Miért kerül ma ilyen sokba a benzin, mikor három évvel ezelőtt egy bő ötvenessel olcsóbban tudtunk tankolni? Hiszen a kőolaj világpiaci ára ugyanott van most, mint 2007-ben. Boncoljunk.
Döntően továbbra is a forint/dollár árfolyam alakulása határozza meg, hogy mennyiért tankolhatunk a hazai kutaknál. A kőolajtermékek világpiaci ára, kisebb kilengésekkel ugyan, de már hosszabb ideje stabilnak mondható. Az év eleje óta a késztermékek adótartama sem változott, amibe az üzemanyagok is beletartoznak. Vagyis minden azon múlik, hogyan alakul a hazai gazdaság megítélése; ha a forint gyengül, az a nyárihoz hasonlóan ismét az egekbe lökheti a benzin árát, ha viszont tartós lesz a mostani mérsékelt forinterősödés, talán berendezkedhetünk arra, hogy hétről-hétre néhány forinttal olcsóbbá válik az üzemanyag.
Október 20-án, azaz tegnap bruttó három forinttal csökkentette a gázolaj literenkénti nagykereskedelmi árát a Mol Nyrt., miközben a 95-ös benzinét négy forinttal emelte. A mostani változtatással a benzin átlagára 339 forint lett, a gázolajé 323 forintra csökkent.
Összevetve a benzin nyári 345 forintos és a gázolaj 331 forintos literenkénti árával, a csökkenés – elsősorban utóbbinál – szembeötlő. Főleg ha felülünk arra a képzeletbeli pénzügyi hullámvasútra, amelyen a forint volt kénytelen utazgatni ebben az időszakban. Mindannyian emlékszünk még arra, hogy néhány szerencsétlen politikusi nyilatkozatot követően júniusra 240 forintig is gyengült a hazai fizetőeszköz a dollárhoz képest. Most viszont, egy vélhetően nyugodtabb gazdaságpolitikai kurzus eredményeként a forint ismét közelít az év eleji 190-es sávhoz.
Az üzemanyagok árát valójában két fő tényező határozza meg: a kereslet és a kínálat viszonya, azaz a késztermékek világpiaci áralakulása, valamint a dollár/forint árfolyam – véli Pletser Tamás, az ING iparági elemzője. Mint mondja, idén - bár akadtak szélsőséges értékek – viszonylag stabil volt a kőolajipari termékek világpiaci ára. A hazai árakat is alakító Brent-kőolaj hordója január és október között 79 és 84 dollár között szóródott, olyan jelentős áremelkedés tehát nem volt, ami indokolhatta volna a hazai késztermékek áralakulását. Nem úgy a dollár/forint árfolyam, ami az év elején még 189-ről indult, hogy aztán júniusban elérje az idei 240 forintos csúcsot, majd szeptember végére ismét visszaessen a 196 forintos szintre.
A kőolajipari terméket forgalmazók által alkalmazott árrés ez évi mértéke sem indokolhatta a nagy nyári árugrásokat. Az év elején ugyan még rossz volt a finomítók kapacitásának kihasználtsága, s jelentős volt a világpiaci kereslet, ezért 10-12 dolláros többlet rakódott az árra. Ez viszont éppen a nyári időszakra mérséklődött 6 dollár körülire, köszönhetően az újrainduló finomítóknak és az ez által megugró kínálatnak.
Ebben az időben tehát egymással épp ellenkező irányban mozgott a benzin világpiaci és hazai ára. Egy hordó Brent májusban 68 dollár körüli áron kínálta magát, a késztermékre rakódó árrés is mintegy a fele volt az éve eleji 12 dollárnak a nyári időszakban, a hazai kutaknál pedig éppen ebben az időszakban ugrott fül a csúcsra, 345 forintra a literenkénti benzinár. Egyértelműen a hazai valuta gyengélkedése miatt.
Legutóbb ugyan idén januárban változott érdemben a kőolajipari késztermékek adótartama, ám az emelés tovagyűrűző hatása a tavaly júliusban 5 százalékkal, 25 százalékig megemelt áfával még jelentősebb volt.
Az ólmozatlan benzin jövedéki adója január elsején literenként 109-ről 120 forintra nőtt, de mivel a jövedéki adó áfaalapot is képez, így a növekmény megközelítőleg 14 forint volt. A gázolaj jövedéki adója literenként ugyanekkor 90,5-ről 97,35 forintra emelkedett, az emelkedés az áfa-hatással együtt itt kerekítve 9 forintos volt. Az ólmozatlan benzin jövedéki adója 2009. július elsején 103,5 forintról 109-re, a gázolajé pedig 88,9 forintról 90,5-re nőtt. Rövid fél év leforgása alatt tehát kétszer is emelkedett az üzemanyagok jövedéki adója. Érdemes hozzátenni, hogy az uniós országokkal összevetve a magyar jövedéki adó szintje eddig sem volt kifejezetten alacsonynak tekinthető.
Elemzők sokáig a 300 forintos literenkénti benzinárat vélték a lélektani határnak, nézeteik szerint ez lett volna a szint, ahonnan érezhető mértékben fogják vissza fogyasztásukat az autótulajdonosok. És bár ezt az árszintet 2006 júniusában elértük, az erre következő válaszreakció csak most érkezett: idén az első negyedévben mintegy 10 százalékkal esett vissza a kutak forgalma, ennek következtében árbevétele is az előző év azonos időszakához képest. Pedig akkor még előtte voltunk a nagy nyári benzinár-robbanásnak.
Így számol a Mol
A Mol, a hazai piacon domináns üzemanyag-nagykereskedő nem teszi publikussá a nagykereskedelmi árazását. A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) egy korábbi vizsgálata nyomán ugyanakkor sejthető, milyen elvek mentén alakítja az árait. Az árazási elv érdekessége, hogy a Mol nem a saját költségeiből indul ki, hanem lehetséges konkurenseiéből.
A GVH 2001-es vizsgálata szerint ugyanis „a Mol Rt. az üzemanyagok nettó (adó nélküli) nagykereskedelmi árait folyamatosan a világpiacon érvényesülő árakhoz igazítja. Mindezt úgy, hogy a mediterrán (délolasz) térségben érvényesülő, úgynevezett Platt`s CIF MED megelőző 5 napi jegyzési árának átlagát növeli a mediterrán térségből vasúttal Magyarország közepébe történő szállítás költségeivel; valamint az importáló további költségeivel. Vagyis az alkalmazott árelv szerint a belföldi ár a mediterrán térségből származó lehetséges import - mint alternatív beszerzés - számított árával egyezik meg”.
Leszámítva néhány nyugat-magyarországi OMV kutat, amely közvetlenül a Bécs-környéki finomítótól vásárol üzemanyagot, a hazai kutak többsége lényegében a Moltól fedezi alapanyag-szükségletét, így az árképzésben is követi a hazai olajtársaságot.
Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?
Tegye meg a publikáció blogposztján!
