Sör, szörp, autóhifi

A gyönyörű 206-os Peugeot ebben a mezőnyben is kitűnik. Mészáros István, a tulaja csak amatőr hangzásban indul vele. Mellette izgul Havasi Zoli, akinek segítségével épült az autó. Ő már a mérésre hangolja az autót. Egész elérzékenyülök, hogy kezd csapatként működni a kis magyar különítmény. Mindegy, ki mivel érkezett, milyen márkát képvisel, itt mindannyian egy országból jöttünk.

A sarokban Mészáros Gyuri már-már legendás hírű Megane-ját tisztogatják. Percenként jönnek az érdeklődők, szeretnék meghallgatni, de még nem lehet. Nem jött el annak az ideje. Másoknak.

- Na, ülj be, és hallgasd meg, milyen. Hátha elállítódott valami - szól rám a Humma első embere. Beülök, és nagyon jó. Össze kell szednem minden erőmet, hogy hibát keressek. Talán a center egy kicsit elmászott? Talán. Ez telik tőlem. Kicsit irigy vagyok azzal a bírópárossal szemben, aki ezt az autót fogja holnap hallgatni.

Alex Klett érkezik öles léptekkel.
- Itt a 2003-2004-es Emma tesztlemez, egyelőre írott CD-n szeretném meghallgatni ebben a kocsiban! - fordul Mészáros Gyuri felé. Tessék! - mutat az ajtóra tulaj. Én maradok. Feljegyzem a történelmi pillanatot, és erősen figyelek, hogy megoszthassam majd a Totalcar olvasóival is a lemez tartalmát, amit földi halandó majd csak valamikor februárban vehet kezébe.

Kellemes zenék következnek, jobbak, mint az idei lemezen. A nagy sláger biztosan az orosz nyelvű popzene lesz. Alex ül mellettem, és csak annyit mond:
- Fuckin' good - az autóhifire érti.
Sátáni vigyor ül ki az arcára, amikor az 5. számhoz érünk.
- Ezzel fogjuk kinyírni a rendszert!
És némi hangerőt ad. Brutális funky, az alapritmust a 20 Hz modulációja adja. Szerényebb rendszerek itt vagy a kárpit lebontásába kezdenek, esetleg elégetik a hangszórómembránt, leégetik az erősítőt, vagy szimplán szörnyen szólnak. Itt ennek nyoma sincs. Alex arcáról eltűnik a sátáni vigyor, és a döbbenet ül ki rá. Nem erre számított.

- Fuckin', fuckin' good.
Ennyi a kommentárja. Jó kis autóhifi ez, fordítom brilliánsan magyarra. Jön két pokolian nehéz teszt. Az egyikben letettek egy mikrofont a stúdió közepére, és egy folyamatosan sétálgató ember közli, merre is jár.
- Most tíz méterre, balra hátul vagyok a mikrofontól, és a hangomnak jól fókuszáltan, változatlan tónusban kell szólnia...

Na persze. Itt a Megane-ban ez elég jól működik, na de más, szerényebb képességű rendszereknél maga lesz az őskáosz. A pontozásról kérdezem majd Alexet, hogy mennyit is ér, ha a mikrofontól 3 centit halljuk elmozdulni a sétálót, és akkor is előre? Csúnyán néz, és ugrik egy számot.
Ez jó. Egymás után lép be öt hangszer. Dob középen, basszusgitár jobbközép, szinti balközép és tovább már nem emlékszem. Alex arca felragyog.
- Hallod, a dob nem teljesen középen szólal meg! Tényleg. El van csúszva vagy 3 centit. Talált egy hibát. Ezen felbuzdulva kiszáll, közli Gyurival, hogy még nem tökéletes a kocsija, a center ugye, de már majdnem, és amúgy fuckin'good. Dimitrij Matvejev, a tavalyi verseny sztárja, a legendássá vált DLS-es Peugeot 406 Coupé tulaja éppen ott áll, ő is szeretne belehallgatni.

