A brémai muzsikus

Teszt: Blaupunkt Bremen MP78

2010.02.07. 07:50 Módosítva: 2010-02-07 07:50:08
Évekig semmi más nem jutott eszembe a germán cég termékeiről, mint ezüst előlap, világítós kék gomb, kicsit bazári kinézet. Se nem szép, se nem szól olyan jól, minek foglalkozni vele? Meg bevillantak még emlékképek, hogy szolgáltatásban azért tudnak, de ennyi.

A Bremen MP78 először a Bluetooth-USB fejegységes összehasonlító cikkhez lett volna alapanyag, de már akkor elkezdtem vakarni a fejem, amikor elolvastam, mi van a dobozára írva. Aztán beszerelték, bekapcsoltam, és leesett, hogy ez valami nagyon más, mindenképp megér egy külön misét.

Dizájn

Derékszögű vonalzóval rajzolták, az kétségtelen. Minden téglalap rajta, csak a kijelzőn kívül minden sarkot lekerekítettek. Erre szokták mondani diplomatikusan, hogy letisztult, le se tagadhatná, hogy német termék, nekem elsőre az ugrott be, hogy poroszos.

A gombok, ó azok a gombok! Végre a Kedves Gyártó meg meri tenni a hightech korában, hogy sok (értsd: elegendő) gombot rakjon az előlapra, és nem gondolja, hogy az agyonbonyolított menüvel vidám lenne elszórakozni a nagyméretű színes kijelzőn, egyetlen forgatható-nyomogatható integrált vezérlőszervvel. Mert nem lesz az – még ha ennek a kezelőszervnek valami fantáziadús elnevezést találnak is ki, akkor se.

Apropó, kijelző. Itt érhető először tetten, hogy a cucc egy kategóriával felfelé lóg ki az eredetileg tervezett brancsból. Színes LCD-t kapunk ugyanis, ami nagy is, szép is, jó is, ha mondjuk külső navit kötünk a kütyüre, vagy akár DVD-lejátszót (mert ezt is megtehetjük). Adminisztratív félreértés miatt első körben spanyol–portugál–orosz–francia nyelvű kézikönyvhöz sikerült csak jutnom, úgyhogy a színes LCD-t ezerszer is elátkoztam. Nem tudtam a demó üzemmódot kikapcsolni, és este majd kisütötte a szemem a színes, villódzó videofolyam. A másik idegesítő dolog a kijelzővel kapcsolatban, hogy miért nem kikapcsolható például – ennyi pénzért ez az egy pluszfunkció beleférhetett volna.

Motorosan lenyíló előlap, gyengécskének tűnő fém fülekkel. Nagyjából ennyit tudnék írni a kivitelezési hiányosságok című bekezdéshez. Meg ugye a távirányító: kevés rajta a gomb, hogy kötekedjek még egy kicsit. Végére pedig a hangerőszabályzóba süllyesztett kék gomb, amely ki-be kapcsolja a fejet, és némításra is lehet használni. Ennél kicsit többet vártam volna, ergonómiában ebből a kombóból jóval többet ki lehetett volna hozni, de egye fene, elnézzük. (A gombok miatt, de csakis azért.) A sötétben nagyon zavaróan világító kék gombot középen viszont nem, nem, soha.

Alapszolgáltatások

Hogy klasszikust idézzünk, Szól a rádió – mégpedig nem is akárhogy. A vétel nagyon jó, tiszta, első körben csak nyomdafestéket nem tűrő jelzők jutottak eszembe. Reccsenésmentesen stabilak a befogott állomások, tényleg állat, már ha valaki bírja az egész napos rádiózást. A vétel minőségéről a TwinCeiver fantázianevű technológia gondoskodik, nagyon leegyszerűsítve dupla tuneres a készülék, mint a Beckerek, de van még benne más rafinéria is, részletek a keretesben. Az elvárható szolgáltatási színvonalat persze csont nélkül hozza a Bremen, négy hullámhosszon keres, 36 csatornát tudunk tárolni, kiírja a képernyőre a csatorna által sugárzott egyéb infót, mint a csatorna neve, előadók, számcímek, satöbbik. Ami viszont extra, a TMC jelfogó és dekóder, ilyennel még nem találkoztam ebben a szegmensben.

Mi is az a TwinCeiver?

A Blaupunkt 1997-ben dobott piacra először olyan – DigiCeiver technológiájú – autórádiót, amelynek tunere a bejövő analóg jelet digitális jellé konvertálta. Ennek révén lehetővé vált a digitális jel finomítása, feljavítása egy processzor – ún. DSP – segítségével, az eredmény pedig kiváló rádióvétel és hangminőség lett.

A TwinCeiver gyakorlatilag a DigiCeiver technológia továbbgondolása, legalábbis arra épül. A TwinCeiver ugyanis két különálló DigiCeiver tunert használ, és ezek jeleit hasonlítja folyamatosan össze, majd választja a jobb minőségűt. Ezzel egyrészt még jobb lesz a hangminőség, másrészt a helyi adók nagyobb távolságból foghatók be tisztán.

