Beleöltél egy fél életet az autódba? Dobd ki!

Csigalassúvá korlátozott egykörös fékrendszerű autók

2014.12.05. 06:18

Kevés autó van Magyarországon, amelyik jobb állapotban lenne egy minősített oldtimernél. A műszaki vizsgán ugyanis csak a gyorsan ellenőrizhető biztonsági tételeket csekkolják, ám egy OT-s autó csak úgy kapja meg a plecsnit, ha minden ízében szép, gyári, újszerű, ráadásul egy ugyanolyan műszaki vizsgát is letudott, mint a forgalomban futó többi. Egyik-másik mégis felháborítóan súlyos korlátozást kap útravalóul.

Oldtimered van, tehát veszélyes járművel közlekedsz, környezetet szennyezel és ami a legfontosabb: zsírgadzag vagy. Bár a nyugat-európai átfogó statisztikák szerint ez a megállapítás rohadtul nem igaz, hiszen az a százalékban elenyésző veteránautó is alig 1-2 ezer kilométert fut évente – még külföldön is. Nálunk meg... Nem is látni őket, csak összejöveteleken.

No mindegy, a veteránautós polgárt érdemes, sőt szükséges is sakkban tartani. Minden évre valami vidámság, aki ilyen autót minősíteni, pláne műszaki vizsgáztatni akar – mert utóbbival van a több gond. Tavaly nyáron ugye, volt az a piros hátsó lámpás affér: akinek ilyen burával szerelt autója várt műszaki vizsgára, hiába kapta meg előtte már a Mavamsz-os veteránminősítést, az NKH állomáson a műszaki engedélyes plecsnit már nem ragasztották fel a rendszámára, mert a nemzetközi egyezményekben lejárt valami kiskapu, és ezzel senki nem foglalkozott időben odafönt.

Nőtt is szépen a veteránminősítésen megfelelt, de még a forgalmira váró amerikai autók, régi olaszok, németek sora, a hozzájuk tartozó tulajdonosok vérnyomása. Aztán valahogy sikerült megint nyitni egy kiskaput a nemzetközi jogszabályokban, és hopp, azóta kapnak megint engedélyt ezek az autók, igaz, használni csak jó látási körülmények között szabad őket. Hogy milyenek ezek a jó látási viszonyok? Embere válogatja. Én például jól látok sötétben, viszont elég rosszul ködben, tehát én majd nedves, télies időben nem használom az autót, még nappal sem, de nyári éjjeleken igen. Mások pont fordítva vannak ezzel, meghagyom nekik a novemberi hajnalokat, megosztozunk. Csak remélhetjük viszont, hogy az igazoltató rendőr is éppen úgy lát rosszul (illetve jól), mint mi, az alkalmi döntéshozók. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy ha balesetet okozunk az OT-s autónkkal, és a baleset idején a látási viszonyok nem 101 százalékosak, ezek után ránk verik a balhét.

Az idei nyár NKH-s riasztófegyvere a fékrendszer lett. Kétkörös vagy? Csodás, repeszthetsz a Tátra lejtőjén 120-szal a 601-es Trabi hátán, no problem, legfeljebb félúton rájössz, hogy a hatástalanná puhult fék és a szabadonfutó kombinációja csak a magyar hegyekben elégséges a túléléshez.

De ha 190 km/h-s végsebességű Alfa Bertone Sprint GTA-dat állítanád forgalomba éppen, négy tárcsafékkel, 2260 négyzetcentiméternyi fékfelülettel, szervóval, de csupán egyetlen hidraulikus körrel, akkor vesztettél barátom. Ha olyan helyre viszed vizsgázni (OT-s autónak kötelező a zárt technológiás, NKH-állomáson végigvitt műszaki vizsga), ahol a szakmai biztos félti az irháját, simán beírják neked a 40 km/h-s korlátozást. Érted, nem 90-et, 80-at, hanem 40-et. Neki így a legkisebb a kockázat, a probléma onnantól a tiéd, hogy mire használod álmaid autóját, amely hirtelen átkerült a Zetor-kategóriába. Autód attól a pillanattól nem más, mint egy terjedelmes, nem túlságosan kényelmes, de legalább kárpitozott fedéllel ellátott dohányzószoba.

