Három élet kontra két vödör festék

A csütörtöki baleset, melyben három fiatal vesztette életét, mikor a Lágymányosi hídra a forgalommal szemben felhajtottak, megdöbbenést keltett szerte az országban. A tragédia fájó, hiszen fiatalokról volt szó, előttük az élet, akik ki tudja, talán sokra vitték volna egyszer. Sokan nem értették, hogy a fenébe történhetett meg ilyesmi? Fiatalság bolondság, gondolták, kivagyiságból vagy brahiból bolondultak meg annyira, hogy szembefordultak a forgalommal, hátha kiadja? Nem hinném, sőt, önök sem hinnék, mert bár vannak extrém, vonat tetején utazó vagy éppen sportból aláfekvő marhák, sőt, villanypóznáról ívet húzó stalkerek is, a néptáncosok körében eddig meglehetősen ritka volt az ilyesmi. A szándékosság kizárt.

Baleset volt. Egy olyan szerencsétlen esemény, melynél túl sok véletlen tényező kapott szerepet ahhoz, hogy pár perc után egyértelműen biztosak legyünk benne, mi hogyan történt.

Nyomatékosan felhívnám a figyelmet arra, hogy ne értsék félre (ahogy Papp Tibi tegnapi cikkét sem), itt nem a vétkes tisztára mosdatásáról van szó. Kétségtelen, hogy többszörösen megszegte a KRESZ-t eleve már ott, hogy még öt embert ültetett az autójába, majd ott, hogy nem volt elég körültekintő és figyelmes egy számára ismeretlen – és áttekinthetetlen – helyen. De bűnhődik még ő eleget az életben emiatt, ne bántsuk, a lelkiismeret a legszigorúbb bíró, amúgy is élet-halál között lebeg jelenleg is, jobbulást neki. Remélhetőleg hoz majd némi fényességet ebbe a sötét ügybe, ha felépül.

Foglalkozzunk most egy kicsit magával a helyszínnel. A kereszteződéssel, amely a tragikus eset egyik hozzávalója, hiszen a 18 éves sofőr itt kanyarodott rossz irányba, a végzet felé. És nem ő volt az első, sőt, nem is a negyvenedik.

Tegnapi cikkünkre rengeteg levelet, reakciót kaptunk, némelyek vegytiszta troll stílusban, mások ésszel érvelve írták meg véleményüket. Kétségkívül egyetértünk azokkal, akik szerint körültekintőbbnek kellett volna lennie a sofőrnek, főleg, mivel ismeretlen terepen mozgott és fáradt is volt. Az érdekes azonban az, hogy – és ezt saját példámból tudom – túl sokszor és sokféle autóssal, minden létező napszak-időjárás konfigurációban fordult már elő ezen a helyen ilyen eset, hogy egyértelműen lehülyevidékizzék őket a trollok. Főleg, hogy sok köztük a fővárosi sofőr is.

Saját példám nagyon egyszerű és szerencsés kimenetelű eset volt: még Újpestről az Árpád hídon át tartottam ki Érdre, ahol akkoriban laktam. A hatos úton volt kedvem menni, este a Duna-parton gyér a forgalom, a lehúzott ablakon át pedig a friss levegő feledteti a fáradtságot az emberrel. A budai alsó rakparton csorogva elértem a Lágymányosi híd budai hídfőjéhez. A lámpa zöld volt, ott a macisajt és a kötelező haladási irány tábla. Szépen lassan behajtottam a kereszteződésbe, majd kis híján a híd lehajtójára. Szerencsére még a kereszteződésben észrevettem, hogy lehajt egy autó a hídról és szembefordul, rögtön utána pedig feltűntek a felfestett, felém mutató nyilak (akkoriban még látszottak), így az utolsó pillanatban, mielőtt beestem volna a szemközti sávba, sikerült elfordulnom balra, a Dombóvári út felé.

Kezdő sofőr voltam? Nem. Figyelmetlen voltam? Igen. Először jártam talán arra, emlékszem, még káromkodtam is egy cifrát, mikor a visszapillantóban megláttam az (akkor még talán nem is világító) behajtani tilos táblát, három méter magasan, amit addig tökéletesen kitakart az autóm teteje, majd anyáztam egyet a felezővonal miatt, mely a rakpartról érkezve – ekkor úgy tűnt – egyenesen szembefordít a híd lehajtójával. Persze tudjuk, hogy valójában ez a hídról érkezők részére van felfestve.

