Egy mindössze egyetlen példányban készített gyorsasági rekorder Fiat. Nem az a tipikus Cinquecento: a motorja több mint 28 ezer köbcentis volt.
A Totalcar.hu-n a Veterán Autó és Motor magazinból átvett cikkeket is publikálunk kéthetente. Fogadják szeretettel ezeket az írásokat, amelyek közül a jelenlegi a 2000/4-es számban jelent meg.
1911-et írunk. A torinói Fiat autógyárat – mint sok más pályatársát – elkapja a vadászláz a gyorsasági világrekord megszerzéséért. Ez a jelenség akkoriban egyfajta megalomániának volt tekinthető. A kor mércje a 200 lóerős, 21 literes versenyautó, a Villám Benz volt. Ez az autó 1909-ben a sebességi világcsúcsot 202,6 km/h-ra emelte, azt kellett túlteljesíteni.
A Fiat titkos fegyvere egy guruló szörnyeteg volt, amely a Tipo S.76 jelzést viselte, és a versenyvilágot volt hivatott felrázni mély álmából. A jármű több mint 1,6 méter magas volt, és ez abból adódott, hogy 28 340 köbcentiméteres motor hajtotta. Itt most nem nyomdahibáról van szó, valóban 28 literről van szó.
A négy dugattyú mindegyike 190 mm átmérőjű, a löket pedig pontosan 250 mm volt. Ez a hatalmas gép 290 lóerőt teljesített 1900-as fordulatszámon. A komoly nyomaték hátsó kerekekre való átvitele lánchajtással történt. Az egyenként több mint 7 literes hengerek mindegyikében három gyújtógyertya dolgozott, az üzemanyag-keveréket 75 mm tölcsérnyílású karburátorral állították elő. A járművet leginkább sűrített levegővel lehetett beindítani, bár volt kurblija is.
Amikor a 4,13 m hosszú és 1650 kg súlyú versenyautó az olasz Pietro Bordinóval a volánjánál megjelent az angliai Brooklands pályán, a méreteitől megilletődött britek elnevezték az autót Mephistónak. Bordino csúcskísérlete nem volt kellemes autózás, mert a Tipo S.76-os nehezen kezelhető autó volt. A hűtővíz utántöltéséhez például másfél méteres létrára volt szükség, hogy hozzá lehessen férni a hűtő csavarjaihoz. Ha a vezető valami keveset látni akart az előtte lévő útból, derékfájdító tornamutatványokat kellett végeznie ülve, hogy ellásson a hatalmas gépház mellett. Bordino repülő mérföldön ugyan felállított egy 31 másodperces rekordot, de a világcsúcsból nem lett semmi. Nem sikerült a második próbálkozás sem az angliai Saltburn strandján, ugyanis az elért 201,3 km/h-s sebesség csak pályarekord volt.
Harmadszor a francia Arthur Duray kísérletezett a világcsúcs elérésével 1913 novemberében. Az immár 300 lóerősre erősödött óriással a belgiumi Ostendében állt rajthoz a franciaországi autóklub felügyelete alatt. Ekkor a rekordvadászat már a Barney Oldfield által 1910-ben, egy Villám Benzcel felállított 211,9 km/h-s sebesség túlteljesítését jelentette...
Veterános cikkek
Az imént olvasott cikkekhez hasonlókat tucatjával talál a frissen megjelent Veterán Autó és Motorban is. Keresse a magazint az újságárusoknál, benzinkutaknál! Régebbi, nyomtatott számok megrendelhetők a magazin honlapján, a veteran.hu címen.
Arthur Duray minden tudását és bátorságát összeszedve 213 km/h-s sebességet ért el Ostende homokstrandján, ez már világcsúcs lett volna. Hogy miért nem ismerték el? A válasz a szabályokban rejlik. A repülő mérföldes csúcskísérleteknél a hátszélből és szembeszélből adódó előny, illetve hátrány kiküszöbölése miatt a menetet negyedórán belül mindkét irányban meg kellett tenni. Duray csak egyik irányban tett kísérletet a világcsúcs megdöntésére, ugyanis a már amúgy is rossz időjárás közben viharosra fordult. Erős nyugati szél fújt, esett az eső, a homokpálya már teljesen átázott. Duray lehetetlennek és veszélyesnek tartotta a szabályok betartását. Ennek ellenére – ha nem is hivatalosan – mégis a Fiaté lett a világcsúcs, bár ez csekély vigasz lehetett.
Brooklandsben 1922-ben, egy Sunbeam volánjánál állított fel új világcsúcsot az angol Kenelm Lee Guinness. Az autóját 350 lóerő gyorsította 215,2 km/h-s sebességre. Ezek után Ernest Eldridge keresett alkalmas autót újabb rekord felállításához. 1924-ben talált rá a megfelelő járműre a Mephisto, vagyis a Fiat Tipo S.76 személyében. Eldridge a Párizs és Arpajon közötti műúton próbálkozott. A lehető legjobb időjárási viszonyok mellett 234,987 km/h-s sebességet ért el a már 13 éves, óriási versenyautóval. És ez már hivatalos világrekord volt.
A Fiat Tipo S.76 gyorsasági világrekordja egészen 1927. március 27-ig nem dőlt meg. Sir Henry Segrave volt akkor gyorsabb az 1000 lóerős Sunbeam 1000 hp-val. A felállított új rekord 327,8 km/h lett.
A húszas évek közepén még kisebb-nagyobb módosításokat végeztek a Tipo S.76 motorján és karosszériáján, de az autó Ernest Eldridge világrekordja után már soha többé nem állt rajthoz. A mélyvörös színűre festett Mephisto Torinóban, a Fiat autógyár múzeumában tekinthető meg.
