BMW-t vagy Toyotát vegyek?

Tárgy: Autóbehozatal Németországból
Dátum: Thu, 01 Jan 2009 13:15
Feladó: Csaba
Címzett: Papp Tibor

Kedves Papp Tibi!

Nem tudom, hogy pontosan kitől kérhetnék tanácsot a Totalcar
szerkesztőségből, ezért hozzád fordulnék, biztos többet tudsz a
témáról mint én. (Nézelődtem a Totálvám résznél is, de konkrétan ezek
így nem voltak leírva.)

A konkrét problémám az lenne, hogy szeretnék magamnak egy használt
autót venni (évjárat valahol 1992-1998 között), eddig két típus jött
szóba: BMW325i és Toyota Celica (1.8-as, vagy 2-es). Na már most ez
pont az a két autó típus, ami itthon ritka, így a németországi
felhozatalból vásárolnék, kb 3-4000Euro értékben. A kérdésem az lenne,
hogy mik a vásárlás pontos lépései?

Tehát addig ok, hogy kimegyek és megveszem, kitöltjük az adásvételit.
A következő lépésben nem tudom mi történik. Utána jelentkezek az
NKH-nál (az országban lehet több helyen is?), utána gondolom
megmondják, hogy hová kell elvinni műszaki vizsgára, majd ha az
megvan, akkor gondolom be kell fizetnem a regisztrációs adót, illetve
utána az okmányirodába befáradni, hogy a hiányzó papírokat kiállítsák
nekem, és utána várni a rendszámra?

Mennyi lehet az egész művelet időben? Illetve ha egyedi regadó
megállapításon gondolkozok, akkor ön szerint van-e értelme ezen
típusok esetében, illetve időben mennyit kell még erre külön várni? És
tényleg csak Békéscsabán lehet ezt megoldani?

És még egy gyakorlatiasabb kérdés: az 1.8-as vagy inkább a 2.0-ás
Celicát választaná? Mert próbáltam utánajárni pro-contra de annyit
találtam, hogy az 1.8-as motorja a corollákban is volt, és ezért
nyilván jobb az alkatrész-ellátottsága, viszont a 2.0-ás meg erősebb
motorral jár, meg kicsivel nagyobb fogyasztással.

Köszönöm segítségét

Csaba

 

Kedves Csaba!

Véletlenül úgy alakult, hogy én a dolog németországi szakaszát ismerem, de ez lesz az egész ügyintézésben a sétagalopp rész. Ha megvan a kocsi és kereskedő árulja, duplán szerencséje lehet: kimegy, megalkudnak, megírják az adásvételit és megkéri a kereskedőt, hogy segítsen az egyébként is egyszerű ügyintézésben. Kell egy ideiglenes rendszám (Kurzzeitkennzeihen), amit lehet egy vagy két hetesre, esetleg egy hónaposra kérni, és mellé biztosítást kell kötni a kocsira. Ezt a legtöbb esetben megoldja a német (török, ukrán) nepper, pikk-pakk. Ha ezek megvannak, már jöhetnek is haza.

Ha mégsem segít a kereskedő, vagy magánembertől vette az autót, akkor a papírokkal (adásvételi szerződéssel, forgalmi engedéllyel (Fahrzeugschein), és a törzskönyvnek megfelelő kísérőlappal (Fahrzeugbrief)) be kell fáradni a helyi autós okmányirodába (Zulassungstelle) és ki kell váltani az ideiglenes rendszámot (illetve le kell adni a régit). Ez nagy zsúfoltság esetén fél napos időtöltés, de többnyire inkább két óra. Régi leadással, biztosítással, új rendszámmal, mindennel. (És náluk az átírás is ennyiből áll, és 40 euróba kerül - a szerk.)

Elképzelhető az is, hogy a konkrét autó Németországban épp ki van vonva a forgalomból, ez ott mindennapos dolog, mert addig nem kell rá adót és biztosítást fizetni. Ez nem gond, csak ilyen esetben előbb kell rendszámért és biztosításért menni és utána a kocsiért, mert ezek nélkül nem tanácsos a németnél autókázni (máshol se, persze). Ha minden megvan és szerencsésen hazaértek, akkor hosszas kálvária kezdődik, amit ugyan néhány erre szakosodott cég 50-80 ezer forint közötti összegért elvégez Ön helyett, de ha sok szabadideje és végtelen türelme van, akkor maga is kézbe veheti az ügyeket és megoldhatja a dolgot.

Az alábbiakat egy kedves kolléga mesélte, aki mostanában két autónál is végigjárta a honosítást. Nem biztos, hogy tökéletesen szakszerű a leírás, de a valóságban ez volt az ügymenet, ahol nagyon fontos a sorrendiség is. Remélem lesz az olvasók között néhány gyakorló kereskedő, aki kiigazít, ha esetleg valamelyik lépés nem tökéletesen pontos.

Először az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Irodába kell becsörtetni, és ott meg kell rendelni a német adásvételi szerződés hiteles fordítását. Az ideiglenes forgalmit és a többi hivatalos papírt nem kell lefordíttatni. Ha sürgős az ügy, akkor jelentős felárért lehet expressz magyarítást is kérni, ezt azonban már Önnek kell eldöntenie.

