Hurrá, nyaralunk, jönnek az állatok is! Buksi kutya meg Cirmi cica csak bepattan a hátsó ülésre, esetleg felkucorodik a kalaptartóra, és irány a Balaton, Isztria vagy Jesolo. Aztán az első vészfékezés után rohanhatunk az állatorvoshoz.
A világ egyik legboldogabb látványa az autó lehúzott ablakában vigyorogva bolhákat szellőztető, lebegő fülű kutya. Elégedett, mert világot lát, a menetszélben széles sávon érkeznek a szagingerek, annyi információ tolul az orrába egy perc alatt, amennyit mi egy hónapos internetezéssel sem tudunk magunkba szívni. Ki gondol ilyenkor arra, hogy ebből baj is lehet? Hogy ezért akár a rendőr is megbüntethetne?
Csak nemrég tudtam meg én is, hogy Németországban, Ausztriában szemrebbenés nélkül megbüntetik azokat, akik nem rögzítik megfelelően az állatokat a kocsiban - akár 50 Eurót is legombolhatnak az emberről. Elvileg itthon is megvolna rá a jogalap, a KRESZ teherszállításra vonatkozó,47. paragrafusa részletesen le is írja a tudnivalókat: A rakományt a járművön – annak belsejében, illetőleg rakfelületén – úgy kell elhelyezni, hogy a közlekedés biztonságát, valamint a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse. Gondoskodni kell különösen arról, hogy a rakomány
a) a jármű vezetőjét a szabad kilátásban és a vezetésben, a forgalom többi résztvevőjét pedig a jármű fényjelző berendezéseinek észlelésében ne akadályozza.
...
d) úgy legyen rögzítve, hogy el ne csússzék, le ne essék, ki ne ömöljék, továbbá olyan módon legyen lefedve (letakarva), hogy le ne szóródjék;
...satöbbi, satöbbi. Az alábbi saját készítésű videóban azt mutatjuk meg, hogyan lehet kényelmesen és biztonságosan szállítani kedvenceinket.
Nem túl gyakori, hogy Magyarországon valakit a nem szakszerű kutya- vagy macskautaztatásért büntetnének meg, és nem is szeretnék újabb pénzbeszedési tippeket adni az illetékeseknek. De ne is a büntetés miatt figyeljünk oda, hogyan szállítjuk az állatokat.
Már egy nagyobb fékezéstől is megsérülhetnek, de az ijedt és bepánikolt kutya vagy macska is okozhat komoly bajt. Az utastérben szabadon mozgó állat ráugorhat a vezetőre, ne adj isten félelmében bemászik a pedálok közé – nem kell részletezni, milyen káros mellékhatásai lehetnek annak, ha vészfékezés közben Cirmi a lábunk alatt van.
Hogy az autó utasai bekötik magukat, és a gyerekeket is biztonságosan rögzítik az autóban, az ma már alap. Ez alábbi videó elég plasztikusan szemlélteti, miért kellene megtenni ugyanezt a háziállatokkal is. A német ADAC anyagában az egyik legmegdöbbentőbb, hogy egy nem kellőképpen erős (ezért szilánkokra törő) karabinerű szíjjal bekötött kutya a hátsó ülésről olyan erővel repül neki a vezetőülés háttámlájának, hogy az behorpad – ami akár gerincsérülést is okozhat az elöl ülőnek.
Az is elég jól látszik, nem mindegy, hogyan rögzítjük a szállítódobozt, és ha valakinek kétségei voltak, most meggyőződhet róla,hogy a kalaptartón állatot utaztatni csak akkor érdemes, ha valaki egyébként is szeretné, ha a jószágot egy katapult lőné ki, egyenesen egy biztonsági szélvédőnek.
Tehát, ha azt akarjuk, hogy az állat ne lakja be az egész kocsit, és ne mászhasson a pedálok közé, a nyakunkba vagy a műszerfalra, tegyük dobozba. A doboz ne legyen se túl nagy, se túl kicsi. A túl kis dobozban kényelmetlen lesz az utazás, utálni fogja az egészet, a túl nagy doboz viszont nem elég biztonságos, az állat teste túl sokat tud ide-oda csapódni egy esetleges balesetnél. Ha kényelmesen befér az állat, fel tud állni és meg is tud fordulni benne, akkor pont jó a méret.
Kisebb testű kutyának, macskának, nyúlnak elég lehet egy kisebb doboz is, amit akár a hátsó lábtérbe is tehetünk, ha elég passzentosan fér be, és egy nagyobb fékezés, kikerülő manőver, koccanás esetén is helyén marad a doboz.
Egy közepes testű kutyának való dobozt a legcélszerűbb a csomagtérben elhelyezni. Az ülések támlája nem engedi előre repülni, a védelmet (ami nemcsak a kutyának szól, de az utastérben utazók számára is fontos, hogy ne essen a nyakába egy méretes szállítódoboz) azzal is fokozhatjuk, ha a hátsó ülések biztonsági övét becsatoljuk. Ha van rögzítőpont a csomagtérben, kössük ki a dobozt, így nem tud ide-oda csapódni.
