Ferrarit vennék másfél millióért, beszélj le róla!

Dátum: 2012. június 6. 10:00

Feladó: Gábor

Címzett: Nepperűző

Tárgy: Ferrarit másfélmillióért?

Kedves Nepperűző!

Légy szíves beszélj le erről az autóról:
Pro:
- svájci(forgalomba helyezésű)
- Ferrari motor (a lényeg)
- mindig Ferrari-t akartam - legalább a szíve megvan és a szívdobogását már hallhatom :)
- gyönyörű belső (oké, hátul kicsit tákolt)
- látszólag megkímélt állapot
- nincs szükségem rá, DE KELL

Kontra:
- olasz (szigorúan japán párti vagyok)
- Lancia (ja, nem Ferrari minőség)
- ronda külső
- Eu-n kívülről még vám is jön rá
- a benzinkúton egy hét múlva előre köszönnek
- hülye vagyok, egy csomó pénzt bukok rajta

Köszi!
Bicskei Gábor

Kedves Gábor!

Érintettnek érzem magam, mivel szerkesztőségünkből én vagyok az egyetlen, akinek – azóta megboldogult – tulajdonosa kölcsönadta saját Thema 8.32-jét.

Lebeszéllek az általad linkelt autóról, minden további nélkül, az ugyanis már a képeken látszik, hogy egy elhanyagolt, szakadt darab, ami sokat állt a napon. A svájci használtautós mondavilág nagyon erős és életszagú, csak éppen korántsem olyan valós, mint azt a tévhit sugallja.

Svájcból érdemes ugyan autót hozni, de semmivel sem kevésbé rizikós a piac, mint a német vagy az olasz. A hegyekkel bőven tűzdelt országban azokban a kantonokban találsz megkímélt autókat, melyekben kevés a hegy és a hó (nincs olyan sok). A sózás megteszi a magáét még Svájcban is, nem kell túlmisztifikálni, bár tény, hogy az ország méretéhez és a piachoz KÉPEST több a megkímélt autó.

De ez a Thema 8.32 nem az, ettől szebbett is találsz itt vagy itt, ráadásul az utóbbi már a faceliftes (alacsonymaszkos), kiforrottabb és egyértelműen jobb vétel. Már csak azért is, mert a rendkívül költséges dupla vezérműszíj-cserét is megejtették már rajta és a fékekkel is foglalkoztak. És persze az autó maga is szebb, ha már eleve azt látod, hogy ronda, akkor nem neked való. Mert a Thema szép.

Persze nem azoknak, akik már a kilencvenes évek szappantartó-divatjában nőttek fel, de mindenképpen elegáns és arányos megjelenésű, igazi Digó limó. Nem tudom, mennyire vagy képben ill. a zsebedben sem szeretnék turkálni, de arra biztosan légy felkészülve, hogy egy ilyen – korához képest – nagyon jól felszerelt és meglehetősen bonyolult nagy, olasz autó – amelyik alsó hangon is 20 éves – ideje java részét szereti egy száraz garázsban tölteni.

És a Thema 8.32 fogja is. 80 százalék tömény szopóroller, feltéve, ha állagmegőrizni és nem véresre hajtani akarod, 20 százalék olyan dolce vita, melyhez mérhetőt nem ad egy másik nemzet gyártmánya sem. Az olasz autó – pláne ha ilyen nagy – olyan szinten képes a bőröd pórusain beszivárogni egészen a lelkedig, hogy mindent megbocsátasz neki, de tényleg mindent.

Hatványozottan tudja ezt a 8.32, bár fenntartása költséges, hiszen pár szelepszár- és főtengely-szimmeringen valamint első lengéscsillapítókon kívül nagyon nincs hozzá semmi az alkatrész-nagykerekben. És ha a Ferrari-motor elkezdi veszíteni a kompressziót, akkor agyalhatsz azon, hogy mennyiért mérik a dugattyúgyűrűket Maranellóban. A kopó-fogyó alkatrészeket még tán beszerzed (elvégre mégis csak egy Fiat-termék), de az autó csimborasszója, a V8-as négyszelepes (QV) motor csak akkor való neked, ha:
- képes vagy az autót nélkülözni addig, amíg összespórolod az alkatrészrevalót
- nem számít a pénz
- van a családban Ferrari-szerviz

És kell hozzá garázs, valamint rengeteg törődés, a Poltrona Frau bőrbelső részleteiben ugyan néhol elnagyolt, de összességében olyan pazar, hogy sírni fogsz, amikor megjelenik rajta az első, nap által kiszárított, repedés. Ezen az autón nem annyit buksz, amennyiért megveszed, hanem annyit, amennyit költesz majd rá. És itt nem az 5-8 ezrenként cserélt motorolaj lesz a tétel. Ha minden gondon túllendülsz, akkor megtapasztalod, hogy utazni vele nagyon kellemes, nem kell agyonhajtani és az a pár, pici 8.32-badge minden olaszautó-szerelmes szemében elismerést ébreszt. Az még nem eldöntött, hogy a türelmet és a már említett kitartást, vagy az autó műszaki paramétereit díjazzák így, de a cucc különleges: a motor miatt. A váltó szinkronjaira figyelj oda, csakúgy, mint a kuplungszerkezetre!

Nem véletlenül ennyi az ára, erre mindig gondolj, hiszen az igazán megkímélt darabok kétszer ennyiért (vagy többért) futnak, ráadásul már saját korában sem volt egy csúcsragadozó, az olaszok egyszerűen szembe akartak állítani valamit az erős BMW-kkel, Mercedesekkel. A 205 lóerő persze szépen viszi, a Ferraihoz képest átdolgozott főtengely-ékelésnek köszönhetően forgatni sem kell annyira, a hangja viszont olyan, hogy _tényleg_ senkit nem hagy hidegen. A Thema 8.32 talán korának legjobb utcalánya: minden fronton kikészít – ezért rászoksz -, de teljességgel hűtlen.

Viszi a pénzed, de tudja, hogy úgyis visszatérsz. Na és ehhez adj hozzá 20 évet és egy gyakorlott madamot kapsz, aki majd megtanít arra, hogy a különleges öreg autók elvárásai is különlegesek. Ha van benned erő, türelem és mindez kellő anyagi háttérrel is párosul, akkor előtted dobja keresztbe lábait Sharon Stone. Ha ezek közül akár csak egy is hiányzik, akkor marad a poszter és a 100-as csomag papírzsebkendő.

Elkeserítettelek? Majd kiderül, nézz magadba: kell neked ez az autó? Vagy titkos tippként elfogadod a háromliteres, V6-os Themát, ami egy méretaránnyal kisebb szívás, a hangja pedig annak is csodás (de nem ám a PRV-motoros régi vackot, hanem az Alfa-féle véhatot!).Vagy maradj japán vonalon, mert ha nagyon Nippon-fanatikus vagy, akkor az olasz autó nem neked való, sosem érzel rá az ízére.

A választás a tiéd, de ha sírva temeted majd párnába az arcod, mert megint öt forinttal drágább lett a benzin, akkor ne engem okolj és ne az autót fikázd: te választottad őt, nem ő téged.

Üdvözlettel
Vályi István