Ha megvan a hiteles fordítás, azzal és a többi papírral be kell rongyolni a lakhelye szerint illetékes, de autós ügyekkel is foglalkozó okmányirodába. Nem mindegyik ilyen, érdemes a neten tájékozódni. Az okmányirodába előre be kell jelentkezni, és az ügyintézés még így sem lesz túlzottan szemkápráztatóan gyors. Pedig most még csak egy származás-ellenőrzési eljárást indít meg. Ennek eredménye úgy másfél-két hét múlva jön meg, érdemes néha rákérdezni, hol tart épp az ügy.

Ha megjött és megkaptuk (újabb minimum fél nap az okmányirodán), akkor kérjük eredetiség vizsgálatot egy erre szakosodott cégtől. Ezt ugyan megcsináltathatjuk így külön, vagy a műszaki vizsga állomáson is, csak ott 7000 forinttal többe kerül majd.
Ha kész az eredetvizsga, jöhet a műszaki. Itt a Nemzeti Közlekedési Hatósággal kell kapcsolatba lépni, és keresni kell egy megfelelő vizsgáztató állomást. Az óbudai Mozaik utcában biztosan végeznek első műszaki vizsgákat, de valószínűleg ilyet azért más állomások is csinálhatnak, bár mielőtt nekiindulna, erről is érdemes tájékozódni. Ide is be kell előre jelentkezni és ez is legalább fél, inkább teljes napos móka.

Sikeres műszaki vizsga után kötelező felelősségbiztosítást kell kötni, erre ajánljuk valamelyik internetes közvetítő vagy bróker segítségének igénybe vételét, sokat spórolhat velük. Mivel magyar rendszáma még nincs az autójának, ezért az ideiglenes forgalmira, a névre, és az alvázszámra kötik a biztosítást, de ez mindennapos dolog, úgyhogy nem lesz vele gond.

A legmagasztosabb pillanatok következnek: a regisztráció adó kifizetése.
Ez a Vám- és Pénzügyőrség hatásköre, és talán nem meglepő, hogy ez is legalább egy napos játszóház. Először be kell menni egy illetékes irodába, ott némi sorban ülés után kiszámolják a regadót, és már szaladhat is egy bankfiókba (lehetőleg olyanba, amivel közvetlen kapcsolatban áll a VPOP, és azonnal látják a pénz befizetését), átutalni az adót. Utána vissza a fináncokhoz, és röpke várakozás után meg is lesz az igazolás. A mostanra jelentős méretűvé duzzadt dossziéval újra irány az okmányiroda (bejelentkezés, sorban állás), itt ki kell fizetni a rendszámot, a forgalomba helyezés különböző hajmeresztő költségeit, és ezért cserébe kap két szép fehér táblát, meg egy ropogós forgalmi engedélyt. Aztán törzskönyvet is, utólag, postán.

Minden tiszteltünk az Öné, ha ezt végigcsinálja gutaütés nélkül. Egyébként az egész művelet kivételesen szerencsés esetben és munkaidőben is korlátlan szabadidővel lepöröghet két hét alatt, de az egy, másfél hónap sokkal reálisabb becslésnek tűnik.

Választhatja az egyedi forgalombahelyezési eljárást is Békéscsaba érintésével, de előtte könyörögve kérem, olvassa el ezt a kitűnő Papp Tibi cikket.

Legalább kétszer. Ha mégis ezt az utat választja, mesélje el milyen volt.

Ami az autóválasztást illeti, egyrészt nagy kérdés a regadó (másik kalkulátor itt), ami szerintem a 2,5 literes BMW-nél több lesz, mint a kisebb lökettérfogatú Toyotáknál. Ebből a két típusból én a BMW-t választanám, mert a szívem ugyan a hátsókerékhajtás és a Toyoták felé egyaránt húz, de azért a hátsókerékhajtás felé jobban.
Ez a bukólámpás gömbölyű Celica egy nagyon szerethető autó, de ha rá gondolok, Carlos Sainz sikereitől és a ST185 képétől nem tudok szabadulni. Ezért számomra a kismotoros, elsőkerekes verziók csak butikoscsaj-kupék, még ha abból a jobbfélék közé tartoznak is.

A BMW mellett szól, hogy Németországban sokkal nagyobb belőle a választék. Viszont ellene, hogy minden nagy motoros 3-as előbb-utóbb a helyi boyracereknél köt ki (különösen a kupék), az pedig egy autó életében nagyon súlyos csapás.
Még ha elsőre nem is annyira vonzók, jó ötlet lehet fém felnis-dísztárcsás, alig extrázott limuzinokat keresni, ezek között ugyanis gyakran akad megkímélt papperautó, ami nem ritkán szervizkönyves, és tip-top állapotban van. Egy ilyen lehet az igazán zsíros fogás.

Általánosságban az van, hogy kint sokkal jobb a használtautó piaci helyzet, de ne legyenek illúziói: töröttből újraépített, visszatekert órájú vagy elhanyagolt kocsi ott is akad, gazdagon. Csak statisztikailag kisebb az esélye. Ezért vakon, vagy hozzáértő segítsége nélkül Németországban is öngyilkosság használt autót vásárolni.

Sok szerencsét hozzá és kitartást a honosításhoz.

Üdvözlettel, Tóth Zoltán