A rendőrség gerjeszti az éjjeli száguldozást?

A rendőrök nem az utcai versenyzők kottájából játszanak, és két súlyos baleset után közel a pillanat, amikor valaki kitalálja odafönt, hogy példát kell statuálni. Az illegális városi autós gyorsulási versenyek, és/vagy az életmódszerű gyorshajtás ügye nem attól oldódik meg, hogy kitelepül a rendőrség a legutóbbi baleset helyszínére és hazakergeti a résztvevőket. Két hete, pénteken, az Aquincumnál történt karambolt követő estén is ott kempingeztek, és ha nem csinálnak ebből rendszert, az illegális futamok hamar visszatérnek ugyanide.

A razzia nemcsak a rendőrség egyetlen látható módszere, de fájdalmas tüneti kezelés is egyben, ahogy az is, hogy hamarosan Óbudán is lesz fix VÉDA traffipax. Az oszlop 200 méteres körzetében el kell majd venni a gázt, előtte és utána viszont lehet nyomni. Legközelebb nem a római kori maradványoknál törnek majd az autók, hanem kicsit távolabb, a Mozaik utcai felüljárónál, esetleg éppen ott, ahol márciusban meghalt két srác egy álló BMW-ben egy mercis gyökér miatt. 

Mit lehet kezdeni a péntek esti autósokkal? 

Gergő évek óta rendszeresen jár éjszakai futamokra és tagja a Hungarian Streetracing Club nevű zárt Facebook-csoportnak is. Itt három-négyszázan várják a következő helyszínt és a péntek estét. Mielőtt pár napja bejött a szerkesztőségbe, hosszan leveleztünk. Érdemes volt. Üzeneteit vastag dőlt betűvel választottam el a sajátjaimtól. Íme:

"7-8 éve járok ki esténként autózni. Vannak nálam sokkalta több időt eltöltött emberek ezekben a körökben, erősebb és jobban összerakott autóval.  Több helyen olvasom mostanában, főleg kommentekben, hogy a Szentendrei úton a baleseteket a gyorsulási versenyek okozzák. Szeretném leszögezni, hogy tudomásom szerint soha senki nem szervezett valós gyorsulási versenyeket a Szentendrei útra. Természetesen megesik, hogy 1-2 vagy akár 5-6 autó is gyorsan megy, gyorsul egymás ellen azon a bizonyos úton.

A márciusi és a mostani balesetnek semmi köze nem volt versenyhez. Szegény Ricsiék (kajakos) azért haltak meg, mert nagyon rossz időben voltak rossz helyen. Vártak a balra kanyarodó sávban, amikor egy erősen ittas személy nagy sebességgel beléjük csapódott hátulról. (Verseny nem volt)

Ami a mostani helyzetet illeti, szintén tudjuk, hogy nem volt verseny, a P betűvel kezdődő rendszámos BMW-s kolléga gyorsan ment, megcsúszott az autó és ennyi történt.

Most az új hír, hogy kamerákat akarnak kitenni a Szentendrei útra. A helyzet az, hogy aki akar, az gyorsan fog menni. Maximum azon a 400 méteren nem, ahol lát a fix traffi. Ma belinkeltem egy barátomnak a Totalcar cikkét, ez volt rá a válasza: „Hagyjuk már, kötelességük kitáblázni. Ott satuzni kell, utána nyélgáz tovább.” Nagyjából ennyit arról, hogy a traffipax majd megoldja a problémákat.

Ilyenkor szokott jönni az is, hogy miért nem mennek ki ezek az emberek a versenypályára. A válasz nagyon egyszerű, ugyanaz mint nekem. Mert nem szeretem, túlságosan művi és steril az egész, nincs meg a feeling, nincs az, hogy itt bárkivel összeakadhatsz, bármilyen autóval. Megtalálja az ellenfelet az 1.2-es B Corsa és az RS6 Audi is. Emellett, ezek az emberek gyorsulnak, 0-100, 0-200, 402 métert, és nem jobb és jobb időt szeretnének csinálni a ringen.

Fontos megemlítenem, hogy volt, illetve van is még egy csapat, aki próbálja ezeket a versenyeket összeterelni és kiszervezni a városon kívülre, nulla forgalmú utakra, ipartelepekhez, emberektől távol. Sajnos a rendőrség ezt is meggátolja, minden erre alkalmas helyet most már figyeltet, járőröztet, néha megjelenik az NKH is. Ugranak a forgalmik, aztán az ember újravizsgáztat és nyomja tovább.