- Ez sokkal jobb, mint a tiéd volt - veti oda Alex, majd sietve odébbáll. Dimitrij elsápad, és Gyuri elnézést kér tőle, de meghallgatná a centerproblémát.
- Igen, tényleg. Két nyomás az DSP-n, és már minden rendben.
- Tessék, most már meghallgathatod! - nyitja az ajtót Dimitrijnek Gyuri. Ő még jobban elsápad egy kicsit, beül, elismerően bólogat, kiszáll, és gratulál. Egy legenda útjára indul. Gyuri elküld Alex után, hogy hallgassa meg, a center is helyére került. Megkeresem, hívom, nem akar jönni. Ennyi idő alatt azt nem lehet megoldani. Nagy nehezen eljön. Beül, nem hisz a fülének. A probléma a múlté.

Ezek után 3 percenként érkeznek a belehallgatni kívánók. A hír őrületes tempóban terjed a csarnokban. Pálfy Gyuri a magyar DLS importőr is egyre másra hozza a potentátokat. Az se baj, hogy MacAudio van a kocsi elejére írva. Nahát.

Stevie is végzett, és a nem túl izgalmasnak tűnő party helyett inkább Lubi Zoliékat viszi a rendőrségre. Ő tolmácsol, és miután visszajöttek, mesél. Kézzel írta a jegyzőkönyvet egy nagyon rossz öltönyös rendőr. A digitális fényképezőgépet nem értette. Vagy fényképezőgép, vagy digitális izé. Na mindegy, túl vagyunk rajta.

Vacsoráznivalót keresünk. Kisvendéglő, bent vagy tucatnyi lengyel középkorú éppen kezdi magát igen jól érezni. A hangulat pont jó lesz. Bemegyünk, érdeklődünk. Érdeklődnénk. Valaki beszél itt angolul? Nem. Németül? Nem. Akkor marad az orosz. Az egész jól beválik.
- Ennénk valamit.
- Krumpli az van.
- Na és hozzá?
- Hát krumpli az van.
Elnézünk inkább egy pizzériába. Egy lakótelepi beton szolgáltatóház első emelete. Nem biztató, viszont az étel annál inkább. És a plafonban 16 centis, autóba való komponens szettek szolgáltatják a zenét. Jó helyre jöttünk.

Másnap reggel megint eligazítás a bíróknak. Némi változás van, Jurijjal azt a kategóriát fogjuk pontozni, amiben a Megane is indul. Néhány irigy pillantás felénk.

Az első autó egy citromsárga Celica, Lubi Zoli autójának testvére. Mellette áll csípőre tett kézzel két skinhead. Egy alacsonyabb nagy karikafülbevalóval, meg egy magasabb, ő csak úgy mogorván. Bakancs, csőfarmer, bomberdzseki. Ölőeszközt nem látok náluk, az biztosan benn van még a kocsiban. Kicsit félünk.
- Helló, mi jönnénk meghallgatni az autótokat.
Ó, sziasztok, remek, minden kész, kár, hogy mi leszünk az elsők, az egy kicsit hátrány, de így hozta szerencse, sok sikert. Ezt a kisebbik skinhead mondta, akiről pillanatok alatt kiderült, hogy az egyik legkedvesebb ember, akivel az elmúlt tíz évben összefutottam. Kellemesen szól az autó, bár átlag körüli pontszámokat adunk, mert nem tudjuk, milyenek lesznek majd az ellenfelek. Kell a hely a pontozásban a többieknek is. Kiszállunk, értékelünk, barátságosan mosolygunk. A két belga skinhead, az orosz pecabarát, meg a magyar újságírópalánta. Ez az EB kellemes oldala.

A bírószobában vár a kellemetlenebbik. Jaroslav Repec, egy örökké vidám lengyel fickó, aki itt éppen főbíróskodik, a sarokban ül, és a kezébe temeti fejét. Mi a gond? - kérdem.
Lopnak - hangzik a rövid válasz. Lubi Zoliék eltűnt tárgyai nem az egyedüliek. Eltűnt már laptop az installációt bemutató állványról. Fotóalbum ugyanonnan. Mérőműszer tokkal-vonóval. A dolog kezd elfajulni. Hiába a biztonsági szolgálat, hiába az állandóan a pavilonban sétáló rendőrjárőr. A dolog kínos. Kezd finom pánikhangulat eluralkodni.

