15 napszemüveg autóba

Bollé Hustler (31gramm, 3000+ Azért kezdem ezzel, hogy akit nem érdekelnek a napszemüvegek, a trendek, és a stílus apró finomságai, azoknak ne kelljen tovább olvasniuk. Igen, vegyenek egy munkavédelmi napszemüveget egy munkavédelmi boltban. A Bollé a munkavédelmiek mezőnyében a drágábbak közé tartozik: 3 és 4 ezer forint között van. Nevetséges, mi? Pedig a munkavédelmi napszemüvegekre sokkal szigorúbb szabványok vonatkoznak. Mérettem már be munkavédelmi napszemüvegeket optikában, és az optikus a tökéletes UV-szűrésen nem is csodálkozott. Azon annál inkább, hogy milyen pazar a munkavédelmi napszemüvegek prizmakorrekciója - az ívelt lencse torzításának precíz anyagvastagsággal történő korrekciója. Bizony, ezek nem torzítanak, már az 1500 forintosak sem. Hogy miért ilyen olcsók? A nagy gyártók kevés modellt csinálnak, nincsenek szezononkénti frissítések, érdekes anyagok és színek, drágább üzletbérleti díjak, reklámköltség. Stump Bandi egy ilyenben motorozik, biciklizik és időnkét flexel már vagy két éve, és nem vigyáz rá, de a cucc meghökkentően jó állapotban van. Most, hogy egy Oakleymat elnyelte a tó, megfogadtam, hogy ezen túl csak munkavédelmi napszemüvegben szörfözök. (Fotó: Winkler Róbert / Totalcar)

Arctica Sun Trooper (23gramm, 15 ezer forint) A lengyel cég a 15 ezer forint alatti szektorban egerészik, leginkább hegymászó, túrázó, vagy mondjuk inkább, outdoor napszemüvegekkel foglalkoznak. Ez a Sun Trooper azért érdekes, mert még a legdrágább márkáktól sem láttam még ilyet: polarizált ÉS fotokróm lencsék. A fényre sötétedés azért különleges, mert a funkció már régóta létezik, de sokáig csak üveg lencsével tudták megoldani a működést. Az Arctica az alacsony árért működő polárszűrést és napfény hatásra két értéket sötétedő lencsét ad, de csodák nincsenek: a széleken eléggé torzít. A másik fontos tényező, hogy a fényre sötétedő lencsék az UV-fénytől sötétednek. Az üveg szűri az UV nagy részét, ezért autóban az ilyenek nem sötétednek. (Fotó: Winkler Róbert / Totalcar)

Persol 714: (43gramm, 50 ezer+) A legenda. Nem is nagyon van rá autós hasonlat, bár a Mercedes adja magát - elvileg a Persol találta fel a napszemüveget. Pontosabban Ratti optikus, Milánóban, 1917-ben. A Persol az olasz per il sole, rövidítése, vagyis nap céljaira. A Persol tényleg komoly ikon, felsorolhatatlanul sok filmben szerepelt és szerepel ma is. A 714-es azért is legenda, mert egy színészlegenda, Steve McQueen nagyon szerette a saját, kék lencsés 714-esét, márpedig ugye McQueen volt a King of Cool. A 714-es egyébként egy másik ikon, a Persol 649-es összehajtható változata, és ebben a minőségében tökéletesen értelmetlen. Egy összehajtható napszemüveg 2/3-akkora tokban fér el, mint egy hagyományos, ami lényegtelen különbség. Viszont legálisan vannak rajta ezek az amúgy gyönyörű fém csuklók - magam is vallásos tisztelettel imádom a 714-esemet. Mint napszemüveg persze szar. Körben bever a nap a keret mellett, és a sötét üveg miatt kitágult pupillába sokkal több káros sugár jut, mint egyébként. (Fotó: Winkler Róbert / Totalcar)

Carrera Stroke (36gramm, 40 ezer+) Wraparound. Ezt a szót érdemes beírni a keresőbe, ha olyat keresünk, ami alá nem jut be fény a keret mellett. És persze átmenetest, mert autóba az való. A Carrera régi sportmárka, bár a Porschéhoz természetesen nincs köze. A Stroke viszonylag ritkább modell, de ez a klasszikus Carrera fazon, ami a 80-as évek után most megint nagyon megy. Viszont, mint később látjuk még, felesleges ekkora lencse, ha az a célunk, hogy a periférián ne jusson be fény. (Fotó: Winkler Róbert / Totalcar)

Ray-Ban 3025 (Aviator Large, 33 gramm, 40 ezer+) Bár a Persol találta fel a napszemüveget, az iparág legnagyobb neve a Ray-Ban. A Ray-Ban eredetileg típusnév volt, és a Bausch&Lomb gyártotta, a pilótafazon neve régóta Aviator. Az eredeti Aviator üveglencsés, ezért is van ekkora súlya, a tömeg ráadásul nagyrészt az orrunkon ül. A Ray-Ban Aviator egyik nagy klasszikus erénye a színhelyesség, ami a vadászpilótáknál volt fontos. Az utóbbi években persze egyre több a különleges széria, mint ez: alig sötétít, de polarizált. Erős fényben is nagy áldás, de szürkületben is rajtunk maradhat. Leszedi a csillogást a műszerfalról, és a nedves út sem csillog, hanem feketén látjuk az aszfaltot. Autóba jó, de ha kiszállunk, azért elkél hozzá egy nádvágókalap. (Fotó: Winkler Róbert / Totalcar)