Úgy gondolom, itt lenne a lényegi megoldás. Sokkal „biztonságosabb” egy olyan útszakaszon versenyezni, ahol nincs forgalom, egyik végén a rajt, a másik végén két ember telefonnal, walkie-talkieval. Szólnak, ha esetleg civil érkezne, így elkerülhető a baleset. Ez sokszor megvalósult már, de idővel mindegyik helyet szétverték a rendőrök, ezeknek a helyszíneknek a kilencven százaléka ténylegesen nem zavarhatott senkit, maximum az ipartelep biztonsági őrét."

Válaszom: Érdekes amit írsz, és nagyjából ismertem is az éjjeli autósok szempontjait, bár azt gondolom, hogy hajlamosak az érdekeik szerint alakítani az elveiket. A legutóbbi baleset kapcsán felvetődik a kérdés: hogyan akadtak össze az autók az akvadukt lerombolása után, ha nem versenyeztek, miközben az egyikről azt írod, valóban gyorsan ment. A másik éppen arra járt, nem is volt köze az egyik autóshoz? Merő véletlen az egész? 

Magyarországon bármilyen verseny szervezésének komoly feltételei vannak. Tudom, mert kollégáim itt a Totalbike-nál éppen szerveznek egy ilyet, a 24 órás robogóversenyt egy zárt körpályán, illetve a Totalcar évekig szintén tartott pályanapokat a Hungaroringen. Egyik sem gyorsulási verseny, de mindkét esetben pályabiztosításra, és mentőre van szükség, ezt írja elő a törvény, nem is alaptalanul.

Senki nem tud felelősséget vállalni egy másik ember életéért egy félresikerült futam után, és lehet, hogy az illető élete múlik majd azon, hogy az illegális gyorsulások szervezői nem tartják be az elemi szabályokat sem, amikor összerántják a társaságot.

Tudom, hogy a legális gyorsulási versenyek évtizedekkel ezelőtt színtiszta üzletté váltak, a részvétel pénzbe kerül és nem is olyan romantikus, mintha nem tágra nyílt szemek előtt mennének a futamok, de nem csak itthon van ez így. A lehetőséghez hatalmas felelősség és sok kockázat társul.

Szeretnék nyitott lenni és értem is a futamok résztvevőit, mert szeretek gyorsan autózni, motorozni. Biztosan nem mindig tartom be a szabályokat, de az utóbbi években arra jöttem rá, hogy az én életem, és mindenki másé is többet ér annál, mint hogy egyetlen rossz mozdulattal végük legyen.

Az, hogy nem vagyok a világ legpengébb autósa nagyon világosan bevillant, amikor néhányszor elmentem a Hungaroring vezetéstechnikai pályájára és eleinte a legegyszerűbb, hirtelen manővert igénylő feladatokon is bénáztam. Óriási felismerés volt az is, amikor három éve versenypályán hajthattam az akkori legjobb Porschékat. Nemrég szintén versenypályán (tehát kiváló minőségű aszfalton) egy versenyző mögött, a portugál Formula 1-es pályán köröztem a Mercedes E 63 S AMG-vel, és az autó erejétől, dinamikájától hamar visszaváltoztam gyerekké. 

17 éve motorozom is, motoron mindig én lehetek a leggyorsabb, de rég nem akarok, mert leesett, hogy hatalmasat lehet bukni, és nem vagyok felkészülve a váratlan helyzet, sodródás kezelésére. Félek, az éjjeli versenyekre járó tömegben sokaknak még hátravan néhány nagy felismerés és csak remélni tudom, hogy ezeket nem akkor kapják meg, amikor a mentős rájuk húzza a hullazsákot.

"Pontosan tudom én is, hogy mi kell egy ilyen „legális” verseny megszervezéséhez és tudom, hogy ez nem kivitelezhető egy szimpla péntek este, már csak a helyszínválasztás miatt sem. Ellenben azt tudni kell mindenkinek, hogy ezek a versenyek nincsenek kiplakátolva a városban, Facebookon hirdetve, vagy hasonló. Ezekről általában egy szűk kör tud, ami időről időre frissül. Ezekben a szűk körökben mindenki tudja, hogy ez nem egy veszélytelen sport, és bármikor történhet bizony bármi. Pont ez adja az adrenalint, de még mindig azt gondolom, hogy sokkal veszélytelenebb egy kihalt úton, mint a Szentendrein, autók között.