A CD-játszó motorosan lenyíló előlapja nem lassú, de van sok halkabb. Az előlap dőlésszöge állítható, ami klassz, de csak ott van értelme, ahol függőleges a középkonzol, és az aljára kell beépíteni. Kényelmi funkció, végül is megér egy piros pontot. A lemezeket – eredetit, írottat, tökmindegy neki – elég gyorsan és hangtalanul olvassa be. A CD-Text funkciók mennek, mindent kiír a képernyőre, ha talál a lemezen infót. Ügyes orosz mérnökök megoldották azt is, hogy minden műsorforrás lejátszásánál eltérő háttér legyen a kijelzőn, ráadásul a műsorforrás stilizált képe is megjelenik, igazi műmájer funkció. (Olyan azért ritkán van, hogy nem tudom, épp mit hallgatok.) A lejátszó természetesen olvassa az mp3 és wma formátumokat, ez ebben a kategóriában már nem szám, de azért említsük meg.

Telefonálni is tudunk, a Bremen kapott beépített Bluetooth modult is, a külső mikrofon természetesen tartozék. A funkció jól, nagyon stabilan működött, az automatikus csatlakozással az eszközök párosítása után semmi gond nem volt, híváskor és fogadáskor sem. Egy Nokia és egy Windows Mobile alapú HTC telefonnal próbáltam szinkronizálni, viszont egyikkel sem akart menni. A teszt két hete alatt ez annyira nem zavart volna, de leginkább azért nem, mert nem fizettem érte. A hangminőséggel meg voltam elégedve, a beszélgetések hangerejét be lehet állítani és a beállítást menteni, de beszélgetés közben is egyszerűen állítható. Mivel sokat autózom és sokat kell telefonálnom, ez újabb pluszpontokat eredményez.

A fejegység felsőkategóriás termékhez illő módon alkalmas USB-s eszközök fogadására. A külső eszköz csatlakoztatására a kivezetés hátul található, a csatlakozó aljzatba dugott tartozék kábelt akár a fejegység alá a tárolórekeszbe, akár a kesztyűtartóba ki lehet vezetni. A készülék pendrive- olvasásra alkalmas, és naná, hogy iPod-kompatibilis. Ha ez mind nem lenne elég, az előlap mögött kártyaolvasó is van, innen is beolvashatunk tartalmat, a Bremen 32 GB méretig kezeli az SD és SDHC formátumú kártyákat.

Az a bizonyos plusz

Induljunk ki abból, hogy ez a fej megérdemel egy jobb minőségű komponens szettet, egyébként nem lenne érdemes megvenni. Uram bocsá' egy erősítőt, haladók mélynyomót is vizionálhatnak. A Bremen ugyanis partner akár egy passzív, akár egy aktív rendszer kiszolgálásában, de ne szaladjunk ennyire előre. (A nem annyira haladók részére legközelebb lesz egy kis összefoglaló a hangminőségre gyúrt autóhifi sötét bugyrairól.)

Először is a hangszínbeállítások. Persze vannak előre programozott gyári sémák, de a saját fülre szabott beállításokat 7 sávos parametrikus equalizer segítségével tudjuk belőni. Extra szolgáltatás a Digital Noise Covering, amely az utastérbe helyezett mérőmikrofon információi alapján folyamatosan vizsgálja a hangzást, és a menetzaj függvényében módosítja a hangszín-, illetve az egyes hangsávok hangerő-beállítását.

A Bremen szoftvere aktív hangváltót (crossovert) is tartalmaz, azaz passzív, külső hangváltó doboz nélkül is be lehet állítani a két- vagy háromutas komponensszett és a mélyládák vágási frekvenciáit. Ilyesmivel általában csak elvetemült hifisták foglalkoznak, végre ők is kapnak valamit a Kékpöttyöstől.

A hangminőség nirvána ez után jön még, a rendszerbe ugyanis került digitális jelprocesszor, magyarul DSP is. A segítségével be lehet lőni a megszólaló zene térbeli elhelyezkedését, azaz a kocsiban előttünk lévő virtuális színpad szélességét és mélységét is – de ez már tényleg csak hardcorehifi- mániákusoknak való bolondság. Rosszmájúak szerint pár nap állítgatás után már majdnem olyan jól szól, mint egy feleannyiba kerülő szobai cucc.

Hangjáról röviden annyit, hogy sajnos nem sikerült az általam referenciának tekintett rendszerben meghallgatni, csak egy jóval egyszerűbb láncban, de ott is kellemes csalódást okozott. Hogy ne maradjak élmény nélkül, beülhettem a gyártói képviselet demoautójába, ahol a Bremen a márka krémjét képviselő Velocity osztályú erősítőkkel és hangszórókkal összekötve muzsikált. Igazából két dolog ragadt meg bennem, egyrészt a nekem túl száraz, vegytiszta hangzás, és hogy a nem túl ideális komponensbeépítés ellenére klassz teret varázsolt az autóba. Utóbbi miatt le a kalappal, annak ellenére, hogy sem a demorendszer, sem annak beállításai nem az én ízlésvilágomat tükrözték.

Végre egy készülék, melybe nem csak a multimédiás előkészítéshez és mindenféle kütyük illesztéséhez szükséges szolgáltatások kerültek bele, hanem a minőségi hangzás szerelmesei is megtalálhatják benne a maguk örömét. Mert összességében nehéz rosszat mondani a Bremenről, az árán – százötvenezer forint – kívül. Viszont ha azt nézem, hogy a konkurenseknél ugyanennyi szolgáltatást nem lehet egy készülékben megvenni, és csak külön kiegészítőkkel (külső BT-modul, DSP) lehet megkapni, akkor az ár bizony reális. Még tart a téli akciók szezonja, ideje lenne jóárasítani. Szóval kéne.