A Totalcar idei legunalmasabb cikke. Táblázatok, számítások - fúj. De az eredmény megdöbbentő. És akkor még szőr mentén fogalmaztunk. Elő a kalkulátorokkal!
"Ami a gépkocsi-tulajdonosokat illeti, szeretném elmondani, hogy a
szocialisták szeretik az autósokat." Ezt Medgyessy Péter
miniszterelnök
mondta
tavaly október elején, amikor a Pénzügyminisztérium már javában
dolgozott a törvényeken, melyek hamarosan be is bizonyították,
mennyire komolyan gondolja a miniszterelnök a szavait.
A szocialisták - és az összes éppen aktuális kormány - valóban
szeretik az autósokat. Addig legalábbis, ameddig az autósok
által befizetett adóforintokról van szó.
Hagyjuk most az aprópénzt, a Magyarországon értékesített új személyautók áfáját például (a TotalCar közgazdász szabadcsapata szerint ez kb 100,000,000,000, azaz 100 milliárd forintos tétel volt 2002-ben, ha az eladott 200,000 személyautó átlagárát önkényesen 2,5 millió forintnak vesszük), hagyjuk a kiegészítők és alkatrészek, na meg a szervizszolgáltatások után befizetett áfát és egyéb (pl. jövedelem-) adókat, hagyjuk a január elsejétől 30 százalékkal nőtt átírási díjakat, hagyjuk a megemelt súlyadót is (ezzel a pénzzel amúgyis az önkormányzatok gazdálkodnak), ellenben nézegessük egy kicsit kedvenc tételünket, aminek puszta említésére az autórajongók adrenalinszintje ugyanúgy az egekig szökik, mintha egy Ferrarival csapathatnának egy versenypályán. Benzinár, ajjajaj.
Élénken emlékszem, amikor első nyugat-európai autótúránkra marmonkannákban vittük az olcsó magyar benzint, közvetlenül a Globus konzervek teljes - ám ezzel együtt szegényes - választéka mellett. Nagyot lépett előre a világ, ma már nincs értelme a marmonkannának, hacsak nem éppen hozni akarunk az olcsó osztrák benzinből. Az osztrák benzinárak ugyanis újabban rendszeresen a magyar alatt vannak.
A MOL Rt. decemberi adatai szerint Ausztriában 5 forint 40
fillérrel volt alacsonyabb a 95-ös motorbenzin kiskereskedelmi ára,
mint délibábos hazánkban. Ha a szomszédos országokat nézzük,
a vicces 85,20-as ukrán ár rögtön szembe ötlik, de a 161
forintos román, és a 164 forintos szlovák benzinárak is vagy 70
forinttal voltak alacsonyabbak, mint nálunk. Tegyük hozzá, ezek az
árak a Shell, az ÖMV, az Agip vagy a többi neves társaság kútjain
is érvényesek. A kinti MOL-kutakról nem is beszélve.
Hogy lehet ekkora a különbség? Ennek két összetevője van, a nettó benzinár, illetve a rárakódó adótartalom.
A decemberi csaknem 80 forintos magyar nettó ár
önmagában elég húzós. Persze Romániának (54,30 ft/liter)
saját olajkészlete is van, de a szlovákoknak vagy a szlovéneknek
nincs (65,30 illetve 59,80 ft/liter). Jelenleg a magyar nettó ár
már 90 forint felett jár (ebből kb 10 forint a kereskedő árrése),
de ezt köszönjük meg a világszerte hideg télnek (a megnövekedett
energiaigény megcsappantotta az olajkészleteket), a venezuelai
olajmunkások sztrájkjának (a szappanopera-gyártók lapunk
értesülései szerint nem álltak le), de főleg a Szaddám-Bush
konfrontáció előszelének.
Az igazi érvágás az adótartalom. Nincs vita, ebben
világbajnokok vagyunk, a decemberi 153,38 forintos literenkénti
adótartalomra borzongva néznek fel az osztrák sógorok (135,10
ft/liter), hogy ukrán barátainkról már ne is beszéljünk (23,50
ft/liter).
