Africa Race 2024: Nagyjából félúton vagyunk: hogy áll a verseny?

Vasárnap végre alhattunk bármeddig, és végre nem pakolászással kellett kezdeni a reggelt. Én 8:30 körül jutottam el az öltözködésig, de ekkor a csapattársak közül még csak Ádám és Balázs mozdult ki, miközben Dani, Laci és Soma még a jól megérdemelt pihenésüket töltötték bőven napfelkelte után is, ami itt 9 óra előtt pár perccel van.

A Fábián Autótól érkezett Isuzu D-Max tökéletesen teljesít: nem mondhatni, hogy túl nagy revízióknak vetjük alá, gumikat nézünk és keréknyomást állítunk, korábban egyszer kompresszorral kifújtam, most pedig ki is cseréltem a légszűrőbetétet, de egyébként ezt sem lett volna még muszáj, bőven elfogadható állapotban volt. Defektünk nem volt, a MaxLinernél beépített IronPro Foamell futómű 5 centis emelése rengeteget segít, dolgozik a kartervédő, viszont a csörlőre szerencsére még nem volt szükség, egyszer sikerült egy kicsit elásnunk magunkat a homokban, de azt egy nettó kettő, bruttó tíz perces lapátolással megoldottuk.

Néhány nap elteltével most már tisztán látszik, hogy az Africa Race versenyszempontból jelentősen kisebb esemény, mint a vele épp párhuzamosan, ám egy másik kontinensen futó Dakar rali, ahol jóval több versenyző, és ismert név is képviselteti magát: a teljesség igénye nélkül elég csak Sebastian Loeb vagy Stéphane Peterhansel nevét említeni, de a Dakaron indult még Lukas Lauda, Niki Lauda fia is. 

Azért az Africa Race is fel tud mutatni érdekes karaktereket: a motorosok között például itt van Pol Tarrés, a triálbajnok őrült félmillió Instagram-követővel, a motoros kategóriában Jacopo Cerutti mellett ő egy abszolút győzelemre esélyes figura itt. Az első két nap nagyon szerencsétlenül jött ki a Varga Imre - Toma József párosnak a Toyota Hilux versenyautón, de a legutóbbi etapon sem műszaki hibájuk, sem balesetük nem volt, be is húztak egy abszolút második időt, ezzel maguk mögé utasítva a side-by-side (SSV) szöcskéket, a legutóbbi gyorson a harmadik helyre esett be az egyik Can Am ­- persze a különbség érthető, miel az SSV-k 130 km/h-nál vannak lekorlátozva, míg az autók tudnak menni 170 km/h-val is, amit sokszor ki is használnak.

Nagyon szép eredményeket hoz a cseh Tomecek-csapat is, Tatra teherautójuk a legutóbbi futamon négy percet adott a holland Van Vensel-féle Scaniának, stabilan tartja az első helyét. Sajnos magából a versenyből jellemzően mi is csak az esti összefoglalókat látjuk, mivel a Raid kategória is hosszú etapokból áll, ugyanakkor nem azonos helyen rajtolunk és érünk célba, így lényegében csak a táborban, és az internetről jutunk információkhoz.

A Raid-kategóriában velünk induló 911 Dakar Porschék még mindig felfoghatatlan jelenségként bukkannak fel napról napra, ahogy a Sugawara-csapat jobbkormányos, 660 köbcentis turbós verseny-Jimnyje is egy olyan karakter, ami mellett nem nagyon lehet elmenni. Rengetegen indultak a Classic-kategóriában, az öreg Land Cruiserek, Pajerók és 4Runnerek remekül bírják a gyűrődést.

Szomorú hír is akadt az elmúlt pár napban: 82 éves korában elhunyt a francia René Metge, aki a legelső, 1979-es Dakar Rally óta volt szerelmese Afrikának, és az eredeti verseny elköltözése után az Africa Eco Race egyik főszervezője lett. A háromszoros Dakar-győztes versenyző utolsó kérése az volt, hogy az idei verseny után temessék el, ez természetesen így is fog történni.

Most kezdődik csak az igazi kaland: Mauritániában - ahova ma fogunk érkezni - az élet és a verseny is sokkal keményebb lesz. Fel vagyunk készülve? Igazából nem tudom, de szeretném azt hinni, hogy igen.

Az Africa Race-sztori előző részei:

[1. rész] … és akkor mi karácsony után elindulunk

[2. rész] Gépátvétel szívással, de megjártuk a Col de Turinit!

[3. rész] Időutazás a rajtnál, lencsefőzés és újév a kompon

[4. rész] Az első kultúrsokk után rájöttem, hova tűnt a sok 190-es Merci

[5. rész] Végtelennek tűnő kősivatag, hűvös éjjelek és rengeteg por