Ray-Ban 3460 (18gramm, 70 ezer+) A Ray-Ban egyik legjobb terméke, pedig neve sincs, csak cikkszáma (a RB az ikon-szériáknak ad nevet). Rettenetesen drága volt, nálunk 75 ezer forint körül lehetett kapni. Ezért viszont adtak egy szinte súlytalan keretet három pár cserélhető lencsével. Egy-egy keretszínhez más-más három lencse volt. Mivel az egyszerűen cserélhető lencsék polikarbonátból vannak, olyan könnyű, hogy az ember észre sem veszi magán. Kedvencem ez a novemberi közérzetjavító átmenetes, amiben az a truváj, hogy nem valamilyen színből megy át színtelenbe, hanem kékből sárgába. A késő őszi szürkeségben csal nekünk egy kis kék eget, az út meg mintha fényben fürdene. Érdemes külföldön, főleg Amerikában outletekben kajtatni, mert tényleg zseniális; a napszemüvegek világának extra vékony óvszere. (Fotó: Winkler Róbert / Totalcar)

Maui Jim Freight Trains (34gramm, 60 ezer+) Évtizedekig a Ray-Ban fingta a napszemüveg-passzátszelet: egy napszemüveg attól jó, hogy színhelyes. 1988-ban alapították az iparág nagy tabudöntőjét, a Maui Jimet, ami rekordgyorsasággal vált az egyik legértékesebb márkanévvé. A tabudöntés lényege, hogy az ő lencséik nem színhelyesek, hanem a teli színeket kiemelik, a keverteket pedig szűrik. Ettől aztán egy Maui Jim képe kicsit olyan, mintha bekerülnénk az Óz Judy Garlandos filmváltozatába. A Freight Trains szomorú érdekessége, hogy Paul Walker épp ilyet viselt a halálakor. A polarizált lencsék képe mindig kicsit kontrasztosabb, a Maui pedig nem színhelyes, de épp azért szeretjük. (Fotó: Winkler Róbert / Totalcar)

Triwa Henry (42gramm, 35 ezer Ft) Napszemüvegválasztáskor fontos, hogy fel legyen próbálva. A legfontosabb épp az ilyen, fix orrtámaszos modelleknél. Kevesen tudják, de egy optikus a legtöbb napszemüveg szárán is egész sokat tud alakítani. Persze mi is, csak kevésbé valószínű, hogy jó lesz. És a következő modellen látható orrtámaszokon is sokat tudnak alakítani. Viszont ez a gyönyörű, kis szériás, Zeiss lencsés svéd Triwa vagy jó lesz, vagy nem, apelláta nincs. Egész napos autózáshoz nehéz és kényelmetlen, ilyenben inkább csak rövidebb intervallumokban menőzünk. (Fotó: Winkler Róbert / Totalcar)

Smith Foley (31gramm, 30 ezer+) A Smith azzal futott be, hogy ő készítette a világ első párásodásmentes síszemüvegét. Sokáig csak síszemüvegeket gyártottak, de már régóta nyomják az utcaiakat is. A Felon arra jó példa, hogy ha valaki aviator-fazont szeretne, de nem akarja, hogy beverjen mellette a nap, választhat ilyen hajlított kivitelt. Ebben is jó sokat motoroztam, ami azzal jár, hogy az embernél sokszor nincs mikroszálas törlőkendő, csak póló. Nem véletlenül tilos pamuttal napszemüveget, illetve általában szemüveglencsét törölni. Egy póló egyértelműen szebben tisztít, de a drágább lencséken gyakran érzékeny fémgőz rétegek adják a jó optikai tulajdonságokat. A polárszűrést biztosító fóliát is le lehet dörzsölni. Nagy tragédia persze nincs, de vízparton ebben már több csillogást látni, és szabad szemmel nem is, de átfényképezve rajta, nagyításban egyértelműen látszik, mennyit romlott a képe. (Fotó: Winkler Róbert / Totalcar)

Zeal Riviera (41gramm, 40 ezer+) A Zeal amerikai cég, minden napszemüvege polarizált. Azért került az összeállításba, mert a Zeal két érdekes dolgot is tud. Az egyik, hogy hamarabb volt okos síszemüvegük, mint a Google-nak: mindenféle adatot megjelenít lesiklás közben, és persze HD-ben veszi is az egészet. Ez a napszemüveg azt az elmebajt tudja, hogy oxigéntől elzárva (vízbe esik, elássák a rablók, stb) a szára lebomlik. A keret viszont nemesacél, ezért a következő civilizáció ősemberei nagy örömmel kalapálnak majd belőle lándzsahegyet. Autózáshoz ugyanakkor kissé orrnehéz. (Fotó: Winkler Róbert / Totalcar)

