Csak unalmas ne legyen

Közélet: Genfi trendszpotting

2009. március 12., csütörtök 01:05
Már tavaly is látszott, hogy a mini a menő. A hoszteszek szoknyáin, ruháin is, persze. Sőt, néhányan csak ott vették észre. Bár akinek nem tűnt fel, hogy a Fiat milyen óriási makettel ünnepli a Cinquecento modernkori reinkarnációját, az tényleg csak a csajok miatt ment a kiállításra. A 2008-as év európai autóipari seregszemléjére persze nem csak az olaszok készültek törpeautóval.

Már tavaly is szinte minden konszern hozott Genfbe egy penge kis minit. Soroljam? Itt volt viszonylag friss és ropogós a Renault Twingo második generációja , a legújabb Ford Fiesta, a második maxi Mini, a Toyota iQ, a Hyundai i10, az új Smart, a Mitsubishi i, a Mazda2 és még sokan mások.

Az idén is a mini és a kicsi autók kategóriájában volt a legnagyobb nyüzsgés. Sok esetben a tavalyi sztárokat reszelgették, finomították: az Abarth tuningos Fiat 500-ból például a különc show-autóiról híres Rinspeed készített egyedi változatot, amelynek az a különlegessége, hogy a széria 160 lóerő helyett gombnyomásra akár 60 is lehet. Hülyeségnek tűnik, pedig nem az, sőt, ez a nagy genfi cirkusz egyetlen olyan megoldása, amely esetében hihető, hogy a gazdasági válság hatására készült. A motorvezérlő elektronika takarékos programját bekapcsolva a svájci-olasz mini a mindennapi feladatokat 60 lóerővel is kitűnően el tudja látni, viszont ilyenkor lényegesen kevesebbet fogyaszt és kisebb a károsanyag-kibocsátása. Szükség esetén pedig gombnyomásra előcsalható belőle a mini vadállat.

Persze nem a Rinspeed 500 Abarth E2 volt az egyetlen új Fiat mini Genfben, az olaszok vászontetős 500-assal készülnek a közelgő kabriószezonra. Az angol Miniből is egy Cabrio jelentette az újdonságot, de ennél fontosabb hír, hogy a Toyota zseniális iQ-jába nagyobb motorok is elérhetők lesznek. Nekem már tavaly is személyes kedvencem volt a japánok törpéje, ami a sok retrómodell mellett üdítően modern és ötletes kocsi. Erősebb változatban még inkább tudnám szeretni, különösen, hogy start-stop rendszerének köszönhetően nem nő a fogyasztása.

Persze a fenti négy típusból együttesen nem fognak annyit eladni, mint a kategória meghatározó újdonságaiból − egyenként. A Chevrolet Spark és a VW Polo jelentőségét nem szabad alábecsülni, hiszen nagyon nehéz időszakban érkeznek a piacra: tündöklésük vagy bukásuk meghatározó lehet gyártóik jövőjére.

A VW konszern modellpolitikáját mostanában nehéz követni. Azt megszokhattuk, hogy először a (Skoda) Fabia, majd a (Seat) Ibiza vezeti be a kisautók új generációját, így készítik elő a terepet az anyacég húzómodellje, a Polo számára. Most is ez volt a menetrend, csak közben a gyár előrehozta a Golf hatodik generációjának bemutatóját. A még jelentősebb, még fontosabb, még ismertebb típus árnyékából ez a Genfben bemutatott kisautó pedig nagyon nehezen tud majd kitörni. Különösen, hogy ennyire hasonlítanak egymásra.

Ennél is nyomasztóbb árnyék nehezedik a Citroën kisautó-tanulmányára, a DS-re. Értem én a magasztos célokat (márkán belüli prémium irányvonal) és a marketinget, de ezzel a névvel a franciák helyében a pokol kapujában sem viccelődnék. Helyes kisautó, de ahogy nézegetem és a nevét ismételgetem, előbb asszociálok a Nintendo DS-re, mint a legendás ősre, az istennő Citroënre .

