR csapata mindent megtett, hogy a szerkesztőség által kitűzött feladatot teljesítsem, ugyanis mire kiértünk a sosnovai versenypályára, már a harmadik svédasztalos etetésen estem túl, és még csak délután kettő volt. Ráadásul minden tesztautóhoz járt reaktorhulladékzöld Skoda energiaital - bátor vagyok, de nem ennyire. Nem mertem kipróbálni Az egyik szervezőtől kaptam egy csibesárga kombi RS-t, és kizavart vele a pályára. Itt jegyezném meg, hogy még sosem vezettem versenypályán. Bár indulás előtt ismerőseim teletömték a fejemet olyanokkal, hogy ideális ív, degresszív fékezés és hasonlók, én csak egy dologra tudtam koncentrálni: ne végezzem nonfiguratív Škoda-reklámként valamelyik pályaszéli palánkon. Miután végeztem a nagyon élvezetes, de gyaníthatóan öreguras körözgetéssel, beültettek Juho Hänninen mellé. Sisak nélkül. Ráadásul a Malévtól szerzett egészségügyi tasakot a táskámban hagytam. Azért a kamerát bekapcsoltam, ha már mást nem, legalább azt lehányjam.
A felvétel a minőségéért ezúton is elnézést kérek: elég nehéz tartani egy kamerát úgy, hogy az ember matricát játszik az oldalüvegen. Amikor meg épp’ nem az ablakkal pettingeltem, rugózatlan tömegként vergődtem az utastérben fel és alá. És hogy a dolog még nehezebb legyen, Juho ötvenes pulzussal érdeklődött, hogy amúgy hogy tetszik az autó. Szívesen válaszoltam volna neki, de feles energiáimat lekötötte a leharapott nyelvem keresgélése. Végül kigurultunk a pályáról, én kiszálltam és... nem tudom be merjem-e vallani, de nem hánytam. Tudom, csapnivaló munkaerő vagyok. A legegyszerűbb utasítást sem vagyok képes végrehajtani.
Kiegészítésként lehetőség volt elkötni a három Škoda 110R egyikét, ami igazán nekem való program. A tüneményes öreg rozsdaboglyával való sétakocsikázás sem késztette az elfogyasztott nagymennyiségű ételt korai távozásra. Még akkor sem, ha a fék nem gyenge volt, hanem egyenesen a múlt homályába veszett legenda. A fékpedál kényelmes támasz volt a lábfejnek, semmi több. A hányás ezen a napon elmaradt, de a bemutató másnapján nagyon közel kerültem hozzá.