Folytatjuk tovább a pontozást. VW Passat, az egyik német bíró autója. A színpad a műszerfal alatt, de atomstabil. Minden nagyon jó, kivéve a pozíciókat. Egyszerre két énekesnőt hallok. Mindezt egy méregdrága Alpine F1 prociból. Valami el van állítva. Biztos, hogy csak egy kicsi korrekció kéne, és minden sokkal jobb lenne, de nem az. Jurij is panaszkodik. Mindegy, pontozunk. Utána meg magyarázunk.
- Nem jók a pozíciók. Minden szuper, de az nem jó.
- Nem lehet. Hát minden versenyen jó pontot kapott erre.
- Elhiszem, de most nem jó. Valami lement a beállításokban.
- Nem lehet. Nem lehet.
- Hívjuk akkor a főbírót. Gyere, ülj be, hallgasd meg te is.
- Nem lehet. Nem lehet. O.K., ti vagytok a bírók, biztosan igazatok van. Igen, rendben.
- Ne hívjuk a főbírót?
- Nem nem. Igazatok van, köszönöm szépen.
Győzött a német önuralom.

Jön Mészáros Gyuri Megane-ja. Beülünk, hallgatjuk, és pontozni kéne. Nehéz ügy. Ez egy más világ. Stevie holland bírópárja mondta erre az autóra:
- Hallgatni remek. Pontozni rémálom. Nem úgy szól, mint egy autó, hanem mint egy nagyon jó hifirendszer egy kicsi szobában.
Valahogy megszüljük a pontszámokat, jön az értékelés. Jurij odamegy Gyurihoz, szemébe néz, jól megszorítja a kezét, és kész. Kell ennél többet mondani?

A helyzet közben tovább fokozódik a csarnokban, olyannyira, hogy lezárják a kapukat. Ami eddig nem tűnt el, az most már talán nem is fog. Már csak egy autót kellene meghallgatnunk, de a tulaja éppen a rendőrségen van, sorolja az eltűnt tárgyait. Mikor visszaér, szegény alig tud koncentrálni a versenyre. Nehéz ez így. Végzünk, Jurijjal elmegyünk ebédelni. Persze ismét bepróbálok egy málnaszörpös sört.

Alex szalad utánam lélekszakadva.
- Baj van! - közli rögtön.
- Na, valamit elszúrtunk?
- Nem. A profi csak hangzás kategóriában még csak 4 autót bíráltak le. 7 még hátravan, de a dán bírónak feltörték az autóját, és már vagy 5 órája van a rendőrségen. Újra kéne bírálni az egész csoportot. Te leszel az egyik bíró.

Kezemből kiesik a sör. Ez jó esetben még 4 óra, a díjátadás akkor csúszik vagy 2 órát, és mindenki ránk fog várni. Azonkívül a már lepontozott 4 autó tulaja furán fog nézni, miért is kapnak most más pontszámokat. Kellemetlen lesz. De hozzá kell fogni, hiszen a többiek 5 órája várnak.

Első autó, egy Spanyolországból érkezett Seat. Vagy tizenöten jöttek szurkolni. Meglepően kellemesen szól, számomra a verseny egyik meglepetése. A másik a német bírótársam, aki egész fura módon pontoz. Próbál győzködni, hogy mit is hallok éppen. És ez nem is olyan jó. Nem hagyom magam. Egyszerűen bediktálom a pontjaimat. Erre elismeri, hogy tényleg igazam lehet, és ő is hasonló pontokat ad. Nafene. Ilyet még nem láttam. Nem lesz egyszerű így a többi autó. Na és hogy pontozhatott eddig?

Kiszállunk, értékelünk, és ismét érkezik Alex, Sabian-nal, az olasz hangzásfőbíróval. Megint baj van. A már meghallgatott, és igen jónak talált ukrán BMW-ben a tulaj nem tudja visszaállítani a DSP-beállításokat, mert véletlenül kitörölte. A több hónapos munkáját. Hiszi a piszi, de ez van. Így azt nem lehet meghallgatni újra. Akkor mi legyen? Meg kell várni a dán bírót, amíg visszajön, és így befejezni a csoportot. Ez ellen meg Pálfy Gyuri vezetésével tiltakoznak a versenyzők. Öt óra kihagyással, teljesen más lelkiállapotban nem lehet folytatni a bíráskodást. Ez teljesen igaz - próbálom én is támogatni az ötletet, de kevés sikerrel. A végső megoldás mégis ez marad. Mindenki elégedetlen. Persze olyan megoldás sincs, ami mindenkinek jó lenne. Patthelyzet. Akár sorshúzással is eldönthetnék ezek után a csoport eredményét.