Tehát az új mumus az egykörös fékrendszerű autó. Hogy alig van effajta? Tévedés. Az 1970 előtt gyártott típusok legnagyobb része ilyen, tehát korántsem szerény mennyiségről van szó. Hogy képben légy: egy Babetta is tudja ezt a tempót, a Komar moped kicsit gyorsabb is, nyolcéves fiad pedig sikítva röhög majd rajtad, a kétkarburátoros kabrió-Feliciában ülő pozőrön, amint kínai pitbájkjával elrepeszt melletted. Sovány vigasz lesz, hogy ő is illegálisan csinálja – neki ugyanis nincs rendszáma, hogy lefotózzák...

Egy ilyen durván korlátozott autóval például eszedbe sem juthat felhajtani autópályára, s az autóút is tiltott zónává válik. De minek is menne az ember bárhová egy 40 km/h-ra mérsékelt járművel? Csak útban lenne a többieknek, biztosan dugót okozna az 5-ös úton, sőt, városi forgalomban is előbb-utóbb összetörné valami sietős, türelmetlen barom egy nyilván szuper fékrendszerű, de amúgy kínai xenonnal kéklő, csippeléstől és a motorban levő egymillió kilométer miatt erősen füstölő, vágott rugókkal leültetett Seat Cordoba dízellel.

De tényleg, hova indulna az ember egy 40-re korlátozott autóval: a legtöbb kocsi (többnyire a veterán is) csak rángatva, alapjáraton tudja elvinni ilyen tempónál a direkt fokozatot, s erőltetés közben minimum a szelepfészkei tönkremennek, ha ugyan a dugattyúi ki nem lyukadnak, de a kenési rendszer sem működik ilyenkor megfelelően. Kínozni, összetörni, sehova se eljutni? Mire jó akkor az oldtimer?

Szobába tenni, nézegetni, arra barátom.

Ami még szomorúbb: trélerrel, külföldre szállítva sem lesz jobb a helyzet, ugyanis a nemzetközi jog szerint ott is a forgalmi engedélyt kiállító hatóság korlátozásai érvényesek a járműre. Tehát egy Ennstal, egy Silvretta, egy Sachsen Classicon, vagy akár a Le Mans Historicon, illetve a Mille Miglián is csak babettányi vánszorgás megengedett a korlátolt magyar versenyzőnek.

Érdemes áthágni a korlátozást? Azok közül, akik besétáltak ebbe a csapdába, nyilván lesznek majd, akik vállat vonnak, és arra gondolnak: úgyse nézi a rendőr azt a beírást. A rendőr lehet, hogy nem, de ha az illető balesetet szenved, s az igazságügyi szakértő kimutatja, hogy 50-nel repesztett, ugrik a fedezet, még ha tökéletes is volt az autó, szabályos a sofőr. Nem kívánom, hogy valaki gázolásos, maradandó egészségi károsodáshoz vezető ügyben találja magát ilyen háttérrel. Egy életen át nyögni fogja a járadékot, még ha az elütött, tántorgó alkesz úgy is esett elé az aszfaltra, a delírium egyik mélyebb pillanatában, hogy képtelenség lett volna kikerülni.

Egy veterán jármű halála a fedél nélkül, füvön való tárolás, illetve az, ha nem használják. Idővel tönkremennek a fékjei, az elektromos rendszere megbolondul, a tankja elrohad, motorjában a gyűrűk leragadnak, az ablakemelői beszorulnak. Efféle gyilkosan szigorú korlátozással viszont nem lesz érdemes használni, igazából még a lehetőség sem marad meg erre. A vizsgabiztos, aki egy ilyen restrikciót kiszab, gyakorlatilag egyetlen tollvonással bontásra ítéli mindazt a vérrel, könnyekkel, szétszaggatott idegrendszerrel, beszakadt körmökkel, feláldozott magánélet hátán létrehozott álmot, amit egyes autórajongók évek alatt összevakarnak maguknak. Ráadásul épp a csúcsponton, amikor az a szerencsétlen használni kezdené.

Tudom, akadnak olyanok is, akik mellényzsebből vesznek – egykörös fékrendszerű – Ferrari 250-eseket, Mercedes-Benz 300 SL-eket, s náluk egy ilyen 40 km/h-s (hallottunk már kedvezőbb, 50 km/h-s limitről is, lol) korlátozás inkább bosszúság és a hiúságon esett csorba lesz, nem tragédia, mint a többségnek, mert legfeljebb túladnak az autón és inkább vesznek még egy jachtot az Adrián. Ám azt sem szabad elfelednünk, hogy egy-egy ilyen könnyen megvett és súlyosabb anyagi háttérrel fenntartott oldtimer-csoda restaurálása, fenntartása sok-sok magyar szakembernek ad munkát. Nos, itt nemcsak az agyonkorlátozott autók tulajdonosai kerülnek lehetetlen helyzetbe, hanem egy rakás szakember is elvesztheti majd a megélhetést biztosító pénztárcák közelségét.