Nem tudni, hogy a rakpart felől felkanyarodók kedvéért került-e ilyen magasra a behajtani tilos tábla, hogy már az emelkedő alján látszódjon jó messzire, vagy szimplán csak azért, mert nem tudták lejjebb tenni, az azonban biztos, hogy könnyen el lehet siklani felette. Aki először jár arra, az elgondolkodik a felfestéseken, azon, hogy a kötelező haladási irány tábla szerint (egyenesen előre) akkor most egy enyhe S betűvel haladjon tovább, vagy forduljon jobbra? Én gyorsan megtanultam és az a pár tucat olvasó is, akik hasonlóképpen jártak ezen a helyen:

Lehet-e egyértelműen kijelenteni, hogy mindannyian hibát követtek el? Persze, lehet, de legalább ilyen biztonsággal kijelenthető akkor az is, hogy ez nem véletlen. Ahogy az sem, hogy csütörtök hajnalban valaki végleg benézte a kereszteződést. Amelyik így néz ki:

Tegyük a kezünket a szívünkre és esküdjünk meg, hogy ez egy teljesen áttekinthető, tökéletesen, profin kivitelezett, európai fővároshoz méltó csomópont. Külön imádnivaló – egyebek közt – a Dombóvári út felől érkező, dupla széles út, amelyikből csak úgy egy sáv lesz a rakpart felé. Mondanom sem kell, itt is megy a sakkozás, ha netán ketten egymás mellé állnak és egyenesen szeretnének továbbmenni.

Zoli olvasónktól kaptunk egy képet, ahol egy lehetséges megoldást javasol:

Ne gondoljanak itt elborult demagógiára, de ez a toldozott-foldozott, repedezett és tróger minőségű, felfestéshiányos burkolat nem egyedi eset, de hányan, hány helyen és fórumon mutattak már rá a fővárosi utak katasztrofális minőségére és a forgalomirányítás helyenként idiotizmussal határos megoldásaira? Hányszor kell újra és újra felhívni a figyelmet az efféle dolgokra ahhoz, hogy végre-valahára történjen velük valami?

A Nemzeti Közlekedési Hatóság és a forgalomszervezők dolga nem egyszerű, hiszen minden efféle csomópontot úgy kell kitalálni, hogy az azonnal egyértelmű, zökkenőmentes közlekedést garantáljon mindenkinek: mazsolázó hétvégi nyugdíjastól az alig pár napos jogosítvánnyal rendelkező kislányig, fáradtnak, dühösnek vagy boldognak egyaránt, Velorextől nyerges vontatóig. Budapestinek, vidékinek, külföldinek egyaránt.

Nem vagyok közlekedésmérnök, sőt, valószínűleg egyik – fent idézett – levélírónk sem az (ha igen, akkor elnézést), de úgy gondolom, a fent említett feltételeknek ez a kereszteződés nem igazán felel meg. Persze tisztában vagyunk vele, hogy rövidesen egyik kézből másikba dobálják majd egymásnak a forró krumplit, egyszerre mindenki tehet mindenről és senki semmiről. A hivatalos közlemény egyelőre ennyi:

A kereszteződésben, ahol a fiatalok felhajtottak a hídra, kiegészítő figyelmeztető tábla nincs a csomópont előtt, csak a kereszteződésben a tiltó jelzés. Csütörtökön délután táblákat cseréltek a helyszínen, de nem tudni, pontosan milyeneket és miért, az ezt ellenőrző Nemzeti Közlekedési Hatóság nem nyilatkozott.

Miért? Mert kínos lett volna? Vagy idő kell, hogy kidolgozzanak egy elfogadható, PC hozzáállást? Eddig miért nem lehetett kicserélni a táblákat ezen a kritikus helyen? Susmus, asztal alá söprés: nincs pénzünk, jaj, az előző kormány, a költségvetés, nem jó a jogszabály, az önkormányzat így, a közútkezelő úgy, elfogyott a festék, már be volt ütemezve amúgy is, dolgoztunk rajta, sajnálatos, blablabla…  Nyilatkoznak majd az eddig rejtőzködő szakemberek, jön az áldás.

Ismétlem, nem vagyok forgalomszervező szakember, sem burkolatfestő. Nem ez a munkám, ahogy azon adófizetők vagy autósok többségének sem, kik adójukból kerekeik alá kapják az ehhez hasonlatos, útnak nevezett, alig látható felfestésű tákolmányt, sőt, továbbmegyek: nem is érdekel a magyarázat, a hogyan és a miért, mert nem az én dolgom, nem ezért fizetnek. Ha kell, zárják le, újítsák fel a burkolatot, szedjék rendbe a járdaszigetet: oldják meg. Kétféle probléma létezik a világon: ez az övék. Újságíró vagyok, aki megkapja a magáét, ha hibázik és ha jogos, akkor ezt vállalom. A dolgom – jelen esetben – az, hogy leírjam: csak idő kérdése volt ez a baleset itt, ezen a helyen. A fent idézett leveleket sem véletlenül kaptuk.

És jogosan elvárom, hogy ezen eset után vigyázzba álljon a szar is azokban vagy abban, aki(k) ránézve a fenti képre azt mondta (mondták): jól van, gyerekek, ez így van rendben, tökéletes.

Mert ez nagyon nincs rendben, és nem csak itt. Csak sajnos megszoktuk már, hogy idehaza addig keresgél körbe-körbe a varázspálca, míg a végén nem marad senki, akin el lehet verni a port. Pedig lehet, hogy ezúttal a zsebbe csorgatott milliárdok helyett elég lett volna két vödör festék is.