Heti merítés
Egy hónap után éreztem a saját autó hiányát ami tarthatatlan és kellemetlen érzés. Oké megbeszéltük legyen valami más mint eddig volt. Anyósék néha elég megközelíthetetlen helyen laknak eső, sár, rossz minőségű dimbes-dombos út legyen magasépítésű lehetőleg 4x4.
Ez a kocsi már komolyan össze van rakva, merevítve van, jó a futása, igen, tényleg pattog a futómű, sőt bizonyos úthullámokon átmenve szinte arrébb is teszi ami kicsit meglepő volt eleinte.
Keveréke a németes precizitásnak és a franciás nemtörődömségnek
Beltér: 4 év és majd 70 ezer km után is újszerű (ismerősök ha beültek, első kérdésük: ez új autó?) A bőrkormány is pórusos maradt; ülések teljesen gyári állapotúak/illatúak.
Egy igazi gönc, lehengerlő egyéniséggel
A legjobb döntés egy kicsi, olcsón fenntartható, megbízható japán lett volna, én ezzel tisztában voltam. Aztán egy kereskedésben megláttam egy 147-est, beültem, és akkor tudtam, hogy nekem egy ilyenre van szükségem. Így a lehető legésszerűtlenebb módon álltam neki autót keresni. Legyen piros, három ajtós, 120 lovas. A többi már csak részletkérdés.
A hamvaiból feltámadó főnixmadár
Hihetetlen boldog voltam mert az első BMW-m és valószínűleg az utolsó igazi "békebeli" darabom. Igazat megvallva az E60-al se volt bajom, szerettem bár okozott néha kellemetlen perceket meg már minőségbe se éreztem azt amit annó az E39-nél.