Léteznek a piacon összehajtogatható, használaton kívül kevés helyet foglaló, puha dobozok is. Ezek nem tűnnek olyan masszívnak, mint a kemény dobozok, bár lábtérben, csomagtérben valószínűleg ezek is jól működnek. Mondjuk, egy unatkozó, izgága kutya már csak önmaga szórakoztatására is elég rövid idő alatt kirágja magát egy ilyenből, én csak nyugodt állatnak ajánlanám.
Ha valaki az első ülésen, maga mellett szeretné az állatot szállítani, gondolkozzon el rajta, biztosan szeretné-e, hogy egy kis koccanásnál a kinyíló légzsák egyenesen a jószág képébe robbanna. Ha lehet, kapcsoljuk ki az utaslégzsákot, ha nem, inkább utazzon hátul az állat.
Vannak azonban kutyák, akik utálják a dobozt (bár ha ügyesen, türelmesen szoktatják az állatot, nem lehet gond), de az is előfordulhat, hogy a kocsiban nincs hely egy akkora doboznak, amiben a kutya kényelmesen elfér. Ebben az esetben kutya biztonsági övet használjunk. Kisebb testű állatoknak jó lehet egy egyszerűbb hám is, de soha, semmilyen körülmények között ne kössük ki az állatot a nyakörvnél, mert már egy nagyobb fékezéssel is kitörhetjük a nyakát.
Az egyszerűbb szíjak és hámok elég erősek, de nem biztos, hogy a csatok is jól bírják az igénybevételt, illetve az erők elosztása sem optimális. Egy komoly kutya biztonsági öv már ránézésre is ezerszer masszívabb; párnázott hám osztja szét az erőket, dupla öv tartja a helyén az állatot. Jól átgondolt cucc, a fém fittingeket párnázott szövet darab takarja – igaz ennek a varrását már egy véletlen mozdulattal sikerült feltépni. Sajnos, amilyen masszív, olyan drága is, a TÜV minősítésnek és a gondos fejlesztésnek ára van, közel harmincezer forintos ára.
Mire figyeljünk még?
Indulás előtt számtalan dologra kell gondolnunk. Szükség lesz az állat oltási könyvére. Attól függően, hová utazunk, kellhet állatútlevél, esetleg extra oltás – ha bizonytalan, kérdezze meg állatorvosát. Sőt, eleve kérdezze őt. Kutyák esetében ellenőrizzék a kötelező chipet, stimmelnek-e az adatok, olvasható-e a chip. Ha az útra kellenek gyógyszerek (ne adj isten nyugtató, hányás elleni tabletta, stb.) ezt is előre intézzük el. Bizonyos dolgokból jól jön, ha van tartalék: nyakörv, póráz, biléta. És mindenképpen legyen nálunk szájkosár, előfordulhat, hogy használata kötelező ott, ahová megyünk.
Fontos, hogy legyen az állat nyakában valamilyen azonosító, amin rajta van az elérhetőségünk. Ez külföldön talán még hangsúlyosabb, mint egyébként. Feltétlenül olyan számot adjunk meg, ami az adott pillanatban akár külföldről is elérhető, és az ország előhívót is tüntessük fel, mert a kutya vagy a macska tájszólásából senki nem fogja tudni, melyik országból jött. Aki elég előrelátó, az kikeresi a neten a célállomáshoz legközelebbi állatorvos címét, telefonszámát is.
Sok állatnak már az autózás önmagában is stressz, de persze vannak, akik a résre nyitott ajtón is beszivárognak, és mikorindulunkmároznak. Ha korábban még nem ült kocsiban, áldozzunk időt rá, és szoktassuk hozzá az autózáshoz, eleinte rövidebb, majd hosszabb utakkal. Ugyanígy megszokást igényelhet a dobozos szállítás is. Akár trükkel, akár szép szóval sikerül a kutyát/macskát beimádkozni, mindenképpen fokozatosan kell hozzászoktatni a dobozhoz. Ha sikerült beszoktatni az állatot (ne adj Isten még meg is kedvelte a dobozt), az nem csak utazáskor, de más helyzetekben is jól jöhet – van, hogy nagy segítség, ha a kisállatot be tudjuk zárni.
Útközben etetni az állatot nem túl jó ötlet, felfordulhat a gyomra, érdemes jóval indulás előtt megetetni és a viszonylag gyakori (két-három óránként 20-30 perces, sétával egybekötött) pihenők alatt csak inni adjunk nekik.
Minden évben kiderül, hogy nem lehet elégszer elmondani: ne hagyjuk az állatot a bezárt kocsiban, különösen ne nyáron, mert hőgutát kaphat, akár el is pusztulhat (van, akiket ez meglep, annyira, hogy még a saját gyereküket is képesek bezárni a katlan meleg kocsiba). Út közben is gondoskodjunk a megfelelő szellőzésről, de lehetőség szerint ne érje közvetlen huzat, mert attól a kutya kötőhártya-gyulladást is kaphat. Ha van klíma, használjuk, de természetesen úgy, hogy ne fagyasszuk le az állatot..
