Mindjárt kész
Ford S-Max Concept – 2013.
Itt már sok változtatás nem lehet. Ez a koncepcióautó már inkább egy guruló reklámtábla.
A világ már ismeri a Ford S-Max koncepcióautóját. A hír bejárta az összes médiumot, természetesen mi is lehoztuk a hírt és a kocsiról készült képeket. A fotókon javarészt csak renderelt, számítógéppel rajzolt autót láthattak az olvasók, de egy igen szűk körű bemutatón, a Ford által kiválasztottaknak megvillantották a koncepcióautót. Tehát, csak önöknek, csak itt. És ültem is benne. Igaz, amint hozzáért a fenekem az ülőlaphoz, remegő szemöldökű férfiak szóltak, hogy ezt tilos, és kiparancsoltak a kocsiból. Szóval, testközelből tapasztaltam meg: ilyen egy – és itt most képzeljék maguk elé, ahogy teátrálisan idézőjeleket karmolok az ujjaimmal a levegőbe – „koncepcióautó”.
Idézőjelbe teszem a koncepcióautó kifejezést, mert ez már nagyon nem az, amire azt szokták mondani, hogy ötletelős, véleménygyűjtős agymenés, a cég vízióit összegyűjtő, a valóság talajától két lábbal elrugaszkodott szobor. Mert a Ford azt állítja, hogy a kocsit hivatalosan is bemutatják a Frankfurti Autószalonon, és ha ott majd mindenkinek tetszik, simán lehet, hogy már jövőre gyártják. Ahha. A semmiből egyszer csak egy év alatt megteremtenek egy modellt. Nem hinném. Egy év alatt nem lehet kifejleszteni, gyártásra előkészíteni, és gyártásba adni egy új autót. Ez a kiállított darab valószínűleg nagyon is közel van a szériamodellhez – az első generációs S-Max koncepcióautójánál is ez volt a helyzet, nagyon hasonlított a szériadarabhoz.
Persze ez nem azt jelenti, hogy előszériás S-Maxot állítottak ki, ez tényleg kézzel készült, egyedi darab. Sok helyen tetten lehet érni a manufakturális gyártást, és pár részletben azért kicsit vadabb az elképzelés, mint amit valóban tömegek számára gyártani lehet. A forma senkit nem ér meglepetésként, bár kétségtelen, nagyon sportosak a karosszéria lendületes vonalai, meg az Aston Martinokra emlékeztető orr-rész. Nincs nehezen fogyasztható, gyárthatatlan részlete, tehát nem a külső dizájn, az összkép az, amin kibukik, csak álmodozás az egész. A részletek azok, amiken látni, még nem végleges terméket láthatunk.
Kívülről csak apróságok ragadják meg a műszaki dolgokra érzékenyek figyelmét. Biztos, hogy nem huszonegy collos, dizájnos futófelületű gumikon fog gurulni a családi autó, bármennyire is sok a fiatal a jelenlegi S-Max vásárlói közt. Aztán az is látszik, a fényszóró még csak erős fény kibocsájtására képes, de sötétben mindennek nekimennénk vele, az utat megvilágítani nem lenne képes. És esőben sem látnánk semmit, mert elöl csak jelzésértékű ablaktörlő-imitációkat találunk, hátul meg még azt sem. A mindennapokban a kilinccsel nyíló ajtók praktikusabbak, mint az okostelefonnal nyitható, letisztult formájú ajtók.
Ugyanakkor a részleteken csemegézve esik igazából ámulatba az ember. Olyan minőségű egyedi alkatrészek előállítására képesek a gyártók a modern technológiák segítségével, hogy az már tényleg megdöbbentő. A régi koncepcióautók kicsit esetlen, manufakturális módszerekkel előállított alkatrészeit itt már nem nagyon látni. Kedvencem az oldalablakokat körülölelő díszléc. Kérdezősködésemre kiderült, az egyik élén tükörfényesre polírozott, másik élén szálcsiszolt alkatrész valóban egyetlen darabból áll (ez egy nagyjából két méter hosszú, egy méter széles, és legalább három centi vastag tábla alapanyagot jelent), és a számítógéppel vezérelt marógép hét napig matatott rajta, megállás nélkül. Ezután jött a gyönyörűre sikerült kézi polírozás. Egy darab anyagból lett kialakítva a tükrük tartókonzolja (ez is polírozott) és a szép formájú alufelni is. Gyanítom, a rájuk húzott gumiabroncsok eredetileg slickek voltak, és a féktárcsákhoz hasonlóan valami cnc-vezérelt géppel marták ezekbe is a mintákat. Az illesztési hézagok minden alkatrésznél zavarba ejtően picik, precízek.