Hozzá kell tennem, hogy az élet a hét bármelyik nap estéjén kb. 11-től indul, ugyanis addigra lecsökken a forgalom ezeken az utakon. Előtte lehetetlen versenyezni, mert sokan nem mernek cikázni az autók között. Ilyenkor este viszont szinte mindig szabad az út, lámpától lámpáig mehet a gyorsulás. Persze én se vagyok szent, nekem is van amikor forgalomba indulok meg akár csak azért, mert sietek, itt benne van, hogy egy rossz mozdulat és baj lehet, de azt gondolom, ezek a ritkább esetek.

Sajnos persze itt is, mint mindenhol vannak értetlenek, és olyanok akik többet gondolnak a vezetési képességeikről, illetve az autójukról, mint kéne. Ők vagy idővel kapnak egy nagy pofont, és jobb esetben csak magukban tesznek kárt, vagy másban is.

Nekem is volt szerencsém igazán erős autókban ülni. Most egy 200 lóerős, 1400 kilós autóm van, emellett motorozom is egy száz lóerős motorral, és bizony jártam vezetéstechnikai tréningen, mutattak új dolgokat, nagyon jót tett. Mindenki tudja, hogy az éjszakai versenyzés nem szabályos és megütheti a bokáját, de úgy gondolom a rendőrség csinálhat bármit, ha készenlétisek zárják le az utat, akkor is meg fogjuk oldani, megyünk máshova és máshova, ez egy örök játék.

Ezért gondolom azt, hogy inkább komolyabb autóvezetési képzésekkel, akár szemet hunyva az elhagyatott utakon lévő versenyekre lehetne kordában tartani ezt az egészet. Tudod hányszor hallottuk a rendőröktől ilyen esetben, hogy őket nem érdekli igazából, de kirendelték őket? Nagyon sokszor.

Ez ugyan az, mint egy focimeccs szurkolói. Ha nem tudják magukat kiüvöltözni a stadionon belül, mert esetleg ki vannak zárva, akkor az utcán fogják megtenni ugyanezt, ahol sokkal nehezebb ellenőrizni az eseményeket...

Eddig tart a Gergellyel folytatott levelezés. Van egy, becslésem szerint néhány ezres közeg Magyarországon, amelyet közösségnek nem neveznék, pedig a benne mozgó emberek elég hasonlóan szeretnek autózni. Versenypályára nem mennének, pénzes gyorsulási versenyekre szintén nem, inkább befoglalják a városok bekötőútjait. Játszanak a saját szabályaik szerint és kergetőznek tovább a rendőrséggel. A folyamat nem ellenőrizhető, a rendőrségnek legalábbis gőze sincs, mit kéne tenni.

Amíg ez így lesz, maradnak az esti futamok, az Audi kétszázra gyorsít a Vácin, hogy lenyomja a Mercedest, ahogy a videókon is látni. Ha valaki éppen akkor jár a környéken, pechje van. Hogy versenyeztek-e a BMW-sek a pénteki baleset előtt, teljesen mindegy. Hogy nem halt meg senki, merő véletlen, ahogy az is, hogy nem vált részesévé a balesetnek egyetlen vétlen autós sem.

Gergely már élőben mesélte el, hogy tavaly három-négy állandó helyszínen rendeztek éjszakai futamokat a HSC csoport tagjai. Rendszeresen jártak az M6-os autópálya kivezető szakasza mellé, Mogyoród közelébe, többször tartottak futamokat Budaörsön, egy elhagyott útszakaszon, sőt, egyszer még Vácig is elment a csapat, miután egy kompkikötőnél találtak megfelelő helyet a szervezők.

Ez utóbbi egyszeri alkalom volt, mert a csoporttagok nem szívesen kocsikáztak 50 kilométert Budapestről a rajtvonalig. Végül, a felsorolt helyeken és a szintén népszerű Solymári Auchan mögött húzódó, nem teljesen egyenes úton is megszaporodtak a rendőrségi razziák. 

Az eseményeket addig összefogó, viszonylag felelősségteljes arcok belefáradtak, megunták és kiszálltak, így az illegális versenyek visszatértek a fővárosi főutakra. Amíg voltak gazdái ennek az egésznek, rendszeresen kizárták a társasághoz csapódó hülyéket, akik még a legelemibb biztonsági szabályokat sem tartották be. Azóta ez sincs, most a hülyék alkotják a logikát és egyre többen száguldoznak, versenyeznek a városban, vagy ahol éppen eszükbe jut.

Jogok, felelősségi körök? Ugyan, csak a löttyös indulat és a következtetés: ezekben a srácokban nagyon feszül valami, amit ki kell tenniük magukból. Ki is teszik, bizonyos estéken. Ha találnak egy mellékutat, ahová nem száll ki a rendőrség akkor ott, ha nem, akkor bárhol a városban.