Nézzük hát a STÍLUSOS autókat
Kicsiben, egyszerűben is létezik egyediség, ráadásul olyan, amelyik nem fakul – túlságosan. Ott van például a Ford Ka, amely a nyolcvanas évek végi Fiestájának a technikája szűk utasterű, de zseniális New Edge-köntösbe bújtatva. Az öreg, béna 1,3-as motor meglepően jól viszi a könnyű testet, a futómű, a kormányzás isteni, elektromos hibáktól eltekintve sok gond sincs a típussal. De a benzinbetöltő nyílás környékén 100 Kából 100 porrá rohad, e rész lakatoltatására mindenképpen készüljünk. És az nem lesz olcsó.
300 ezer pénz már Twingót is vesz. Ebben szintén őskövület a motor – ha valaki a régi Daciát véli kihallani a hangjából, az nem véletlen – borzalmas az üléshelyzet, marginális a futómű, viszont a forma, a zseniálisan variálható utastér, a fergeteges helykínálat és a vicces, mégis ízléses részletmegoldások örök autóikonná emelték a Renault e kicsikéjét. De széteső futóművek és zárak, porrá öregedő műanyagok, s mára némi rozsdatörmelék szegélyezik a Twingo öregedésének útját. Csak ellenőrzött forrásból.
Az Alfa 145/146-os sem olyan rossz, mint sokan vélik – e típus kétes hírét főleg a pocsék dízelmotor, az iszákos, korai bokszerek és az újabbik széria változó szelepvezérléses Twin Spark motorjainak komplikált (és türelmetlen, a bemelegedést tiszteletben nem tartó tulajdonosoknál) gyakran tönkremenő állítómechanikája keltette. No meg, hogy mostanra már a vérszegény 1,4-es legeslegutolsó példányába is belelátta Schumachert valami pattanásos boyracer, ennek megfelelően felkipufogózta, megmorcosította, összetörte háromszor (kizárólag elöl), és kitaposta a belét. De egy megkímélt Twin Spark példány, a kellő bemelegedést mindig figyelemben tartva sokáig autó tud lenni – nem rohad, elektromosan is tűrhető, a stílusa pedig ma is egyedülálló.
Ha lottóötösre való mázlival indulunk neki az autóvadászatnak, és sikerül találnunk egy módosítatlan, boyraceresítetlen Opel Calibrát, nem biztos, hogy rosszul járunk vele. Egyszerű Vectra A alapok, világbajnok design – szerethető autó, bár (ha nem Turbo) lelkében egyáltalán nem, csak testében sportkocsi.
És az igazi német feeling is a miénk lehet már ennyiért: szappan Audi 80-as (igaz, a régebbiek), 190-es Mercedes is felbukkan három kiló körül. Hiába voltak ezek extra tartós kocsik új korukban, mára egészen biztosan bennük van az egymillió, tehát az együttélés nem probléma- és költségmentes velük, erre készüljünk. Ezekből a jók 800-900 ezernél kezdődnek, tehát harmadannyiért nem szabad csodát várni. Inkább benzinest vegyünk – azokban jó eséllyel csak fele annyi kilométer van.
Lássuk a TAKARÉKOS autókat
Sok elsőautó-vásárló a lelkében még mindig biciklista, esetleg BKV (MKV, PKV) bérlettulajdonos, ezért nehezen emészti a gondolatot, hogy az autóba tankolni kell. Sebaj, 300 ezerért számukra is van megoldásunk, ennyiért léteznek üzemanyagpárán működő kocsik. Igaz, éppen azért, mert keveset kérnek enni, általában szörnyű sok kilométer van bennük, tehát a tulajdonos a naftán megspórolt pénz sokszorosát el is veszíti a karbantartáson. De illúziókra mindig szükség van.
Kihagyjuk a felsorolásból azokat - a maguk korában sem különösebben tartós - kis dízeleket, amelyekből már csoda, ha van működő példány – Renault 5, Clio, Fiat Uno, Alfa 33, Fiesta. Efféléket.
Fogyasztási szempontból a legérdekesebb a Citroen AX/Peugeot 205 dízel. Ezek sokat bírnak, ügyes pedál- és váltóhasználattal 3 l/100 km körül eljárnak, nem is rossz kocsik. Ha ilyenből felbukkan egy keveset futott a láthatáron, az főnyeremény. Olyan viszont nincs...
1,5-ös Isuzu-dízellel sem az A, sem a B Corsa nem rossz gép, és a Polóból is tűrhető a dízelváltozat. De kapunk gázolajjal menő Golf II-est is ennyiért (az 1.6D se rossz, a TD még jobb), ami, ha egyben van, isteni autó. És nem szabad kihagyni a számításból a nagyobbakat, a Peugeot 309 D-t, Citroen ZX D-t sem – enni ezek is alig kérnek, és félmilliót kibírnak. Csak nehogy egy kétszázra visszatekert 480 ezret futottat fogjon ki valaki...
Benzinből is lehet keveset etetni, ha a kocsi kicsi. Az első szériából származó Daewoo Matizok meglepően jól bírják a strapát, csak a felnijeik mennek gyorsan tönkre – de a modellfrissítés után már korántsem voltak olyan elnyűhetetlenek, ezt ne feledjük. Fiat Cinque- és Seicentót is szabad venni, ha egyben van, igaz, a brutálisan rossz helyen levő pedálok, a nem létező csomagtartó sokakat elriasztanak. A legjobb alternatíva még mindig a Fiattól származik – a Lego-Panda. Meglepő tágasság, meglepő csomagtartó, meglepő variálhatóság, ék-komplikáltságú mechanika, szerény étvágy. 300 ezerből pedig már a legutolsók közül tudunk válogatni, s ezek, a korai példányokkal szemben egyáltalán nem rohadtak.
