Lejárt a műszaki? Így is végezheti autója
Harminc nap. Ennyi jár egy matricás figyelmeztetés után annak, aki közterületen hagyja üzemképtelen autóját. A költségek az elszállítás után folyamatosan emelkednek, a mozgástér idővel szűkül, míg végül sem az autó, sem az értéke nem jár vissza. De kinek nem hiányzik egy nyolc-tízéves Audi A8-as, vagy egy céges furgon?
A fehér hármas Golf ma költözik. Körülötte zsúfolásig tele a Városliget zöldje és a Dózsa György út közé szorított óriásparkoló. Mint bármely hétköznap reggel – sokan gurulnak ki anélkül, hogy helyet találtak volna autójuknak a macskaköves placcon. A körúton belül minden ingyen parkolható négyzetméter nagy érték, tudják ezt a Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóságnál (FÖRI), ahol tavaly szeptemberben kezdték begyűjteni Budapest üzemképtelen járműveit. A cél hosszútávon kisöpörni az ilyen járműveket a közterületekről; ma két autóval lesz könnyebb a város.
Nem kiszakadt futóművekre, kiflibe hajtott kasznikra kell gondolni. Üzemképtelen autónak minősül minden jármű, ami a szabályok szerint nem képes részt venni a közúti forgalomban. Egy rendszámnélküli, lejárt műszaki érvényességgel vagy hatósági jelzéssel parkoló autóra épp úgy áll a fogalom, mint egy balesetben roncsolódottra. Ami pedig üzemképtelen, az nem tárolható közterületen. Igényelhető ugyan közterület-foglalási hozzájárulás a kerületektől, de az is legfeljebb kilencven napig jelent védelmet.
Késve érek az Ötvenhatosok teréhez, ahol Bleszák Tibor szolgálatvezető és kis csapata megvárt a mai első elszállítással. A Városliget Dózsa György úthoz közeli sarkán két teherautó áll, hátukon egy-egy hidraulikus emelő. A közbeszédben lopóautóként becézett platósok egyike már harcállásban a Volkswagen mellett. Nem kell szakértőnek lenni hozzá, a Golfról lejön, hogy nem tegnap óta áll a helyén. Bár laikusként megtréfál a fújt kerék, Tibor felvilágosít: ritkán találkoznak lapos abroncsokkal, az autó alá gyűlt, homokból, pórból és szemétből összeállt foltok jobb tükrei az itt töltött időnek.
Rozsdafoltos már a csomagtérajtó, a kerékjárati ív és a küszöb is igényelne némi törődést, ha ebből újra autót faragna a tulajdonosa. Valószínű nem faragna, máskülönben az elmúlt hónapban már reagált volna az elszállításra figyelmeztető matricára. Az ennél jobb állapotú hármas Golfokat kétszázezer forint alatt adják-veszik mostanság, és az árban az érvényes műszaki vizsga az igazi érték. Szomorú vég ez egy szép emlékű alsó-középkategóriásnak, de ma egy ilyen kopott rozsdakupac műszaki nélkül minden józan érv szerint csak fémhulladék.
Az intézkedés menetrendje mindig ugyanaz, minden az észleléssel kezdődik. Tibor azt mondja, amióta szeptemberben belekezdtek a gyűjtésbe, különösen sok a lakossági bejelentés, így szereztek tudomást a mai két autóról is. Sokan megelégelik a roncsokat a környezetükben, ezért jelentenek a FÖRI-nek. Így találják meg az érintett autók javát, a többit a felügyelők járőrözésük során, és elszállításkor veszik észre. Vannak ugyanis frekventált területek, ilyen például ez a parkoló, ahova rendszeresen visszajárnak, mert az emberek szeretik itt pihentetni az üzemképtelen autókat. Általánosságban igaz ez a nagy ingyenes parkolókra a fővárosban, és kedvelt pihentető még a lakótelepek környéke. A FÖRI csak bizonyos főutakért és parkolókért felel a fővárosban, minden más észlelést leadnak a kerületeknek, melyek maguk döntenek és intézkednek az elszállításról.
Észlelés után kerül ki az A4-es méretű figyelmeztető matrica a szélvédőre, majd indul a visszaszámlálás. A tulajdonosnak harminc napja van elvinni az autót, vagy pótolni a hiányosságait. Ha a határidő letelt, visszajön a brigád. Idén eddig 220 észlelésük volt, ebből 57 végződött elszállítással, a többségről tehát elmondható, hogy harminc naponta ránéz az autójára, és nem mondott le róla. Nem úgy a fehér Golfról, amin se alufelni, se dísztárcsa. Így a leggyorsabb: az acélfelnibe akasztják a kampókat. Könnyed ujjgyakorlat ez a kezelőknek: nagyjából három perc telik el onnan, hogy előkerülnek a kampós végű hevederek odáig, hogy a platón van az autó. Nem minden elszállítás ilyen sima. Olykor más autók miatt nincs jó hozzáférés, de előfordul, hogy kerekek nélkül, téglákra rakva hagyják magára az autót. Ilyenkor jön elő a magas szintű improvizáció, mert hiába bontószökevény egynéhány, a járművekben szállításkor nem eshet kár. Tibor az intézkedés alatt végig fotóz, készíti a jegyzőkönyvet, majd egy narancssárga matricát hagy az autó helyén. Ez a sokszori figyelmeztetés egyik módja, ezután még lesz egy pár.
