Nem vezet már Ferrarit Hollywood Hercege

Akkoriban, a hetvenes években még azt sem volt szabad nagyon tudni, hogy Tony, a Mátészalkáról Amerikába emigrált Schwarz házaspár legnagyobb gyermeke – magyar. A már New Yorkban született, jó svádájú Svarc Tóni útja némi kacskaringók után Hollywoodba vezetett, ahol előbb tucat kalandfilmekben szerepelt, majd Jack Lemonnal és Marilyn Monroe-val (aki, remélem, megvolt neki) lenyűgözték és rekeszizomlázig nevettették a közönséget a „Van aki forrón szereti” című komédiában. A bájos vígjáték után változatos szerepek jöttek, köztük a drámai "Megbilincseltek", amelyben Sidney Poitier-vel játszott együtt.

A legtöbben mégis Daniel Wilde-ként emlékszünk rá, a „Minden lében két kanál” örökmozgó playboy-aként, aki változatos bűnügyekben nyomoz, Brett Sinclair (Roger Moore) oldalán. Idejük nagy részét golfozással, italozással, szivarozással és főképpen csajozással töltik, de mellesleg leszámolnak a gonoszokkal is. És mindeközben – autóznak. A két milliomos karakterhez menő autókat párosítottak. Brett, a hűvös angol egy Aston Martin DBS-t hajt, Danny egy „221400.MO” rendszámú, középmotoros Ferrari Dino 246 GT-t. Azaz, bocsánat csak Dinót, hiszen a Ferrari egyik legizgalmasabb és legszebb modellje soha nem kapta meg az orrára a sárga mezőben ágaskodó lovat. Igaz, cserébe Enzo Ferrari fiatalon elhunyt fiáról Alfredóról kapta a nevét (Alfredo – Alfredino – Dino – ééérted). A Dino hathengeres motorját TERMÉSZETESEN magyar ember tervezte, Vittorio Jano, nélkülünk sem a filmipar, sem az autóipar nem boldogul. A Dino-sztoriról egyébként Csikós kolléga Ferrari-sorozatában olvashatnak bővebben itt és itt.

Curtis látható élvezettel fürdött Danny Wilde szerepében. Roger Moore-ral remek párost alkotva adták egymás alá a poénokat, és a legkisebb erőlködés nélkül hozták a hebrencs amerikai és a fanyar angol karakterét – talán azért is, mert az életben is nagyjából ilyenek voltak. Tony például ötször házasodott és négyszer vált, utolsó felesége, Jill Wanderberg 41 évvel volt fiatalabb nála. Első házasságából született Jamie Lee Curtis, a gyönyörű színésznő, az isten áldja meg így, haló porában is ezért a gyermeknemzésért a kedves papát.

Talán kevesen tudják, de Curtis játszott egy olyan hollywoodi mozifilmben is, amiben kifejezetten nagy szerepet kapnak az autók. A "The Great Race" című, 1965-ös alkotás sztorijának középpontjában egy autóverseny áll, amely New Yorkból indul, és Szibérián át Párizsig halad. Afféle flúgos futamról van szó, amelyben az ármánykodó gonoszt Jack Lemmon alakítja, a jóra törő fiatalembert, aki egyben gazdag, sportos és nőfaló playboy (már megint), Tony Curtis, a szép Natalie Wood pedig egy feminista fotóriportert, aki sok bajt kavar. A habkönnyű, de kedves komédiát az ő játékuk adja el, na meg a híres komponista, Henry Mancini zenéje. A "The Great Run"-t már csak az autók miatt is érdemes megnézni, a jobbára fantázia szülte, századfordulós hangulatú gépezetek mintha a "Flúgos futam" című rajzfilmből gurultak volna elő.

Nem tudom, milyen autókat használt magánemberként Tony Curtis, de talán mindegy is. Nekem már mindig a ferraris vagány marad, akinek a sorozatát nézve a szürke képernyőn és a szocializmusba beleszürkült Magyarországon a gyermekfejembe fészkelte magát a sanda gyanú, hogy talán nem mese ez egészen, hogy így is lehet élni, hogy így is élnek emberek.

A Svarcék Tónijának legalábbis sikerült. Ferrari Dino és Marilyn Monroe, apám, van, akit szeretnek az istenek. Kár, hogy ma már senki se tudja, melyik volt Curtis Dinója a filmben, mert nem egy kocsi volt, hanem bérelték őket, s a vázszámokat senki nem jegyezte le. Moore Astonjából bezzeg csak egy volt, azt most restaurálták nemrégiben az anyacégnél. De ez persze nem számít, a "Minden lében két kanál" halhatatlan alkotás, és felerészt Curtis játéka tetta azzá. Meg kicsit talán a Dino is.