Visszasétálok Mészáros Gyuri autójához. Apránként belépőt is szedhetne a kíváncsiskodóktól. 4 elég furán öltözött japán érkezik. Ők is hallgatnának. Az egyikük a fő hangszórótervező, a másikuk a Pioneer csúcsautóhi ODR termékeiért felelős, a harmadik a főnökük, a negyediket elfelejtettem. Gyurinak sürgős dolga akad, mutatom nekik én az autót. Japán jazz, a Three Blind Mice kiadó felvételei szólnak.

Ó! Óoooó! ÓÓóóóóh! - nagyjából ennyi a reakció az első embernél. Sietve kipattan, és betuszkolja a társát. Vele túljutunk az ó betűkön.
- Ez a lemez nekem is megvan, de még sose hallottam ennyi mindent megszólani róla! Pláne autóban. Nem hittem volna, hogy ez lehetséges. A nagyfőnök ül be utoljára, őt már Mészáros Gyuri kalauzolja. A meghallgatás végén belesnek a csomagtartóba.
-Mi van ezekben az erősítőkben? - teszi fel a kérdést az egyik Pioneer mérnök. Gyuri előkapja a számítógépét, és megmutatja. Nagysebességű kondenzátorokról megy a szó, átépített tápegységről, kicserélt tranzisztorokról.

A passzív keresztváltót csak ezek után fedezik fel a vendégek. Notch filterekről, és papír-olajban kondikról beszélnek. A főnök a végén még felajánl egy méregdrága fejegységet, próbálná ki, de Gyuri csak mosolyog. Majd megfontolja. A magyar csapat apránként a díjátadó dobogóhoz költözik, és elkezdődik az értékelés: mennyire volt más az EB, mint az otthoni versenyek? Mit lehetett tanulni? Milyen lesz a következő tesztlemez? Melyik autót érdemes meghallgatni? Milyen a málnás sör?

Eredményhirdetés. Végre. Kezdő háromszáz, a Weishaupt féle Skoda az ötödik. Amatőr 300, Kovács Tivadar a méretes BMW-vel hatodik, Jaska Csaba a csodaszép Alfával a negyedik. Amatőr 300-600. Ónodi Tamás és Kutyifa Gábor is ott áll a dobogón. Hátulról kezdik sorolni az eredményeket. Tamás sejtelmesen mosolyog, Gábor minden idők legfehérebb arcszínét próbálja előállítani, nem is kis sikerrel. Sorolják a neveket, magyar még nem volt köztük. 4. place, Hungary, Ónodi Tamás. Mivan? Hogyvan? Az autó valóban a legtöbb hangzáspontot kapta, de ez önmagában kevés volt. Nahát. Na de akkor hova fog kerülni az Opel? A második helyre. Kutyifa Gábor azon nyomban egészséges arcszínt ölt, és alig bír magával. De két perc múlva már gratulál egymásnak a két versenyző.

Amatőr limited kategória. Lubi Zoli negyedik. Egy ponttal mard le a dobogóról. Fogadkozik, jövőre jobb lesz. Amatőr, csak hangzás. Mészáros István a csodaszép Peugeottal hetedik. Már ő is tudja, mit fog csinálni, hogy jobb legyen jövőre. Jönnek a profik. Balázs Péter a Pro300-ban hetedik. Profi csak hangzás. Helt Krisztián 11., Bíró Tamás Smartja 5. Ezekben az eredményekben senki sem hisz, de a zúgolódás csöndes marad. Nyer az ukrán fiú a többet soha meg nem hallgatható beállításával. Marad az utolsó kategória, ahol érdekeltek vagyunk. Mészáros Gyuri nyer. A német bíró a rosszul beállított DSP-vel a második. A kedves belga skinheadek negyedikek.

Katowicében nagyjából ez történt, de mi Stevie-vel jó kultúrlény módjára elmentünk még Krakkóba, ha már olyan közel van. Kár lett volna kihagyni.

Jövőre az EB Szentpétervárott lesz. Igaz kalandtúra. Újra megpróbáljuk.