Semmiféle emelkedett pátosz nem lengi körül a városi törpék szerintem leginkább figyelemre méltó, de a legkevesebb publicitást elnyerő genfi újdonságait. Az indiai Tata Európának szánt, immár légzsákos, de még mindig másfél millió forint körül várható vételárral beharangozott Nanója , valamint a Chery szintén Európát célba vevő DR1-ese ráadásul nem az egyedüli fegyver a két ázsiai márka kezében. A két bűnolcsó szupermini mellett további típusok állnak készenlétben kontinensünk meghódítására, amihez mindkét vállalat Olaszországot választotta kiindulási pontnak.

Szakértők egyre jobban odafigyelnek az olcsó és gagyi autói miatt korábban még lenézett indiai cégre és annak mosolyfakasztóan dallamos nevű vezetőjére. Ratan Tata vállalata Indiában az egyik legnagyobb, de Európában is egyre erősebbek. Övék a Land Rover és a Jaguar, részesedésük van a Pininfarinában, Ratan Tata helyet foglal a Fiat igazgatótanácsában, ráadásul igen jó barátja az olasz vállalat vezérének, Sergio Marchionnénak.

Ennek tükrében nem meglepő, hogy a Tata Prima nevű kompakt limuzin prototípusának terveit a Pininfarina készítette. A Pininfarina nem csupán menő designstúdió, de gyártói kapacitással is rendelkezik, ezért néhányan már tudni vélik, hogy az olaszok üzeme lesz a szériaváltozat összeszerelésének helyszíne is. Ez azért is logikus volna, mert a technikai alapokat a Fiattól veszik.

A kínai Chery is Itáliában vetette meg először a lábát, nekik is van itt gyártási kapacitásuk, de ők nem betársultak, hanem saját céget alapítottak, DR Motor néven. Az olasz piacon már egy éve forgalmazzák is DR5-ös névre hallgató, ötajtós SUV-jüket, amit az idén áprilisban a DR1 miniautó, júniusban pedig a DR2 követ majd. Tavaly még csak 1953 kocsit tudtak eladni, de szemellenzős majom, aki azt hiszi, a Tata és a kínaiak nem válhatnak rövid idő alatt komoly tényezővé az európai piacokon. Várható előretörésüknek egyetlen - nagyon is kézzelfogható és egyáltalán nem túl misztikus - magyarázata van. Rendelkeznek valamivel, ami mostanság mindenki másnál hiánycikk: rengeteg pénzzel. Biztos lesznek még új márkák, amelyek nevét meg kell majd tanulnunk, mint ahogy arra is van esély, hogy néhány a feledés homályába merül.

A válság hatásai alól Genf sem vonhatta ki magát, bár a detroiti autószalonnal ellentétben innen egyetlen jelentősebb márka sem hiányzott (egyedül a Bertone formatervező stúdió nem jött el a tóparti városba). A kiállított tanulmányokon vagy újdonságokon sem volt érezhető, milyen nehéz helyzetben van az autóipar, aminek persze egyszerű a magyarázata. Még villámgyors fejlesztéssel is évekbe telik, mire egy bármilyen ötletből szériaérett autó lesz, a recesszió pedig alig fél éve robbant ki igazán. Ennyi idő még egy koncepcióautó összedobására is csak nagyon megfeszített tempóban elegendő. Viszont nehezen tudom elképzelni, hogy tavaly ősszel bárki is tudta volna, milyen az a kocsi, ami sikeres lehet ebben a válságban. Sőt, valami az súgja, hogy most sem nagyon tudják.

A sajtónapokon ezért inkább apróságokon lehetett észrevenni, hogy nincs minden rendben. Nem túl jó jel, hogy a Ford európai főnökei azért ugranak örömükben egymás nyakába, mert az idei eladásaik csak 19%-kal estek vissza, szemben például az Opel/Vauxhall meg a Renault 35%-os mínuszával. A kiállítók közül ugye a Saab már konkrétan csődvédelem alatt áll , illetve épp bírósági eljárás keretében folyik a svédek újjászervezése, akik talán ezért is szégyellősen fehér függöny mögé bújtatták autóikat. Vagy inkább így próbáltak elhatárolódni a standszomszédoktól, a General Motors többi márkájától?

Szegény Carl-Peter Forster, az Opel főnöke nehezen tudott őszinte lelkesedéssel beszélni a mégoly előremutató és fontos Ampera tanulmányról, miután Németországból olyan hírek érkeztek, hogy Angela Merkel kancellár szerint az Opel nem "strukturális jelentőségű", ezért nem adják meg nekik a kért kormányzati támogatást. Így viszont cége heteken belül fizetésképtelenné válhat.

