Legyen ön is autónepper!

Az elmúlt évek szigorításai és a többször is módosított regisztrációs törvény erősen visszavetették a korábbi időszakra jellemző autóbehozatali lázat: 2003-ban még 86 ezer személyautót hoztak be az országba, tavaly ez a szám 42 ezerre esett vissza. 2005 első negyedéves adatai alapján a KF szakértője 30 ezerre becsülte az idei évre várható összforgalmat. A visszaesés fő okaként többen is az égig érő regadótáblát említették. A jelenleg érvényben lévő tételek mellett már közel sem lehet akkora nyereséget kitermelni egy ügyesen kiválasztott autóból, mint korábban.

Az import négyötödét bonyolító profik, közismertebb nevükön nepperek, természetesen változatlanul dolgoznak. A legjellemzőbb, hogy fix, általában pár százezer forintos ügyintézési díj ellenében az autó kiválasztását leszámítva minden terhet levesznek a vállunkról: tárgyalnak a kinti kereskedővel, elintézik a kezdő befizetést, behozzák az autót, határainkon innen pedig átvállalják a műszaki vizsgálatok, a vámhivatali és forgalomba helyezési eljárások elvégzését.

Egy hivatásos importőr megbízása jelentősen leegyszerűsíti a behozatalt, én például valószínűleg nem bírnám idegekkel a végigjárandó hivatalok sorát, ugyanakkor az is jogos kérdés, hogy miért fizessünk több százezer forintot az amúgy is borsos pluszköltségek mellett, ha valamit magunk is el tudunk intézni.

Mit és honnan?

Magyarország EU-csatlakozásával megszűnt a behozható autók évjárati korlátozása, és vámkezelési kötelezettség sincs, mivel az uniós kereskedelem vámmentes. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy mostantól bármilyen ótvaros roncs szabadon behozható és hazánkban forgalomba helyezhető lenne, és nem vonatkozik az EU-n kívül gyártott autókra.

Az EU ráadásul nem is pontos megnevezés, mivel az európai származás valójában az EGT országaira (EU+Izland, Liechtenstein, Norvégia) vonatkozik. Törökországból és Svájcból jelenleg vámuniós szerződés alapján jöhetnek 0%-os vámtétellel az autók, és több országgal van szabadkereskedelmi megállapodása az EU-nak. Ezekről a helyekről EUR1 okmány kitöltésével szintén 0%-os vámmal hozhatók autók.

Más, úgynevezett harmadik országokból (USA, Japán stb.) érkező autókra az amúgy is elkerülhetetlen költségek mellett vámot is kell fizetni, egységesen 10%-ot. A forgalomba helyezhetőség kulcsszavai a típusbizonyítvány, az EURO-besorolás és a motorkód. Típusbizonyítványa minden motoros járműnek van, ez tartalmazza a környezetvédelmi besorolás (EURO-kategória) megállapításához szükséges adatokat.

EURO-I-es autót nem lehet behozni. Az EU-ban gyártottak közül legalább EURO-II-es besorolású, még érvényes hatósági engedéllyel rendelkező autók, a harmadik országokból csak EURO-III-as vagy annál jobb normát teljesítő példányok jöhetnek. Erről tájékoztat a KFF honlapja, ehhez képest telefonon már azt tanácsolták, inkább csak EURO-III-as vagy még környezetkímélőbb autóval próbálkozzunk. Házi dílerünk megnyugtatott, hogy semmi gáz nincs az EURO-II-essel, ő behozza. Az már csak a püspökfalat, hogy a behozatal jelenlegi hazai szabályai, különösképpen az irreális összegű regadók és az évjárat alapján történő kategorizálás nem igazán felelnek meg az uniós irányelveknek. De ez külön téma.

Az EGT-ből használtan behozott személygépkocsik közül azok helyezhetők forgalomba, amelyeknek van európai típusbizonyítványuk, és legalább EURO-II minősítésű szív dobog bennük. Az EURO-II-es környezetvédelmi minősítést 1996. október 1-jén tették kötelezővé, az ezután gyártott autók biztosan teljesítik az előírásokat. Előfordulnak kivételek, a KF-nél járt 1994-es Mercedes, amely hajlott kora ellenére teljesítette az EURO-III-as normát, így a felügyelet engedélyezte forgalomba helyezését.

Ha se az euróról, se a típusbizonyítványról nincs fogalmunk, a Közlekedési Felügyelethez érdemes fordulni, ők az adott példány motorkódja alapján meg tudják mondani, milyen besorolást kap az autó. Ezt azért jó előre kideríteni, mert ez alapján kell a regisztrációs adót leróni, a rosszul spekulált besorolás pedig anyagi törést okozhat. A harmadik országból érkező autókhoz logikusan nincs európai típusbizonyítvány, de a kiszemelt jószág motorkódja alapján a KF ezen esetekben is eligazít. A Központi Közlekedés Felügyelettől kapott információk szerint eddig még a legkisebb amerikai manufaktúrából érkezett motorkerékpárról is megszerezték a szükséges adatokat.