Végezetül a NYOMULÓS verdák, de csak halkan
Ezek az autók a génjeikben hordozzák, hogy húszéves koruk táján, sok százezer kilométerrel a csontjaikban megmoccanásra még épp képes múmiákként villantsanak valamit a tájékozatlan vevőnek. Ezeket a kocsikat szinte garantáltan ötször rommá törték életük során, majdnem biztos, hogy ötéves koruk óta évente új tulajdonosuk lett, szinte hihetetlen, ha az eredeti motorjukat hordják még, annak az esélye pedig konvergál a nullához, hogy még soha nem nyúltak beléjük könyékig.
Fentiek mellé társul a testükre és szerveikre a boyracer-lét mélyvizében, évtizedek során, általában amatőr módon rárakódott tuning-moszat és optikai-alga. FBS-sel feltapasztott szemöldökök, málló Le Mans-i tankfedél-matricák, a csomagtér rozsdásodó lukaiba felfúrt aluprofil-szárnyak, kerítésfestővel felvitt metálnarancs fényezés, a teljesítményt lóerők tucatjaitól megfosztó, a fogyasztást jócskán növelő, tőgyszerű kipufogók, motorélettartam-csökkentő csippelés, csodagyertyák, rugóvágás, ötforintos kínaigagyi ledeslámpa-átépítés borzalmaival állunk szemben itt. A régi, sportos autó a magyar ugaron a csodaváró házi botoxkúra, a hatszázezer forintos jádeköves masszázságy (ingyenes kipróbálása mellé ebéddel kedveskedünk) és a teába keverendő, lilán villogó méregtelenítő/fiatalító kristály járműipari megfelelője. A hiszékeny ízléstelenkedés végtelen próbaterepe, hogy máshogyan fogalmazzunk.
Ennek megfelelően olcsó, jó, gyors autót nem kapni – ez kvázi tény. De lehet próbálkozni, mert őrületes mázlija bárkinek lehet, a lottóötöst is meg szokták ütni néha.
Fiatalabb éveiben csodásan erős, meglepően tartós, lúdbőröztetően izgalmas gép volt a Honda CRX, főleg a második széria, amelynél 150 lóerős motor is létezett. A kis Ferrari-evő törésbiztonsága szerényebb volt egy vizes papírcsákóénál, a korrózió falta, mint a töltött cukrot, mára pedig a tönkretehetetlen motorjaikat is tönkretették ügyes kis kezek és lábak. Kifogni egy ép példányt csoda, de ha sikerül, fergeteges, mai autóval átélhetetlen élményben lesz részünk. Civicből is létezett méregerős VTEC verzió – kicsit talán kevésbé izgalmas, de mivel abból többet gyártottak, ott többéves kereséssel akár nyomára is bukkanhatunk egy jó példánynak.
Lancia Delta HF-et is találtunk a neten ezen a pénzen, de az inkább az álmodozás kategóriájába tartozik, használni – hát... Akkor már inkább a Dedra Turbo, kicsit újabb, kevésbé legendás, de talán bírja még... Ne, inkább azt se, első kocsinak semmiképp.
Astra GSI, ZX Volcane, 205 GTI, Escort RS 2000, Saxo VTS, Golf GTI mind felbukkannak ezen a pénzen, de jó szívvel egyiket se mernénk ajánlani. Inkább kevésbé sportos, a nagy, buta motor/kisebb kaszni kombinációját hasznosító kocsikat nézzünk, azok egészségesebbek.
Mit szólnának egy VW Golf 1.8-hoz? Mivel elég nagy a motorja, sokan félnek a fogyasztásától (ami egyáltalán nem vészes), ezért néha olcsóbban adják, mint az 1,4-est, 1,6-ost. A Golf II-nél jól viszi a könnyű bódét, de a Golf III-ban sem volt vérszegény ez a 90 lovas motor. A nem ECOTEC, 100 lovas 1,6-os Astra még dinamikusabb, bár a futóműve gyengébb a Golfénál, viszont szintén tartós.
Ugyanez a helyzet a Mercedes 190 2.3-as változatával is – sokan azt hiszik, iszákos, holott annyira azért nem is (8,5 liter városban, 6,7 országúton - az sok?), és nagyot lép, kapni is ennyiért. Tartós, egyszerű technika, még a K-Jetronicja is szervizelhető.
Ha a CRX után nem lenne ő a boyracerek örök kedvence, a BMW E30-ast is mernénk javasolni. Ügyes, egyszerű gépészet, 318-as motorral (a négyhengereseket nem szeretik annyira az autópusztítók) is lép, jó vezetni. Fiat Tipóból ki lehet fogni ennyiért egyet a ritka, de fürge Sedicivalvolék közül, Clióból pedig a 16v alatt megbújó, mindössze 106 lóerős RSi igazi óriásölő, egyik kedvenc titkos tippünk.
És hogy kicsit álmodozzunk kényelemről, száguldásról, stílusról, és lássuk, mi az, amit csak akkor szabad 300 ezerért megvenni, ha fenntartásra van még másfélszer ennyink félretéve a bankban: három kiló táján lehet magyar papíros, vizsgás, törésmentes Volvo 850 2.0 T-t kapni. Létezik ennyiért hibátlannak mondott, működő klímás Fiat Croma TDI – ez a fillérekből, gyorsan, kényelmesen, nagy kocsival legolcsóbb kombinációja. Ja, és makulátlannak tűnő, E34-es BMW 530i-t is, szép belsővel, pirosban... Na, elsőautós ilyenre rózsaszín álmaiban se gondoljon, ha nem akarja, hogy az élete valódi, sötét rémálommá váljon.
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