Nehéz megjósolni, hogy ez az áldatlan helyzet megoldást nyer-e majd, mert a tavalyi piros burás tiltás egy EU-s szabályzattal való inkompatibilitás miatt bukkant elő a semmiből, az egykörös fékrendszeri korlátozás viszont hungaricum – ilyen szigorú korlátozást sehol nem alkalmaznak Európában, legfeljebb rudazatos fékes ősautókra.

Persze, a legtöbb típusnál át lehet építeni az a rémesen megbízhatatlan egykörös fékrendszert kétkörösre – némelyiket valószínűleg egészen könnyen, még akár százezer forinton inneni költséggel is. De sok más típusnál komoly beavatkozásra, karosszériaátalakításra van szükség, ami külföldön – mert igazán szép OT-autót szinte csak ott lehet eladni manapság – akár jelentős értékvesztést is okozhat. Mellesleg egy ilyen átépítés rögtön létrehoz egy csapdát: onnantól az NKH vizsgáján talán megfelel az autó, csak a következő oldtimer-minősítésen nem. Tényleg – minek ez a szívatás?

Egyébként ez a fajta vegzatúra nem csupán OT-s autókat érint, hanem bármit, amit a vizsgabiztos műszaki kialakításának okán nem ítél biztonságosnak – még ha az a jármű negyven éve nagy megelégedéssel és rendszeresen karban tartva is szolgálja gazdáját. Tehát kedves Barkas-fahrer, Zukkal fát hurcoló, holland specifikációjú E-Kadettet hajtó (igen, volt olyanból is egykörös), ön is veszélyben van, még ha nem is hallott soha arról, mi az a veteránjármű-minősítés. De persze, főleg az OT-sek feje főhet.

Pedig az ő kocsijaik 99 százalékban kímélő üzemben, a tulajdonos számára képviselt nagy értékük miatt általában extra gondossággal vezetve róják az utakat, nem véletlen, hogy statisztikailag Európa-szerte nagyon kevés baleset fordul elő velük, hiszen önszántukból eleve rettentő ritkán kerülnek zűrös helyzetbe.

Ám egy ennyire szezonálisan változó, súlyos anyagi károkhoz és idegrendszeri roncsolódásokhoz vezető jogi környezetben csak azt tudom javasolni: mindenki nagyon nézze meg, hova viszi műszaki vizsgáztatni frissen minősített oldtimerét, bár arra ötletem sincs, honnan szerezzen információt a tekintetben, hogy milyen hangulatú és mennyire a pozícióját féltő biztos dolgozik éppen a soron.

Ha pedig azt veszi észre, mégis bevésték neki a restrikciót, ne legyen rest, azonnal írjon fellebbezést az NKH-nak. Amennyiben kérvénye 15 napon belül megérkezik a hatósághoz, újra el fogják bírálni az ügyét. Egyáltalán nem biztos, hogy törlik is a bejegyzést, de legalább esély lesz rá. Ha ugyanis 15 napon túl ott marad a beírás a forgalmiban, az azt követően tekinthető örök érvényűnek is, onnan csak a bontási igazolás törli majd ki azt.

Két megbélyegzett autóról tudunk, egyik sem tákolmány, mindkettő szépen, sok pénzből, szakértelemmel restaurált jármű. Két eset jelentheti azt is – jött valami ellenőrzés fentről, statisztikát kellett produkálni, vajúdott otthon a kutya, beszorult a vesekő, tudomisén, becsúszott egy kis szigor, no. Még az is lehet, hogy ez a két eset volt csupán, és soha többet nem hallunk ilyenről, s a probléma automatikus megoldást nyert ezzel.

De az a két, kvázi használhatatlanná degradált autó már ott fut – mit fut, vánszorog – a magyar forgalomban. Mire számítsunk? Jön majd egy másik, 2015-ös slágercikk? A globoid csigás kormánymű kerül célkeresztbe? Esetleg az egyfúvókás ablakmosó válik a világot megrontó szörnyűséggé? A függőcsapszeges futómű kerül fel az ISIS-szel egy polcra? Bármi jöhet, egy autó, még egy öreg autó is rendkívül sok biztonságinak nevezhető alkatrészből áll. Valamennyi felér egy kiélesített kézigránáttal.