Az igazi ciki azonban a Toyota esete, amely az utolsó pillanatban, költségtakarékosságra hivatkozva fújta le a standra meghirdetett sajtótájékoztatóját. Sokak szerint nem pénzt, hanem kellemetlen kérdéseket akartak megspórolni maguknak a cég vezetői, mert kevéssel a bemutató előtt szivárgott ki a hír, hogy ők is kénytelenek a japán kormányhoz fordulni pénzügyi segítségért.

Kevesebb lenge öltözetű hosztesz, kevesebb újságíró és persze kevesebb látogató volt a Genfi Autószalonon, mint ahogy azt az utóbbi években megszokhattuk. Ennél azonban sokkal beszédesebbnek bizonyultak az autómárkák vezetőinek szónoklatai arról, hogy milyen nagy a gáz. Szinte mindegyikük szóba hozta a kormányzati segélyeket, viszont meglepő volt, hogy nem mindenki ugyanazzal az előjellel. Az opeles Carl-Peter Forster egyszerűen kért, a Renault-Nissan csoport főnöke, Carlos Ghosn szerint az volna a jó megoldás, ha az Európai Unió irányításával, összehangoltan segítenének a kontinens autóiparán, de ő már kifejezetten ellenezte a nemzeti szintű, protekcionista pénzeket. De Dieter Zetsche, a Daimler főnökének véleménye az igazán meghökkentő, szerinte ugyanis hadd hulljon a férgese, ő bizony ellenez mindenféle kormányzati segítséget. Főleg azért, mert egyelőre úgy néz ki, cégének nincs is rá szüksége.

Jönnek a filléres minik, támadnak a kínaiak és tombol a válság. Hát semmi jó nem volt Genfben? Dehogynem, csak lapozzon!

Amennyire fontos kommersz vonalon a minik nagy létszáma, annyira látványos Genfben a szupermegagiga autók végeláthatatlan sora. Szinte nincs sportkocsigyártó, amelyik ne készült volna legalább egy kívánatos újdonsággal, de az apró manufaktúrák, a neves tuningcégek és luxusmárkák is mind tartogattak néhány meglepetést. Itt van mindjárt a luxus csúcsa, a Rolls-Royce, amely egyrészt frissített a Phantom limuzinon , másrészt elhozta új, egy mérettel kisebb modelljének tanulmányát. A kisebb persze relatív: nem nagyon létezik olyan autó, ami mellett a V12-es 200 EX kicsinek tűnik. Talán csak pont maga a Phantom, de az meg egy monstrum. Szóval a 200 EX minden, csak nem bébi-Rolls.

Hasonlóan monumentális kocsi, de az én tetszésemet egyáltalán nem nyerte el az Aston Martin Lagonda tanulmánya. Az Aston Martinnal közös szerencsénk, hogy nem is én vagyok a luxus-sport-SUV célcsoportja: nem fogok összeveszni rajta az amerikai rapperekkel, orosz milliárdosokkal, arab olajsejkekkel és távol-keleti újgazdagokkal. Különösen azért nem, mert volt a cég standján több olyan újdonság is, amivel szívesen beállnék a garázsomba, ha az egyik héten végre megnyerném a világ összes lottójának ötösét: a Vantage V12 és a DBS Volante is bármikor jöhetne, de igazán a One-77 az, amiért a lelkemet is eladnám.

Az álmodozós, lottóötöst fejben egy perc alatt elköltős vonalon Genf idén is annyira erős volt, hogy aki csak ezt látta, joggal kérdezhetné: barátom, milyen válság? A Ferrari például két különleges 599 Fiorano modellt hozott, a HGTE csak egy enyhe tuningváltozat, az 599XX viszont őrült sportautó. A Lamborghini a Murciélagóból készített egy 670 lóerős Super Veloce modellt , a Brabus egy V12-es Biturbo G-osztállyal büntetett. Az Alpina az új 7-est vette kezelésbe, míg a Bentley egy bioüzemanyagos Continental Supersport modellel válaszolna a környezetvédelem kihívásaira. Persze, ebben van némi irónia, de nehéz komolyan venni egy több mint 600 lóerős autó esetén az ilyen fejlesztéseket.