Oakley Fives (17gramm 35 ezer+) Az Oakley ősidők óta a sportszemüvegek nagyágyúja. A Fives elég régi, évek óta nem kapni, én is hónapokig nyomoztam a neten, mire valahol találtam, hogy aztán két-három év alatt, sok ezer kilométernyi felnyitott plexis motorozással tönkretegyem. Az egy dolog, kinek hogy áll, de látványos példa arra, hogy nem kell a technó rizsa, a karbon meg a kevlár, műanyagból is lehet 17 grammos napszemüveget készíteni. Ez aztán tényleg reggeltől estig hordható, akár motoron is, hiszen 100-120-as tempónál is jól véd a széltől. Arra is bizonyság, hogy a wraparound-univerzumban felesleges hatalmas légy-lencséket csinálni, hogy ne jusson be oldalt a fény. Sajnos az Oakley mintha leszokott volna ezekről a kisebb fazonokról, de ne legyen igazam. A másik, ami miatt sírnom kell, valahányszor eszembe jut, hogy ráülés esetén nem törik el, hanem csak kipattan a szára. Csodálatos szerkezet, szerintem azért álltak le vele, mert egyszerűen túl jó volt. Tényleg: 17 gramm, jó aerodinamika, szép képű lencse - kit érdekel, ha úgy nézek ki benne, mint egy buckalakó?! (Fotó: Winkler Róbert / Totalcar)

Maui Jim Island Time (47gramm, 50 ezer+) Határeset, hiszen dögnehéz: majdnem 5 deka. Inkább motorozáshoz való, mert ha van a fejünkön egy bukósisak, a súly úgyis mindegy. Egyébként azért ilyen nehéz, mert a csúcsmodelleket a Maui Jim is üveg lencsével csinálja, és az üveg nem könnyű. Viszont brutális képe van. Egyszer keresztülfotóztam rajta, ilyesmi. A Maui Jimnek van még egy érdekessége: amellett, hogy mindegyik polarizált, mivel alapban szörfös-vitorlás vásárlókra pozicionálták, nem átmenetesek a lencséik, de az alsó és a felső csík valahogy durvábban ver vissza. Egész napos betonon ácsorgásra sincs jobb, de autóba azért mégis egy átmenetes lencse való a leginkább. (Fotó: Winkler Róbert / Totalcar)

Mykita Janis (19 gramm, 80 ezer+) Olyan, mint a Rammstein: német, fémes, és kiakasztja az embereket. Viszont könnyű. Mondhatni ultrakönnyű; 20 gramm alá menni keveseknek sikerül. A berlini Mykita technikai különlegessége, hogy csavarok nélkül, 0,3 milliméter vastag lemezből, polikarbonát Zeiss lencsével készít szemüvegeket. A szár csatlakozási pontján nincs zsanér, csak a feltekert lemez. Őrület. Viszont inkább stílusoskodni jó, mert a három tized millis lemez hordása akkor is kényelmetlen, ha csak 19 gramm az egész. És ez a Zeiss-lencse valamiért nem különösebben jó. Nincs vele baj, de a képe inkább csak jó átlagos. Hiába a sorozatgyártás, még a legjobbaknál is előfordul ilyen. (Fotó: Winkler Róbert / Totalcar)

Kamu Ray-Ban Kínából (36gramm, ár alku függvényében) A leggyakoribb érdés, vehetek-e ilyen, vagy olyan hamis Ray-Bant, találtam ezt a webáruházat, ahol ilyen, meg olyan olcsón van Ray-Ban, meg lehet-e venni? Lehetni lehet, de azért ötezernél többet senki se adjon érte. Boltban legolcsóbban 20 ezer forint körül van egy igazi, ami általában valamilyen beragadt készletből származik, ami ez alatt van, olyan, mint a 190 forintos cukor a CBA-ban - valami nem stimmel. Az UV ellen többnyire véd, a polikarbonát, mint legelterjedtebb lencseanyag alapban jól szűri az ultraibolya tartományt. Vagy nem. Vittem már rakás hamis napszemüveget optikába beméretni, úgy 70% tökéletes volt. A webáruházakat érdemes elfelejteni, legalábbis a nem gyári webáruházakat. Napszemüveget outletból érdemes venni, vagy az őszi akciókon a rendes optikákban. Bár ha valaki szeret emailben huzakodni egy másik kontinensen élő ismeretlennel, áldásom rá. Nem létezik még algoritmus, amelyből felpróbálás nélkül megmondaná, mi áll jól. Az ilyen kerek fejre szögletes napszemüveg, meg hasonló jótanácsok csak azt bizonyítják, hogy óriási kókler a szerző. Visszatérve a hamisítványra, noname-et hordani néhány kategóriával menőbb, mint kamut. (Fotó: Winkler Róbert / Totalcar)