Tökmagok a Parádén

Zsibbadtak kóvályogtam a sorok között, az agyam kezdett lefüstölni. Mikor már azt hittem, hogy hurrá, körbeértem, mindent láttam, amit kellett, rá kellett döbbennem, hogy új területet nyitottak meg a tömeg előtt, és majdnem annyi van hátra, mint amennyi autó mellett már elcsoszogtam.

Épp egy olyan területen bóklásztam, ahol nagy volt a szociautó-sűrűség, mikor valahonnan a térdem magasságából két cérnahangot hallottam: - Ű, mennyi Trabant! - Jaja, azok meg ott Ladák. - Ezek meg Wartburgok.

Már az is megdöbbentő valahol, mikor két ilyen nagycsopis forma kissrác (hopp, majdnem atkát írtam, de ezt csak a Grafitember-fanklub értette volna) hiba nélkül leltározza a parkoló autókat. De ezek ráadásul olyan kocsik, amik már akkor minimum húszévesek voltak, amikor ők megszülettek. Ma már nem láthatják tömegével ezeket nem válhat csak úgy mellékesen, az ovi-isi felé vezető úton az aktív tudásuk részévé, miről ismered meg a Ladákat, hogy néz ki egy Trabant.

Persze nem hibátlan a teljesítményük, hiszen a Zuk felismeréséhez kellett némi atyai segítség, de akkor is, übercukik voltak. És hát ők azok, akik nem is olyan sokára porig ültetett, kicsit rozsdás Priusokkal fognak krúzolni a városban, és igen, a Teslás és Leafes haverok közt büszkén ragasztják majd a Smoke and Charm matricát a hibridjeik kipufogója fölé.