A gumicsizmás drónok lázadása

Agrárgép Show 2015.

2015.02.02. 17:04
- Te Feri, hát ezt a kurva nagy Lamborginit még nem is láttam, pedig többször sétáltunk már erre.
- Persze, mert mindig az MTZ-ket nézted.

Nagyon nem mindegy, ki hová parkol. A Lamborghini csúcsgépét, a Mach-ot kifejezetten úgy helyezték el, hogy a kereszteződésben jól látható legyen. Még arra is gondoltak, hogy fotófalat rakjanak mögé, mert egy kusza háttérrel a Facebook-szelfi sem üt akkorát. Mindhiába: a Lambóval szemben elég komoly alapterületen sorakozott fel az MTZ, és a helyzet ugyanaz, mint az egykori keleti blokk autóival: lehetnek mellettük bármilyen egzotikus ritkaságok, ezek annyira a génjeinkbe ivódtak, hogy nagy hatékonysággal vonják el a figyelmet.

A nyugati csúcstechnika nyilván menő, de a Belarusz mindenkit megindít. Oké, azonos paraméterekkel mindig szarabb lesz, mint drágább konkurensei, hasonlóan, mint egy modern kori Lada, a klímája nem finoman hűti a kabint, hanem lefagyasztja a vesénket, vagy a bal vállunkat, és a szervizigénye is más. Ha viszont valaki nem nagybirtokos, vagy jól menő oligarcha, és számít az ár, még mindig a sprődebb rugózással és a büdösebb műanyagokkal jár jobban, és ez ma Magyarországon nagyon jól működő üzleti modell. Képzeljék, tavaly a Magyar Belarus Kft 1370 darab traktort értékesített.

A Lamborghini történetét ellenben minden autóbuzi kívülről fújja, kezdve onnan, hogy Ferruccio Lamborghini eredetileg traktorokat gyártott, és a legendás sportautók a felfuvalkodott Enzo Ferrari gyökér beszólásának köszönhetik létüket. Az autó-Lambók nevezéktana elsősorban híres spanyol viadal-bikákra épült, a mai traktorok viszont inkább a sportautók világhírét és imidzsét próbálják kihasználni. Ilyenek vannak, mint R3 EVO, Nitro és Spark, vagy a csúcsmodell, a Mach a három méter feletti fülkemagasságával, hatliteres motorjával és 1000 Newtonméter körüli nyomatékával, meg persze a kilenc tonnájával.

A Lambó persze ugyanúgy nem önálló, mint a sportautós névrokon, csak a traktorok Volkswagen konszernje a Same-Deutz-Fahr, így a Lamborghini Trattori ma gyakorlatilag olyasmi, mint a Škoda; átemblémázott, és kicsit átdizájnolt technika, ami számos más emblémával is megvehető. A traktor-autó párhuzamok persze ritkán tökéletesek, mert a Hungexpo gyalogútján, a kürtőskalácsosok és pecsenyesütők közé szorított helótaplaccon, félig a sötétben áll a konszern alapmárkája, a Hürlimann, amit idén fognak nálunk bevezetni. Vagy kiégett felette a villany, vagy lekapcsolták, de attól még a Hürlimann igen érdekes képződmény, valami olyasmi, mintha a BMW megszerzi a Rolls-Royce-t, és abból csinál egy Dacia-jellegű belépőmárkát. Aki járt már traktorfesztiválon, mármint veterán traktorokén, valószínűleg szemtanúja volt az átszellemült arckifejezésnek, amellyel egy gyűjtő kiejti a száján a Hürlimann nevet.

