Feladtuk a leckét a milliárdosnak

Hajnali fél ötkor megszólalt az ébresztőm. Csak egy hajszál választott el attól, hogy kihajítsam a Las Vegasi Four Queens Hotel tizenkilencedik emeleti ablakán a telefonom. Hajnali egyig forgattuk Sipivel a csodálatos Nissan Murano Cross Cabriolet-t (lesz róla teszt...tényleg!). Nem mintha egy percet is aludtam volna, ahhoz túl izgatott voltam. Gyanítom Sipi sem aludta ki magát, pláne mert ő hajnali három-négy környékén felpattant és elment a Nellis Légierőtámaszpont kerítéséhez vadászgépet szpottolni. A vegasi patikák magyar vényre nem adják ki a gyógyszerét, na!

Csak délután fél hatra voltunk hivatalosak Leno garázsába, de közel háromszáz mérföldre voltunk tőle aznap regg...hajnalban. Ráadásul még útba kellett ejtenünk egy rádió távirányítású autókat készítő céget. Ők viszont nem voltak útban, egy amerikai léptékkel kisebb, értsd negyven mérföldes kitérőt kellett tennünk. Nem késhettünk, hisz az utolsó pillanatban sikerült a végső interjú-időpontot leegyeztetnünk. Las Vegast elhagyva megálltunk egy motelnél, és wifijüket lenyúlva letöltöttük az aktuális Égésteret. Sipi elhozta magával szolgálati Car Dockját, így a telefonjára lehúzott adást a Murano CC összes hangszóróján bömböltehettük. Mégiscsak Pistáék duruzsoljanak a fülünkbe, kell a hazai. Végighallgattuk a parázs vitát az ominózus Countach-hangról. Pista kötötte az ebet a karóhoz, hogy az bizony Lambo, de a többiek ezt hitetlenkedve fogadták. Erre még visszatérek.

A játékgyártóknál persze tovább maradtunk a kelleténél, természetesen késésben voltunk. Nem volt mit tenni, ráléptünk a gázra, és gyakorlatilag leforgathattuk volna az amerikai Taxi második, Los Angelesi epizódját. A Murano CC jól vizsgázott, az LAPD kevésbé, mi meg percre pontosan megérkeztünk. Leno még nem volt ott, de a szerelők régi ismerősként üdvözöltek minket, odatessékeltek a hűtőhöz üdítőért, majd kedélyesen nekiálltunk beszélgetni. Egyedül Bernard, a garázsfőnök nem volt boldog. Előző nap valamilyen alkatrész ráesett a lábára, úgyhogy mankó segítségével bicegett a versenyautója körül. Azon kísérletezgetett, hogyan tudna beszállni meg kuplungolni, ugyanis hétvégén versenye volt.

Kicsivel később az ablakon át láttuk ahogy begurul egy Hudson Hornet, benne egy áll, mögötte Jay Lenóval. Kiszállt, besétált a műhelybe, kezet fogott mindenkivel, bemutatkozott nekünk, majd lecsapott egy bontatlan Fedexes dobozra. Ismeretlen rendeltetésű fémalkatrészek voltak benne, és míg mi Sipivel előadtuk a legjobb pingvin-utánzó számunkat, addig a helyiek kéjesen forgatták a dobozból előkerült vaspilinszkákat. Sipi reagált először, és mivel mindig mindenről tudni akarja, hogyan működik, elkezdte a már más állapotban lévő Lenóékat faggatni a kütyük funkciójáról: alkatrészek a Doble gőzautóhoz.

A szerszám-szeánszból Bernard ébredt először, és odaszólt Lenónak:
-Te Jay! Ezek a srácok a magyar újságírók. Fél hatra volt velük megbeszélve egy interjú.
Leno egy pillanatra elvörösödött, majd elnézést kért, és leültünk beszélgetni. Azt tudtam, hogy autórajongó, de azt hogy ennyire elmélyülten nörd, azt nem. Jay Leno nem egyszerű gyűjtő. Igazából szerintem egyáltalán nem az. Sokkal inkább egy kalandor régész, aki az elkövetkezendő generációknak akar kihaló vagy kihalt technológiákat megmenteni. Az ezt követő, közel kétórányi beszélgetésből világosan kiderült, fehéren izzó küldetéstudat hajtja.

