Tíz német autó, amiért visszasírjuk a 90-es éveket

Kedvenc autókról listát készíteni mindig problémás, hiszen utólag garantáltan kiderül, hogy valami fontos lemaradt, vagy a már bent lévő helyett jobbat is tehettünk volna. Ez azért van, mert egy ilyen lista szubjektív, de annak, aki a nyolcvanas évek végén született, jó eséllyel ezek az első konkrét autós emlékei.

És ha 500E, akkor a korszak másik sportszedánja, az E34-es BMW M5 sem hiányozhat

Az utolsó zsivány-Merci, ami még nem AMG logót hordott, az 500E volt. A motor az 500 SL-ből jött, de nem fért volna el a kaszniban, ezért komolyan át kellett alakítani és a futómű sem maradt érintetlen. A feladatot a Porsche vállalta és a 330 lóerős szedánból alig 10 ezer darab készült, míg a mezei W124-esből több mint 2,5 millió. Az 500E nehezen fenntartható, öreg prémium autóból lassan értékes ritkasággá válik, mint az, amit kipróbáltunk.

Fotó: Sturcz Antal / Totalcar

És ha 500E, akkor a korszak másik sportszedánja, az E34-es BMW M5 sem hiányozhat. A kezdetben 3,6, később 3,8 literes sorhat eleinte 310, később 335 lóerőt tudott és csak öt- vagy hatsebességes kézi váltóval lehetett megvásárolni. Míg a Mercedes az Autobahn belső sávjában érezte jól magát, az M5 inkább a lehető legnagyobb kanyarsebességről szólt.

A 8-as sokak szerint a cápa 6-os utódja, pedig nem, a dekadens kupé nagyobb volt annál, egyedi padlólemezre épült. Nem számított az ár, még a belépő motorok is nyolchengeresek voltak, ezt az autót a BMW egyértelműen a modellpaletta tetejére szánta. Claus Luthe az egyik legszebb modern BMW-t rajzolta fel, amely hiába hatalmas, egy pillanatra sem tűnik tolakodónak, a légiességhez sokat ad a B-oszlop nélküli kialakítás. M-kiadás sosem készült belőle, viszont a 850CSi 5,6 literes V12-esét a Motorsport részleg húzta 380 lóerősre. Pista vezette is. Fotó: Vályi István / Totalcar

A Golf GTI szériája az 1991-ben bemutatott hármas Golffal elpuhult, közel sem volt már olyan vidám méregzsák, mint a kettes GTI. Viszont kis autó - nagy motor kombináció talán sosem megy ki a divatból, ezért a Volkswagen a kompakt kategóriában elsőként hathengeres motort épített a Golf VR6-ba. Ennek szűk a hengerszöge, mindössze 15 fok, a hengereket a lehető legközelebb tolták egymás síkjához, így befért a négyhengereseknek szánt motortérbe. Mis is kipróbáltuk milyen, amikor egy 175 lóerős szívómotor visz alig 1,1 tonnát. Fotó: Zách Dániel / Totalcar

Ha már a Mercedes 500E-ről szó volt, nem maradhat ki az Audi RS2-es sem. Ezt ugyanabban a zuffenhauseni gyáregységben, ugyanúgy a Porsche szerelte össze, mint a V8-as Mercit. A Porsche itt is kivette a részét a fejlesztésből, a korabeli 911-ről jött a fékrendszer és a turbó is, az Audi pedig adta a már jól bevált Quattro összkerékhajtást. Ennek köszönhetően a 315 lóerős kombi 50-ig jobban gyorsult, mint a McLaren F1. Mellesleg ezzel az autóval indult el az az Audi hagyomány, hogy a legerősebb autóik mindig kombik.

Az 1987-ben bemutatott Opel Omega legerősebb változatát a világ egyik legnagyobb versenytapasztalattal rendelkező gyártója, a Lotus építette. A háromliteres hathengerest 3600 köbcentire bővítették, két, viszonylag kis turbót és vizes töltőlevegő-hűtőt építettek bele, meg persze a motor összes belső alkatrészét strapabíróbbra cserélték. A váltó a kortárs Corvette-ből érkezett, a 380 lóerő pedig még 270-nél is gyorsítja a batárt. Ezt is vezettük. Fotó: Göbölyös Zsolt / Totalcar

A 190-es Merci legkeményebb változata is versenypálya szökevény, célja az volt, hogy gyorsabb tudjon lenni az E30-as M3-as BMW-nél. A hengerfejet a Cosworth fejlesztette, a 2,5 literesre bővített négyhengeres 205 lóerőt tudott az alig 1300 kilós autóban. Ahhoz, hogy az rajthoz állhassanak a DTM futamokon, 500 darabot kellett legyártani homologizációs célból, az EVO II-esből épp csak kettővel több készült. Aki ennél is többre vágyott, vehetett AMG Power Packot is, ez még 30 lóerőt dobott az eredeti teljesítményre.

A Porsche 1993-ra ért el a léghűtéses technika határáig, a 3,6 és 3,8 literes léghűtéses bokszer teljesítménye itt jutott a csúcsra. Szívóként 300, turbóval 450 lóerő vitte a legutolsó 911-eseket, amelyek az utolsó kézzel összeszerelt autók voltak a gyár széria autóinak történetében. 1998-ig gyártották és főleg az utód megosztó orrának tükrében néz ki szívfájdítóan jól.

A nyolcvanas években az M3-as kicsi, kemény, őszinte sportautó volt, a formája pedig remekül rímelt az őrült évtizedre. Az 1992-ben bemutatott E36-os M3 ezzel szemben már egy nagy, erős kupé volt, 286 lóerős motorral, épp csak másfél tonna alatti súllyal. Annak ellenére, hogy itt mutatkozott be a sokak szerint legjobb M-motor, az S50, az M3 fundamentalisták mégis az előző szériát tartják az igazi rock 'n' rollnak. Az évek során aztán beérett a markáns forma, egyre többen vágynak a szögletes kupéra.

Az Escort RS legalább annyira angol, mint német, de ettől még itt a helye. Az 1992 és 1996 között gyártott rendkívül ritka homologizációs széria célja az volt, hogy az Escortot indíthassák az A-csoportos rali futamokon. Motorja, a kétliteres Cosworth YTB, utcai beállítások mellett 230 lóerőt tudott, de a többség számára az összkerekes rali gép mégis a bálnafarokra emlékeztető hatalmas hátsó légterelő miatt maradt emlékezetes.

Tíz német autó, amiért visszasírjuk a 90-es éveket

Tíz német autó, amiért visszasírjuk a 90-es éveket

Lapozgató

Tíz német autó, amiért visszasírjuk a 90-es éveket