A svájci Hürlimann a 30-as-40-es években volt a traktorok Rolls-Royce-a, de a svájci gyártás miatt az árversenyben mindig hátránnyal indultak, és amikor a 60-as években telítődött az európai traktorpiac, beolvadtak az olasz konszernbe. De a név, a szentséges Hürlimann akkora márkaértékkel bír, hogy még mindig használják. És amennyire belenyúlhattak a formába (semennyire), nagyon jó munkát végeztek. Jó a klasszik Hürlimann-zöld, gyönyörű a piros logó, és a svájci címer is tökéletes. A Hürlimann tehát ma inkább a traktorok Alfa Romeója, vagy valami olyasmi. Ugyanaz a technika, mint a Lamborghiniben vagy Saméban, nyilván kevesebb opcióval, olyan áron, hogy a konkurens Belarusznál csak egymillióval drágább. De az igazán menő a traktorok között is az, akinek minden alkatrésze saját, és ezt úgy hívják: John Deere.

Már jó régen arattam olyan New Holland kombájnnal, amivel learattam az első sort, attól kezdve fotocellával kormányozta magát végig a búzatáblán, miközben folyamatosan monitorozta a terméshozamot, és gps-alapon minden négyzetméteren megjegyezte, hány kiló búza termett. És ahol kevesebb, oda a rendszer, amikor átrakjuk a memóriát a vetőgépbe, tavasszal több műtrágyát juttat. Na, ez ma már egyáltalán nem extrém, Bolyki Bence, az Agroinform főszerkesztője például olyan konferenciára invitál, amit gazdálkodóknak szervez, és az egyik fő előadó a Microsofttól érkezik. Nagyon nem lennék 2015-ben kukoricabogár. Először is majd mindjárt meglátják az önjáró permetezőket. Aztán hogy a csúcstechnika már ott tart, hogy a hatalmas művelési területeket automata drónokkal derítik, és a látható fertőzöttség és alacsony terméshozam alapján a permetezés és műtrágyázás már automatikusan, rendszer-szinten történik.

Ízelt dömpernek hívják a legnagyobb kategóriát, ahol nincs kormánymű, hanem maga a dömper teste hajlik be. Ezt a bányagép-iparban a nagy tömeg teszi szükségessé, a kiállítás egyik díjazott traktorja, egy kifejezetten kicsi Antonio Carraro SRH 800 Infinity is ilyen, csak a traktoroknál ezt a megoldást törzscsuklónak hívják. És ebben a méretben az az értelme, hogy a fülkét akár fordítva is fel lehet szerelni, ugyanúgy vezethető marad. Hogy ez részleteiben mire jó, már nem tudom felderíteni, mert tekintetem találkozik Al Banóével, aki egy Tractor People magazin címlapjáról tekint rám a világtörténelem Leonyid Brezsnyev utáni második legbusább szemöldöke alól.

Két dolog miatt jöttem ki. Egyrészt meghívott a Lamborghini forgalmazója, merta nyári kultivátorozás miatt amúgy is megvolt a kapcsolat. Másrészt meg akartam nézni a magyar Rába-Steigereket felújító céget, akiket végül nem találtam meg, harmadrészt a John Deere-t is meg kellett volna nézni. De aztán belebotlottam a Dammann Highlanderbe, valósággal megbabonázott már a puszta mérete is, meg az orrán elhelyezett Kia Opirus-hűtőmaszk. Ami legalább dupla, de inkább tripla merénylet a formatervezés és a jóízlés ellen. A Kia anno valami olyasmit próbált beadni a világsajtónak, hogy csak véletlen egybeesés, a Dammann forgalmazója viszont büszkén mondja, hogy a Highlandert Unimog-motor hajtja, ami ugye Mercedes. És persze egy önjáró permetező nem mindig ennyire impozáns, hiszen csak akkor emeli fel testét, ha már magas mondjuk a kukorica. (Az amerikai piacos önjáró permetezők magasabbak, hiszen Iowában a GMO, meg az öntözés miatt jóval magasabban tetőzik a kukorica.)