Az utastér és a csomagtér, esetleg az első és a hátsó ülések elválasztására sokan használnak kutyarácsot, csomagtér-elválasztót, ami azért jó, mert az utasok testi épségét az elszabaduló csomagoktól és az állatoktól is megvédik, ráadásul az állatokat is óvja, és a rakományrögzítési minimumnak is eleget teszünk vele. Ezeknél egyetlen egy dologra kell figyelni: nem elég, hogy ott van, ott is kell maradjon.
Az egyszerű, befeszítős verziók már egészen kis erőhatásra elmozdulhatnak, kieshetnek – ilyenkor az egész inkább árt, mint használ, az elszabadult rács alkatrészei még sérülést is okozhatnak. Vagy használjunk gyári kiegészítőt, vagy gyártsunk/gyártassunk egy masszív, fixen rögzíthető darabot.
Mindenki látott már autót, ami úgy nézett ki, mintha már a gyárban kutyaszőr színű és -tapintású kárpittal szerelték és eleve ázott kutya szagú anyagokból gyártották volna. Aki szeretné az autóját megóvni a kutya/macskaszőrtől, karmolásnyomtól, terítsen legalább egy takarót az ülésre, de kimondottan a célra gyártott, az ülések támlájához rögzíthető ülésvédőt, illetve tépőzárral és hevederekkel rögzíthető csomagtérvédőt is beszerezhet. Ezek tervezésénél és gyártásánál sok olyan részletre is ügyeltek, amire mi esetleg nem is gondoltunk (biztonsági öv kivezetés, zsebek, tépőzár, lökhárítóvédelem, stb.).
Hogyan szállítunk mi?
A szerkesztőségi körkérdésre adott válaszokból ítélve, illetve saját szállítási szokásimat ismerve pont úgy, mint az országos átlag. A kollégák között sok a nyúltartó:
– Csikós Zsolt: „Van nyúlhordozónk, elöl-hátul nyitható rács, felül kék, alul szürke, tetején fogantyú, a klasszik. Persze a zsanérok törtek róla, az ékszerész sógorom készített rá mindenhova rézből, mert gyári állapotában csak párszor használható. Teszünk az aljába papírt, szedünk füvet a Rákos-patak partjáról, ami nincs műtrágyázva (azt a túltenyésztett törpenyulak nem bírják, akárcsak a bolti répát, fele annyi idő alatt megdöglenek), betereljük.
Döme igazából retteg az autóban, próbáljuk mindig hátra tenni, a gyerekek közé, hogy néha benézzenek hozzá, ő is kilásson. Tudom, mi van balesetnél. Hát mi lenne, repül a nyúl is, doboz is, szerencsére évente kétszer szállítjuk max. Utána mindig sokkos állapotban van vagy egy órát, ül az almon és látszik, hogy feldúlt. Persze lehet, hogy csak azért utálja a hordozót, mert abban szoktuk állatorvoshoz is vinni, nem látunk be a fejébe. A Balaton szót meg nem érti, csak azt, hogy "körbe", meg hogy "kér", meg hogy "nem szabad".”
– Éder Szilveszter: „Mi a szállítódobozt kettészedve az alsó részben cipeljük, kivéve amikor megállunk és akkor bizony mászna. Egy törölközővel leterítve simán végigpiheni a Pécs-Ajka táv 3 óráját, néha adagolni kell a kézifék alatt tárolt zöldségkészletből.”
– Lendvai Zsolt: „Amikor tesómnak volt nyuszija, akkor ketrecben utazott, de bármit képes összeszarni bárhonnan. :) "
– Zomborácz Iván: „Mi a szabadon tartásban hiszünk, Szarzóka teljesen nyugiban végigfetrengi a jobb1-en a két órás utat, tök chilles, sokkal jobban viseli az autózást, mint egy macska, ami faszul nyávog, meg mászkál fel-alá.” Nyúlürülék témában mindenkit megnyugtat, „a nyúlszar elég könnyen takarítható, plusz nem büdös, de ez ugye tartás kérdése, Szaros szobatisztának lett nevelve, bár a neve jelzi, hogy eleinte voltak balesetek.”
– Rézmányi Balázs hüllőtartó volt korábban: „Volt régen egy görög teknősöm. A Tupperware (műanyag ételtároló edények) volt neki a business class.”
A szerkesztőségi kutyatulajdonosok közül talán senki nem használ megfelelő védőfelszerelést, Winkler megboldogult Morzsa kutyája is a hátsó ülésről szemlélődve utazott, az enyémek is így kocsikáznak, igaz, ők eddig megkíméltek az ülésre piszkítástól, ami azért is jó, mert csak bőrüléses autóban egyszerű utána a kármentés. Persze, ha jobban belegondolok, nem is lenne nagy ribillió a dologból, féltem annyira a kocsijaimat, hogy csak pokróccal letakart ülésre engedem a dögöket. Mindenesetre elkezdtem kutyarácsot vadászni, első lépésnek jó lesz.
