Kamaz Typhoon

A Mine Resistant Ambush Protected, vagyis az akna elleni védelemmel ellátott többfeladatú harcjárművek (MRAP-ok) kifejlesztéséhez az afganisztáni és iraki harci tapasztalatok vezettek. A rögtönzött robbanóeszközök, vagyis az IED-k (és a harckocsiaknák) ellen, sokszor kevésnek bizonyult, a könnyű és közepes katonai szállító járművek védettsége.

Ezért az Egyesült Államok hadvezetése úgy döntött, hogy a jövőben csak olyan járműveket állítanak szolgálatba, amelyek megfelelő védelmet nyújtanak az IED-k ellen is. Így készültek az USA első MRAP-jai, és ilyen a Humwee utódja is a könnyű páncélzatú Oshkosh JLTV, de az általunk is kipróbált, magyar gyártású Komondor is.

Igaz, jóval kisebb mértékben, de Csecsenföldön az oroszok is tapasztalhatták az IED-k hatásait. Ezért a 2010-ben indult, 2020-ig tartó, orosz haderőreform, egyik sarkalatos pontja lett egy minden eddigieknél jobb MRAP kifejlesztése. Ennek a programnak a Tájfun (Typhoon) nevet adta az orosz hadvezetés.

Ringbe száll a Kamaz

Elsőként, a részben állami tulajdonú Kamaz és a GAZ Csoporthoz tartozó Ural jelentette be, hogy 2012-ig bemutatják a saját MRAP-üket. El is készítette mindkét gyártó a saját prototípusát a határidőig. Az egyik a Kamaz a 63968 Typhoon, míg a másik az Ural 63059Typhoon lett. Egyébként a két neves orosz gyár prototípusai teljesen azonos Jamz motort kaptak.

Az első teszteredmények alapján hamar kiderült, hogy a három tonnával könnyebb Kamaz MRAP-nek sokkal jobb tulajdonságai vannak, mint az Ural hasonló járművének, ezért a minisztérium még ebben az évben rendelt tizenkettőt a Kamaz új páncélozott járművéből. De az állam aláírt egy szerződést is a Kamazzal, hogy kifejlessze a Typhoon erősebben páncélozott, harcjármű változatát is.

Érdekesség, hogy Oroszországban ritkán kerül sor a nálunk és sok nyugati országban meghonosodott tenderekre, de ha vannak is, azokat biztosan orosz cég nyeri. A katonai megrendeléseknél pedig szinte soha sem írnak ki közbeszerzési eljárást. Általában az történik, hogy minden a projektben részvevő induló kap némi megrendelést, ahogy történt ez nemrég az új orosz harci helikopterek esetében is.

Ebben az esetben szó sincs ilyesmiről, ugyanis - jelenleg legalábbis úgy néz ki -, hogy az Ural Tájfunjának nem sok esélye van az orosz hadügyminisztérium megrendelésére.

A legjobb MRAP?

A Kamaz Typhoon vezetőfülke mögé beépített motorja egy hétliteres, V8-as, 450 lóerős, dízel Jamz-5376 I6-os. A jármű összsúlya 24 tonna, amibe beletartozik 14 felfegyverzett katona is. Menettulajdonságai a páncélozott szállító járművek között kiemelkedőnek számítanak, ugyanis a Typhoon legnagyobb sebessége 105 kilométer óránként. Legnagyobb fogyasztása teljes terheléssel is maximum 35 liter száz kilométerenként, ami igen barátinak számít a korábbi orosz típusokhoz képest. Ha tehát igaz a gyártó állítása, egy tank gázolajjal 1200 kilométert tud menni az új katonai Kamaz. Mindazonáltal ne legyenek illúzióink, haditechnika esetében ugyanúgy megy az adatkozmetikázás, mint a civil gépeknél.

A kilenc méter hosszú jármű azonban nem a menet-, hanem a tűztér védelmi tulajdonságai miatt hívta fel magára a világsajtó orgánumainak figyelmét. A Tájfun-család ugyanis az első olyan orosz harcjármű, amit a NATO SATANG 4569 level 3 előírásai alapján készítettek, amit bőven túlszárnyal az oroszok állítása szerint. Ugyanis már az első próbáknál kiderült, hogy a páncélzat ellenáll 8 kilogramm TNT-nek, valamint a 12,7 és 14,5 milliméteres páncéltörő lövedékeknek is. A felépítmény és az alváz bizonyos részegységeinek viszont a 30 milliméteres páncéltörő lövedékektől és az RPG-7 páncéltörő rakétáktól is meg kell óvnia a járműben ülőket. Hogy hogyan oldották meg ezt a védettséget az adott tömegadatok mellett, az egy magától adódó kérdés.

Néhány katonai szakportál szerint a gép szinte hihetetlen védettsége a régóta fejlesztés alatt álló, új, nanotechnológiás páncélzatban keresendő. Ebben az elméletben akár még lehet is valami, hiszen a Kamaz Typhoon-családjának kifejlesztésében 120 cég vett részt, amik közül jó néhány fejleszt hadiipari technológiákat is.

Nem találják a helyét

Az első 12 Typhoon a 2014-es Győzelem napi parádén vonult fel. Napjainkig már ötven Kamaz 63968 állt szolgálatba, de sajnos egyelőre nem igazán találja a hadvezetés, hogy melyik haderőnemnél tudnák igazán kihasználni a jármű tulajdonságait. Így jobb híján a központi katonai körzethez, Jekatyerinburgba kerültek a szárazföldi erőkhöz az új járművek. Itt az idősebb BTR-80-asokat és 82-eseket váltották le. Érdeklődik viszont a Kamaz MRAP iránt a tengerészgyalogság és a különleges erők parancsnoksága is, azonban szerződéskötésre itt még nem került sor.

Ha nem is igazán tudja a hadvezetés, hogy hová kerüljenek az új orosz MRAP-ok, azért újabb ötvenet rendelt még belőle az orosz honvédelmi minisztérium. Így hamarosan száz Typhoon lesz hadrendben az orosz hadseregben.

Tavaly elkészült a Typhoon-család két újabb tagja is. Az egyik, a már fentebb említett, 8 méter hosszú, 20 tonnás, erősebb páncélzatú Kamaz 63969 harcjármű, amit ténylegesen a BTR-ek leváltására terveztek. A másik pedig egy könnyű páncélzatú taktikai jármű ( JLTV), vagyis a Kamaz 53949. Mindkét járműnek elkezdődött a tesztelése nemrég, és eddig mindkettő tulajdonságai elég meggyőzőnek tűnnek. Egyelőre nehéz megjósolni, hogy mit hoz a jövő, de az biztos, hogy ha a Kamaz a Typhoon-családból néhány száz darabot gyárthat az orosz hadsereg részére, esetleg sikerülne exportálni is az ígéretes páncélozott járművekből pár tucatot, akkor ezen megrendelések biztosan megalapozzák a járműgyár jövőjét.