Az önjáró permetező, mint gépkategória nem véletlenül ekkora siker: egy traktor hasmagasságával nem lehet követni a kukorica, vagy a napraforgó növekedését, márpedig permetezni akkor is kell. Egy traktor amúgy is kinyom négy sor kukoricát, a Highlander nyomtávja pedig állítható, és a kerekei a hidromotorokkal együtt is olyan keskenyek, hogy károkozás nélkül mozoghasson a sorok között. Minden egyes szórófejet megvilágít egy led. TÖ-KÉ-LE-TES. A traktor a úgy néz ki, mint egy szántóföldre szállt goaparti, ugyanakkor van rendes alibi-indok a működtetésére: így mindig látszik minden egyes fúvóka szórási képe.

A napraforgót korábban repülőről deszikkálták (mesterséges szárítás, hogy a kombájn bele ne fulladjon a nedves szárakba), de egyfelől nagyon lepukkantak már a magyar AN2-esek, másrészt precízenbben lehet a földön permetezni, harmadrészt nyilván olcsóbb egy négykerekű jármű, mint egy olyan, amelyik a gravitáció leküzdéséhez is benzint éget. A forgalmazó Starcz Kft eddig 60 darab körül adott el Magyarországon a 90 millió forintos monstrumból, (a háromtengelyes változat tízezer litert permetez), de egy szép ledes táblán megmutatják, hol dolgoznak az országban önjáró, és vontatott permetezőik.

Na de most már tényleg ki kell mennem az esőbe, Lamborghinit tesztelni, hiába mondom, hogy már vezettem ilyet, bizonyítékom is van rá: ez nem az, ez az új csúcsmodell, fokozatmentes automata váltóval. Gumicsizmát nem hoztam, pedig kéne, odakint már tényleg bokáig ér a sár, de Dániel, a kubotás srác előzékenyen hoz egy céges, narancssárga ernyőt, hogy meg ne ázzon a kamera. Zergelépésben megközelítem a traktort, megyek vele néhány kört, és megállapítom, hogy a sorrend a hosszú élet titka. Az ember mindenképpen előbb menjen terepjáróval a sárba, és csak utána traktorral, mert így sokkal kellemesebbek a meglepetések.

A fokozatmentes automata persze így elég limitáltan tesztelhető, viszont csodálatos történeteket mesél a mellém rendelt instruktor. Egyszer valahol Dunaújváros mellett látott egy nagy John Deere-t, ami annyira elásta magát, hogy csak a fülke állt ki. Tudta a gazda, hol laza a talaj, de aztán leszállt az éjszaka, és csak dolgozott tovább, és egyszerre csak felhubogott a víz. Na, próbálták egy másik traktorral kivontatni, aztán kettővel, majd hoztak egy markolót is, azzal emelgették, végül rendesen körbe kellett árkolni.

Nincs nyílt színi sírás, pangás, intrika és elégedetlen mormogás, a mezőgazdaság jól működik. Na jó, fogalmam sincs, hogyan működik a mezőgazdaság, túl azon, hogy a vörös bárók után most narancsbárók vágják zsebre az EU-tól érkező területalapú milliárdokat. Klasszikus, Mészáros Lőrinci értelemben vett Döbrögit nem igazán láttam, viszont rengeteg a gazdálkodónak látszó vendég. Az Aroinform nyereményjátékén jelenleg épp egy Ursus N072-es műtrágyaszóró a tét.

Az agrárszektor annyira pörög, hogy itt van például a narancssárga márkaszínű Kubota, ami eddig legfeljebb kistraktorairól volt ismert. Európai szinten a négyes számú gyártó, a magyar piacon szabad szemmel nem láthatók, de a forgalmazó is csak tavaly kezdte, de már hat darabot eladott a nagyobbik, 140 lovas M Series-ből (18 millió+áfa). Ennek köszönhetően pedig nagyjából a várakozásaim tízszerese volt a legnagyobb magyar agrárgép kiállítás, és kevés lett a három óra. Jövőre nyilván két napra jövök, és megszállok az Expo Hotelben, mert ebben a szubkultúrában a pálinka nem pia, inkább államvallás.