A beltér megoldásai, koncepciója egyértelműen nem olyasmi, amit így, ebben a formában gyártásba lehetne adni. Ennyire különleges, sportos formájú üléseket nem fogunk a sorról lekerülő darabokban találni, és gyanítom, azokat nem az okostelefonunk kijelzőjének böködésével lehet majd le- és felhajtani. Igazi autókba kell majd napellenző a szélvédőhöz, meg hasított bőrből is kevesebbet fognak bedolgozni. És biztos, hogy lehúzhatóak lesznek az oldalablakok, mert most csak az ablakemelő gombjai vannak az oldalpaneleken, az üvegeket fixen beragasztották. De az egy képernyőn egyszerre kétféle dolog kijelzésére alkalmas rendszer valószínűleg visszaköszön majd. A központi kijelzőn az utas mondjuk, filmet néz, míg a sofőr navigál, vagy a fedélzeti számítógép adatait nézegetheti – hogy ki mit lát, az csak attól függ, milyen szögből lát rá a képernyőre. (Ilyen már létezik, a most kifutó S osztályban, bár az más árkategória)
A bemutatón belengettek pár érdekes szolgáltatást is, amiknek egy része szintén biztosan elérhető lesz a közeljövő Fordjaiban, ráadásul hasznosak is. A Ford Sync már most is benne van egy csomó Fordban, ez az a rendszer, ami akár arra is képes, hogy balesetnél akár magától hívja a segítséget. Elvileg alkalmas lehet arra, hogy járművek egymás közt kommunikáljanak, figyelmeztessék egymást a leselkedő veszélyekre (balesetekre, dugóra, stb.). Az egy érdekes kérdés, mennyire lesznek az ehhez hasonló, más gyártók által kidolgozott rendszerek egymással kompatibilisek, lesz-e itt is egy formátum-háború, mint nagyon régen a VHS és a Beta videó rendszereknél. Vagy a fordosok csak fordosoknak, a citroenesek csak citroeneseknek, a toyotások meg csak toyotásoknak segítenek?
Természetesen az elektronikai kütyük közt volt pár olyan ötlet is, ami elvileg kivitelezhető, de azért kicsit erősnek tűnik. Ilyen az ülésbe beépített szívfunkció-monitor, meg a vércukorszint-mérő berendezés. Ezek a fedélzeti elektronikával beszélgetnének, és szükség esetén akár segítséget is tudnának hívni. De hogy az ilyesmire tömeges igény lenne, nehéz elképzelni. Ki a franc akarna magának egy kerekeken guruló EKG-t? Meg aztán nem olyan egyszerű ezeknek a rendszereknek a bombabiztos, autóipari elvárásoknak megfelelő kivitelezése sem. Igaz, nem lehetetlen.
Az S-Max koncepcióautót elvileg egy 1,5-ös EcoBoost motor hajtja, a sorozatba kerülő modellnek ennél nyilvánvalóan szélesebb palettáról lehet kiválasztani majd a motorját. Ez az egyötös az EcoBoost motorcsalád legfrissebb tagja, az S-Max Conceptbe beépítésével jó alkalmat teremtettek, hogy emlegessék a sajtóban.
Hozzátartozik az igazsághoz, hogy nem pusztán egy koncepcióautó bemutatására csődítették össze a kiválasztott médiumokat. Komoly titkokat árultak el a Ford jövőjét illetően, de ezeket sajnos még nem mondhatjuk el önöknek. Hiába készítettem fotókat a bemutatott járművekről, hiába tudjuk már, mire készülnek a fordosok, szeptember 4-én, hajnali hatig egy szót sem mondhatunk. Már ezekért a képekért is lehet, hogy leveszik a fejünket.