Eleinte kimért volt, kissé távolságtartó. Köztudottan nem szeret interjúkat adni. Ha mégis ad, akkor bemutat öt, a riporterrel előre leegyeztetett autót, válaszol három-négy kérdésre, néhány közös kép és viszlát. De mikor látta, hogy minket nem érdekel mennyit ér a gyűjtemény, sem a Tonight Show vagy Conan O'Brien, hanem csak maguk az autók, megnyílt...és tanított. Oda van a mérnöki különlegességekért, az autóipar nemes kudarcaiért, és mindent megtesz azért, hogy fennmaradjanak olyan különlegességek, mint Howard Hughes 132,5 mérföldes sebességre képes gőzautója, vagy a százéves, guruló telefonfülkéje, a Baker elektromos autó vagy akár Chrysler Turbine Car.
Sokan azt hiszik, az egész Jay Leno's Garage websorozata magamutogatásról szól. Pedig ez nem más mint egy benzinben áztatott, amerikai Mindentudás Egyeteme. Hazafelé menet előszeretettel vesz fel egyszerű járókelőket, hogy csak úgy megautóztassa őket valamelyik ritkaságával. Egyszer a Stanley gőzautójával felvett egy fiatal párt. Miután elindultak, rányomott a gőzsípra. Ekkor az egyikük felkiáltott:
- Hé, egy pillanat! Ez úgy hangzik mint a szellemvasút!
- Mi van? - kérdezett vissza Leno.
- Pár éve költöztünk ide, és néha esténként halljuk ezt a sípot. Valaki azt mondta nekünk, régen volt Beverly Hillsen vasút, de elbontották. De néhány helyi lakos esténként mintha hallané még a régvolt vasút füttyét.
- Áh, az nem szellemvasút - mondta erre Leno - Az csak én vagyok, útban haza a munkahelyemről.
Nagyjából itt a lényeg. Lenónak az NBC a munkahelye, de az élete a garázs.

Ahhoz, hogy mindkét helyen sikeres lehessen, nagyon sokat dolgozik. Az elmondások alapján átlag négy-öt órát alszik, és ha éppen nem a Tonight Show-n dolgozik, akkor az autóival van elfoglalva. Évek óta nem volt szabadságon, két okból. Egyrészt abban hisz, hogy míg ha mások elmennek nyaralni, de ő tovább dolgozik, akkor sikeresebb lesz náluk, és az idő őt igazolta. Másrészt pedig a garázs a nyaralás. Feltéve ha nem éppen egy eldugott pajtában alkudozik egy évtizedek óta ott porosodó öreg különlegességre. Emellett pedig minden létező fórumon igyekszik hirdetni a mérnöki leleményesség csodáját. Leno minden szabad percet megragad, hogy különböző autós rendezvényeken vegyen részt, egyszerű látogatóként. Rendszeresen felbukkan a Bob's Big Boy péntek esti összejövetelin, ahogy a Cars&Coffee bulikat is rendszeresen látogatja. Az utóbbin mi is jártunk, de erről majd legközelebb.

A hosszú beszélgetés ellenére picit azért szkeptikusak voltunk efelől az önzetlen tanítási vágy felől, pláne mert mikor először voltunk a garázsban, papíron csak négy-öt képet engedélyeztek. Mivel el akartuk kerülni az NBC és az index vállalati jogászainak holtig tartó ketrecharcát, megkérdeztük baj-e, hogy az eredetinél hangyányit több kép készült. Ja Jay, hogy mennyivel több? Hát...uhmm...úgy százhússzal több. Erre elmosolyodott, és közölte, hogy annyit használjunk amennyit csak tudunk, ő csak örül neki, ha a magyar olvasók is megismerkednek ezekkel a különlegességekkel. Az odaúton minket legjobban foglalkoztató kérdésre miszerint Pista Countach-hangot hozott az Égéstérbe, vagy egy grand prix autóval tréfált meg minket, is adott választ. Tette ezt a legfontosabb égéstéri hagyománnyal, fennhangon nyenyerészve. Emellett sokminden másra is választ kaptunk. Mindezeket most önök is megtudhatják az alábbi videóból. Igérem hosszú lesz:

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!