80 ezres parkolási csekket kapott, de nincs is kocsija

Ágnesnek nincs, és soha nem is volt saját autója, ezért eléggé meglepődött, amikor három hete felbontotta a névre szóló, munkahelyi címére érkezett borítékot, majd előhúzta a Parkol-6 feliratú nejlontasakot. Egy sárga csekket talált benne, amelyet viszont már nem az ő nevére töltöttek ki, hanem egy ismerősének, Jánosnak a neve szerepelt rajta. A csekk a hatodik kerületben működő, Terézvárosi Vagyonkezelő Nonprofit Zrt.-től származott, és valaki figyelmesen rá is írta az összeget: 80 ezer forint. Viszont levél, vagy bármilyen magyarázat nem volt a borítékban.

Nem kérdés, hogy az ember egy ilyen helyzetben nem fizet, hanem nyomozni kezd. Miután Ágnes elmesélte Jánosnak, hogy van egy közös parkolási pótdíjas ügyük, János írt a hatodik kerületi parkolócégnek. Hamarosan megérkezett a válasz, benne több jogszabályi hivatkozással, és a végén a kulcsmondattal: a cég kizárólag ajánlott e-értesítéssel ellátott fizetési felszólítást küld az autó üzembentartójának (aki lehet akár a tulajdonos is, de más is, akit bejegyeznek az állami rendszerbe), ha pótdíjat kell fizetniük. Vagyis levél nélkül sosem küldenek csekket. 

A csekken szereplő hivatkozási szám alapján kikeresték az autó rendszámát is, amit szintén beleírtak a válaszlevélbe Jánosnak, így ő innentől biztos lehetett abban, hogy nem ő parkolt fizetés nélkül, és nem is a saját autójáról van szó. Az állami rendszerben lefuttatott kereséssel megtudta még, hogy a megbüntetett autó egy Citroën C. Valójában nem létezik C nevű típus, vagyis a Belügyminisztérium adatbázisában hibás információ szerepel, de ez mellékes.

Mivel Jánosnak nincs, és soha nem is volt semmilyen Citroënje, megnyugodott, és ő sem fizetett, de Ágnessel tegnap elmentünk a Terézvárosi Vagyonkezelőhöz, ahol egy csodásan késő-kádári irodában dr. Gábor János főosztályvezető a miénkhez hasonlóan értetlen arckifejezésével találkoztunk. 

Kiderült, hogy az ügyben érintett Citroën valójában egy régi, szürke Picasso. Először februárban parkolt vele fizetés nélkül a Terézvárosban valaki, majd másodszor március 20-án, a Bajcsy-Zsilinszky út Nyugati térhez közeli szakaszán. A parkolóőr mindkétszer hagyott mikuláscsomagot a Citroën szélvédőjén, le is fotózta, de a tulaj több mint egy hónappal később sem fizetett, nem is jelentkezett.

Az első esethez tartozó, eredetileg körülbelül 6600 forint pótdíj tizenöt nap türelmi idő után több mint 20 ezer forintra emelkedett. A negyvenharmadik napon a parkolócég a rendszám alapján lekérte az autós címét az állami nyilvántartásból, majd levélben próbálkoztak nála. Az illető továbbra sem fizetett, nem is válaszolt. 

A terézvárosiak rendszerében lévő adatokba nem nézhettünk bele, de szinte biztos, hogy a második mikuláscsomag még azelőtt eltűnt a Picassóról, hogy a tulaj visszatért az autójához, miután azon a napon, délelőtt tíz óra tájban rátették a csomagot. 

Ha valakinek az autójára ma, Budapest bármely kerületében parkolási pótdíjcsekket tesznek a parkolóőrök, de nem találja meg, gyakorlatilag nincs esélye utólag bizonyítani ezt. Így viszont először akkor értesül a büntetésről, amikor már 20 ezer forintnál tart az ügye, hiszen ekkor kap ajánlott levelet a kerülettől. Bár elmehet a bíróságig, fogadhat ügyvédet, Gábor János szerint még akkor is kérdéses, hogy a bíróság elengedi-e a büntetését, ha tanúkkal bizonyítja, hogy nem talált mikuláscsomagot az autó szélvédőjén.

Tökéletes időutazás a nyolcvanas évek bürokráciájába, hiszen ha van elektronikus állami nyilvántartás, a parkolócégek akár azonnal küldhetnének levelet (e-mailt, sms-t) is az autósoknak a rendszám alapján, de mégsem. Nem engedi a törvény, hogy azonnal lekérdezzék a személyes adataikat. Meg kell várniuk, hogy elteljen az értesítési határidő, de mindez az autósoknak kerül igazán sokba. 

A Terézvárosban tavaly több mint 62 ezer mikuláscsomagot osztottak ki a mellékutcákban, és további 13 ezret megbízásból, a környéket átszelő fővárosi útvonalakon. Ilyen a Bajcsy-Zsilinszky út is, ahol a rejtélyes Citroënt március végén másodszor is megbüntették. A hatodik kerület évente, összesen több mint egymilliárd forint parkolási díjat, illetve pótdíjat szed be, a parkolóőrök intézkedései ellen kevesen fellebbeznek. Az ügyvédi meghagyásra küldött eseteknek is mindössze 10-11 százaléka jut el a bíróságra, még ezek közt is ritka a mostanihoz hasonlóan magas összegű tartozás.

A 80 ezer forintról kitöltött csekket a borítékon lévő pecsét szerint a Mammut bevásárlóközpont postáján adta fel egy ismeretlen, Ágnes munkahelyi címére. Lehet, hogy sosem derül ki, ki akarta megviccelni őt, akinek egyáltalán nincs autója, illetve Jánost, akinek nem Citroënje van. A Picasso valódi üzembentartója viszont arról nem tud, hogy másodszor is megbüntették, hiszen tőle ellopták a csekket. Amikor hamarosan megkapja a második felszólítólevelet Terézvárostól, már több mint 20 ezer forintot kell fizetnie az eredeti 6600 forint helyett, így tartozása a két eset miatt már több mint 40 ezer forint.

Most valami olyasmit kéne írnom, hogy minden budapesti autós vigyázzon, nehogy ellopják a mikuláscsomagot az autójáról, de ez blődség. Pedig más megoldás nincs, mert a hülye, aki ellopta a csekket és kitalálta a 80 ezer forintos viccet, bármikor megismételheti, semmitől nem kell tartania. Aki viszont levél nélküli pótdíjcsekket kap, postán, semmiképpen ne fizessen, mielőtt utána jár, valóban őt büntették-e meg.