Új vagy használt?

Sokszor okoz gondot, hogy mi minősül új illetve használt járműnek.
Az áfatörvény és ennek értelmezésére kiadott APEH-iránymutatás értelmében: Új személygépkocsi az a személygépkocsi, amely az adó alanya által történt megszerzésének időpontjában legfeljebb 6000 kilométert futott, vagy amelynek első külföldi forgalomba helyezésétől számítva a megszerzés időpontjáig legfeljebb 6 hónap telt el.

Hogy a két ismérvet igazolni tudjuk az áfa megfizetésénél, az első forgalomba helyezés időpontjával kapcsolatban a forgalmi engedélyben szereplő dátum a mérvadó, a vásárláskori kilométeróra-állást pedig a számlán vagy az adásvételi szerződésen kell rögzíteni.

Ezek alapján eléggé egyértelmű a helyzet:
Újként hozható be a 2 hónapos, de 10 000 km-t futott autó, de annak a nyugdíjas vidéki orvosnőnek az autója is, aki, bár 5 éve birtokolja az autót, nem ment vele többet 6000 km-nél. A fenti ismérvek alapján már könnyen behatárolható, hogy új autóról van-e szó: amennyiben a paraméterek nem felelnek meg, használt autóról beszélünk. Ezek is behozhatók, de csak akkor, ha legalább az Euro-II-es környezetvédelmi normát teljesítik.

A fenti két eset alól egy kivétel van, a muzeális korú, köznyelven veterán autók köre. Itt a leglényegesebb adat, hogy az autó idősebb legyen harminc évesnél, ezen kívül van egy csomó más előírás, ami szabályozza, hogy az adott harminc év feletti, azaz muzeális korú autó behozható és forgalomba helyezhető-e Magyarországon. Erről bővebben legközelebb.

Forgalomból kivonás, ideiglenes rendszám, hazaszállítás

A külföldön megvásárolt járművet hazahozatal előtt ki kell vonni a forgalomból, ezt a régi tulajdonos tudja megoldani. Amennyiben a megvásárlandó külföldi autó már Magyarországon tartózkodik, nem kell eladás előtt hazautazni vele, elég, ha külföldi tulajdonosa bemutatja a régi rendszámot az otthoni hatóságoknál. Ha a vásárlás külföldön történik, és az autót saját lábán szeretnénk hazahozni, a forgalomból kivonás után ideiglenes rendszámot kell kérni. Ezzel már simán jöhetünk haza a határokon át. Ennek költsége itt Európában általában 80 és 140 euro között mozog. A tréleren hazaszállított autókra nem kell ideiglenes rendszám.

A tengerentúlról általában hajón, konténerben érkeznek az autók. A konténerek szabott méretei miatt (10, 20, 40 láb hossz) érdemes csoportosulni. Egy 40 lábas konténer körülbelül három autót bír befogadni, körülbelül háromezer dolláros fuvardíjért, ebből látszik, hogy egy személyautó áthajóztatása nagyjából ezer dollárból oldható meg, egy pick-up általában 1500-ból jön ki. Be.

Érdemes lehet az útvonallal játszani, például csak Amszterdamig hajóztatni, onnan saját kezűleg begördülni, ilyenkor kevesebb a fuvardíj, és az első lépések is gyorsabban lezajlanak, mint itthon.

Számla vagy adásvételi?

A kérdést alapvetően az dönti el, cégtől vagy magánszemélytől vásárolunk. Magánszemélytől elegendő az adásvételi szerződés. Az adásvételi szerződés nyelvét nem korlátozzák a jogszabályok, értelemszerűen érdemes olyan nyelvet választani, amelyen mi is értjük, mit írunk alá. Az EU-n kívülről hozott jármű beléptetésekor a vámhatóság kérheti az adásvételi fordítását, a bevett gyakorlat alapján azonban ez nem jellemző.

Ha kereskedőtől vagy cégtől vásárolunk, kereskedelmi számlát kell kérni. A helyzet ugyanez céges import esetén, a magánszemély úgyse tud számlát adni, az eladó cégnek pedig úgysincs más választása. Az alulszámlázás nem javasolt, már csak azért sem, mert ha a vámhivatal gyanúsan alacsonynak találja a számlaértéket, jogában áll felemelni az összeget.

Remélhetőleg az eddigiek segíthetnek a megfelelő autó kiválasztásában és hazaszállításában. A következő részben áttekintjük, milyen megpróbáltatások várnak a határon innen. Az sokkal szórakoztatóbb lesz!