A Golf elindul a telephelyre, mi pedig továbbmegyünk a Damjanich utcába. Erre a szerdára két autó jut. A gesztenyefa alá parkolt Trabantról ordít, hogy éveket töltött a padka mellett, de a Google Street View szerint legalább 2014 májusa óta áll itt. Az árnyékos, széltől és csapadéktól valamelyest jobban védett Trabit már jobban megrágta az idő. Ilyen környezetben a moha általános, mondja Tibor látva az 1.1-es és a mikrokörnyezet szimbiózisát. A Trabant a táptalaj, a moha segített beolvadni a fasor képébe – talán így húzhatta idáig.
Az elszállítás maga egy lekérdezéssel indul. Az első számú kérdés, hogy van-e a járműhöz bejegyezve elérhetőség. Ha van, tenni kell egyetlen próbát az értesítésre. Értesítés után a tulajdonosnak tizenöt perce lenne a helyszínre érkezni, és felfüggeszteni az elszállítást, de hiába jár más előnyökkel is, ha az ember bejegyezteti elérhetőségét az okmányirodában a forgalmi mellé, nagyon kevesen teszik. Most sincs telefonszám vagy email-cím, mehet a Trabi.
Telefonos elérhetőséget ugyan ritkán dob ki a rendszer, de olyanra van emlékezetes példa, hogy egy busz-tulajdonos épp intézkedés alatt esett be, mondja Tibor. Ha már elindult az elszállítás, a tulaj megúszhatja, ha a csökkentett díjat megfizeti a helyszínen. Nem tudta megfizetni, rendőri ügy lett az akadékoskodásából. Érthető a buszos bosszússága, mert amíg egy személyautó elszállítása 20 ezer forint, addig ez egy pótkocsinál, busznál a háromszorosa, ami még a csökkentett, féláras díjjal is harmincezer. Ezek a szállítás alapdíjai, ezekre jön a tárolás költsége, napi 1200 forint. A párhuzamos parkolásban álló autókat különösen egyszerű kiemelni, a mai minden téren sima begyűjtés. Megadóan nyüszít egy halkat az 1.1-es, pillanatok alatt felkerült a platóra: mehetünk a telepre.
Közvetlen a budaörsi reptér szomszédságában terül el a telephely. A FÖRI öt szállítóval dolgozik, akik más szerveknek is szállítanak, így például az ORFK-nak, a kiégett buszokkal és frontális ütközésben tört autókkal feltöltött sarkot viszont nem fotózhatom. A telep amúgy mindent képes fogadni, egy négytengelyes Scaniával hozzák a kamionokat, buszokat. Három sorban állnak a FÖRI ősz óta begyűjtött járművei. Az összkép vegyes, szemre az autók fele kis ráfordítás után átcsúszna a műszakin, de vannak olyanok, amiket már a bontók se látnának szívesen.
Mire az autók idekerülnek, az illetékes kerületi rendőrkapitányság már tud róluk, és a FÖRI honlapjára felkerülnek a rendszámok. Ezzel védik ki, hogy a hanyag tulaj ijdetében köröztesse. A tulajdonost postán is értesítik, majd, ha ez eredménytelen, tizenöt nap után újra. A telep éjjel-nappal nyitva, minden adott tehát, mégis, négy autóból átlag egyet váltanak ki.
Andalgunk a telepi murván, miközben a Civicek, Ignisek, Corsák és társaik sorát néha megtöri egy nehezen érthető szerzemény. Egy fekete Citroen XM nem az értéke miatt érdekes, alig ér 200 ezret, mint formai kreténség viszont hiányzik az utcaképről. Vagy ott vannak a felmatricázott furgonok, nem olyan rég még vállalkozók munkaeszközei voltak, ma pedig se furgon, és talán cég sincs már. Jó eséllyel itt ér a vég egy hányatott sorsú Alfa Romeo GTV-t is, de az elszállított autók regnáló éke egy A8-as Audi. Bőrbelsővel, quattro-hajtással. Ha járóképes, még az állásban megrozsdált féktárcsáival is ráalkudna 2,5 milliót bármely nepper ott helyben. De hiába ér sokat, a tulajdonos nem jön érte, és már valószínű nem is fog.
Millió oka lehet, hogy itt végzi egy autó. Például elhúnyhatott a tulaja. Aztán van, hogy csak lejár a műszaki, elmennek a hónapok egy hosszabb külföldi úttal, vagy csak autó nélkül és megvan a baj. Előfordul, hogy a tulaj az utcáról akarja kiértékesíteni az alkatrészeit, a legtöbbjéről azonban egyszerűen lemondtak, bármiféle felelősségtudat nélkül, és sorsára hagyták. Leginkább azok érthetetlenek, amiken még ott a rendszám, így ugyanis még lehet kellemetlenség a biztosítási díjjal. Azokat pedig, amikről minden azonosító lekerült, muszáj feltörni az alvázszámért. Nyitni csak ilyen esetben lehet, bár vannak kivételek. Például annál az autónál, amelyikben meghalt egy hajléktalan, meséli Tibor.
És hogy mi lesz később az idekerült autókkal? Természetesen nem őrzik őket az idők végezetéig. A beszállítástól számított fél év az első komoly határidő, ekkor a telep megpróbálhatja értékesíteni a járművet. Az egyik út a piac, a másik a bontó (ez jellemzőbb). Ettől számítva újabb fél évig jelentkezhet a tulajdonos az értékéért, persze csak ha marad a pénzből azután, hogy rendezi a rendezni valót. Az elszállítás és a napidíjak összege ekkor már négyszázezer forint fölött jár, az itt álló autók átlagos értékének a többszöröse. Az első gyűjtések szeptemberben lesznek egy évesek, de nem nehéz megtippelni, mi lesz a még itt álló, tavaly begyűjtött autókkal.