Mindent a szemnek

2000.11.20. 10:31
Az alacsony autósok gyakran alig látnak ki a műszerfal felett így fogalmuk sincs, hogy meddig tart elöl az autójuk. A magas növésűek viszont azzal a fóbiával kénytelenek együtt élni, hogy a fejük túl közel kerül a tetőhöz. Komfortosabb és drágább autókban ezt az ülésmemóriák újabb és újabb generációival próbálják kivédeni, ám ez sem jelent átfogó megoldást.
 
   
   

A nemrég bemutatott Ford Mondeo szlogenjében a 95 százalékos férfitól az ötszázalékos nőig garantálják a vezető biztonságos pozicionálását. A Ford mintegy prémiumkategóriájú gyártójánál, a Volvónál viszont olyan újszerű megoldást dolgoztak ki, amely a testmagasságtól függetlenül minden autóvezetőt azonos magasságba helyez.

A természetesen csak prototípusként létező Volvo EyeCar lényege, hogy a majdan működésbe lépő automatikának először a vezető szemhelyzetét kell megállapítania. Ehhez két módszert használnak: az egyik az emberi szem sajátos fényvisszaverésére épül, a másik a test folyadéktartalmára.

 
   
 

Indulás előtt a szélvédő felső szélénél elhelyezett minikamera letapogatja a vezetőülést, és az emberi fejre jellemző mintát keres. Ezt követően a vezető fejének megfelelő területet tapogatja le, majd a harmadik lépésben meghatározza a szemek helyzetét - mindezt egy másodperc alatt. Mivel az utastérben jelentős mértékben változhatnak a fényviszonyok, a minikamerához saját infravörös fényforrás is tartozik.

A szem sajátos reflexekkel reagál a beeső fényre, s ezt érzékeli a kamera. A fedélzeti számítógép összehasonlítja a reflexet az előre betáplált mintával és ennek alapján állítja be a vezetőülés optimális magasságát. Ezt követi a pedálok, a kormányoszlop, a váltó és kézifékkar beállítása. Végül is a rendszer az előre beprogramozott testalkat-arányok alapján hozza létre a legkedvezőbb üléshelyzetet.

 
   
   

Egy másik, a tetőkárpitban elhelyezett szenzor a vezetőülés feletti elektromos teret méri. Ha valaki helyet foglal az ülésben, a test víztartalma megváltoztatja az elektromos teret. A szenzor ezen változásokat mérve határozza meg a vezető fejének távolságát a tetőtől. Ennek függvényében az ülés úgy áll be, hogy a fej és a tető között az optimális 7,5 centiméter legyen.

Annak érdekében, hogy az új műszaki megoldások jobban integrálódjanak a Volvo EyeCar prototípusba, számos egyéb funkciót is megváltoztattak a hagyományos autókhoz képest. Az általában a műszerfalon található kezelőszervek nyomógomb formában a középkonzolra kerültek. Így a rövidebb karú autósnak sem kell előrehajolniuk a rádióhoz vagy a klímaberendezéshez.

 
   
 

Még csak kényelmi innovációnak számíthat, de az EyeCar kialakításának köszönhetően biztonsági szempontból is kínál újdonságot. A B-oszlop immár nem korlátozza az oldalirányú látóteret, sőt - a gyártó szerint - fokozza a védelmet oldalütközéskor és boruláskor. Az állítható pedálok a lábsérülést mérséklik frontális ütközéskor, a vízszintesen rövidülő kormányoszlop pedig a túlélőteret növeli meg.

Az immár a Ford égisze alatt működő Volvo a hírek szerint az egész konszern számára megbízást kapott az autóbiztonsági fejlesztések gondozására. A 60 millió eurós program az e téren talán legjobb hagyományokkal rendelkező márkához került - mint az ismeretes, a légzsák karrierje is a svéd gyártótól indult.