Magyarországon az üzemanyagokat háromféle adó sújtja. Az úgynevezett készletezési díj nem nagy szám, egy 50 literes tankoláskor mindössze egy üveg sört bukunk ezen (3,38 ft/liter), ellenben a jövedéki adó literenkénti 103,50 forintja az annyi mint_ 5175 forint per tankolás. A dízelesek persze kacaghatnak, ötven literes tankjuk feltöltése után csupáncsak 4250 forint jövedéki adót fizetnek Állam Bácsinak (85 ft/liter).
De itt jön az igazi svédcsavar, a magyar gazdaság irányítói kitalálták a megadóztatott adó fogalmát, így a jövedéki és készletezési adóval terhelt árat tekintik nettó árnak, erre cuppantják rá a nemzetközi viszonylatban szintén magas, 25 százalékos áfát.
Hogy tisztán lássunk, újabb matematika következik,
elő a kalkulátorokkal. Február 12-én a következőképp nézett
ki a 95-ös benzin árszerkezete. A nettó ár 85,52 forint volt, ehhez
jött 3,38 forint készletezési díj (fix) és 103,50 ft jövedéki adó
(fix). Eddig 192,4 forintnál járunk, jöhet az áfa, és meg is van a
240,5 forintos benzinár. Szóval, ha ötven litert tankoltunk, az
államkassza 7749 forinttal gyarapodott.
De ne tegyük még el a kalkulátort. A Magyar Ásványolaj Szövetség adatai szerint 2002-ben 1,692,709,058 liter motorbenzint adtak el Magyarországon, gázolajból pedig 1,141,367,611 liter fogyott.
A benzin átlagára a MOL adatai és a TC közgazdász szekciójának számításai szerint 224.7 forint volt, aminek 66,6 százaléka volt a teljes adótartalom, tehát kb 150 forint. Szorzásunk eredménye uszkve 254,000,000,000 forint.
Nézzük a dízelt. A 2002-es átlagár itt 201,13 forint, az
adótartalom kb 63 százalék, tehát 126,71 forint. Ha beszorozzuk ezt
az eladott mennyiséggel, az eredmény cirka 145,000,000,000 forint.
A motorbenzin és gázolaj eladások tehát összesen csaknem 400 milliárd forint bevételt hoztak az államnak. Ez a teljes 2002-es költségvetési bevétel kerek 10 százaléka!
Okostojások erre mondhatják, hogy szép, szép, de a gázolaj áfája visszaigényelhető volt (a motorbenziné sosem). Feltéve-de-meg-nem-engedve, hogy kivétel nélkül minden centiliter gázolaj után visszaigényelték az áfát, ez 46 milliárddal csökkenti a bevételi oldalt. De vajon nem pótolja-e ezt az, hogy kivétel nélkül, minden egyes árucikk árába beépülnek a szállítási költségek, és így azoknál magasabb bázisértékből képződik az áfa? Költői kérdés, simán pótolja.
Vigyázó szemünket vessük kissé a jövőbe. Geszti László, a MOL Rt ügyvezető igazgatója azt mondja , a benzin ára - ha átmenetleg is - elérheti a 260-270 forintot. A mai áraknál kb. 20 forinttal magasabb összeg a nettó benzinár és annak áfatartalmának növekedéséből jönne össze. Ennek a 20 forintnak az ötödét teszi ki a közkedvelt áfa, tehát literenként négy forinttal többet fizetnénk a magyar államnak csak mert a világban konfliktushelyzet van.
Az üzemanyagok adótartalma azért is érdekes, mert ezt az adót mindenképpen befizetjük. Az egyéb adófajtákban ez nem mindig egyértelmű. Tegye fel a kezét, aki még nem vett áfás számlára valami olyat, aminek semmi köze nem volt semmilyen vállalkozáshoz, és/vagy a személyi jövedelemadót plusz tb-t, stb-t is úgy fizeti, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.
Ha én lennék az állam, nem is bőszíteném azon adófizetőket, akiknek a bevételeimnek ennyire tetemes hányadát köszönhetem. A magyar állam azonban telhetetlen. Hogy ezt illusztráljuk, legközelebb az autópályadíjakkal, és az autópályaépítéssel foglalkozunk.