A sportosabb autók szerelmeseinek szerencsére nem csak a Földtől tökéletesen elrugaszkodott kategóriában szolgált újdonsággal Genf. Nagyon is hazai pályának tekinthető az Audi TT-k új RS csúcsmodellje , amely 340 lóerős öthengeres motorjával, 5 másodperc alatti gyorsulásával nem csupán magyar vonatkozása miatt a legkívánatosabb darab a fenti sokaságból.

Ami a két véglet, a kis- és a szuperautók közötti részt illeti, itt se nagyon találni kommersz újdonságokat. Még a következő 5-ös BMW-t is egy fura formájú, csapott hátú öszvér harangozta be , de a buszlimuzin (új Toyota Corolla Verso és Renault Scénic , valamint a Ford C-Maxot beharangozó Iosis tanulmány ) vagy a következő évek slágerének ígérkező dobozautó a minimum, hogy valamire egyáltalán felfigyeljünk. Utóbbi kategória, amely a Toyota fiatalos amerikai márkájának cipősdobozával, a Scion xB-vel indult hódító útjára, úgy tűnik, hamarosan Európába is be fog törni. A Kia Soul már Magyarországon is kapható, de már ott tolonganak mögötte a többiek: a Nissan Cube és a Skoda Yeti azt sejteti, hogy van ebben a szegmensben potenciál.

Még mindig menők a különféle méretű, színű, szagú és állagú szabadidő-autók, bár egyre nehezebb meghatározni, mi tartozik ide. Mindenesetre a Nissan Qazana , a Hyundai Ixonic és a Dacia Duster mind azt mutatja, hogy az ilyen típusok sikerére a jövőben is számítanak az autógyárak. Viszont ha nem történik valami nagy csoda, a középkategória rövidesen arra a sorsra jut, mint néhány éve a népautógyártók nagykocsijai. Az Opel Omegák, Ford Scorpiók vagy épp Peugeot 607-esek gyorsabban haltak ki, mint anno a dinoszauruszok, s úgy tűnik, az egy mérettel kisebb testvérekre is hasonló sors vár. Legalábbis ezt igazolja, hogy a kategória egyetlen genfi újdonságát, a Honda Accord Type S változatát nem fogadta őrült tolongás.

Bezzeg a kompakt, de sportos autókat. A hot hatch, azaz forró ferdehátú kategóriában talán nagyobb a pezsgés, mint a minik között. Kis és kompakt autókba szinte kivétel nélkül turbófeltöltésű motorokat pattintanak, óriási szárnyakkal és betonkemény futóművel vadítják meg őket, és máris kész minden rendes autóbuzi nedves éjszakáinak elérhető vágyálma. Nekem ne mondja senki, hogy egy Alfa Romeo MiTo GTA , egy Fiat Grande Punto Abarth SS, egy Mini Cooper S JCW, egy Renault Clio vagy Mégane RS , egy Mazda3 MPS , egy VW Golf VI GTI vagy egy Ford Focus RS láttán nem fokozódik a nyálelválasztása. És ezek csak a legfrissebb darabok. Viszont addig élvezzük ki őket, amíg lehet, mert a Focus RS kapcsán már szárnyra kaptak olyan pletykák , hogy a válság miatt ez lesz a sorozat utolsó darabja.

És mi jön utánuk? Hibridek, elektromos autók vagy változó kompressziójú motorok. Minden autószalon kapcsán érdekes kérdés, hogy melyik gyártó hogy képzeli a jövő mobilitását. Obama zöld segélyére áhítozva például Detroitban az összes amerikai gyártónak hirtelen volt félkész elektromos autója − az egyiket a genfi közönség is láthatta. A Chevrolet Volt Opel ruhában, Amperaként határozottan mutatósabb autó. Sajnos vele kapcsolatban egyelőre az a legfontosabb kérdés, hogy gyártója képes-e túlélni a jövő hetet, nem pedig az, hogy 2012-es tervezett bevezetésekor vajon milyen lesz a fogadtatása.

Pedig az Ampera és a Volt nem rossz elképzelés, bár hiába erőlteti a GM, még nem ez az igazi elektromos autó. Persze, hálózatról tölthető, sőt, kis szerencsével a napi ingázást egyetlen csepp benzin elégetése nélkül megoldja, de azért a benzinmotor ott a fedélzetén, bár már csak vésztartaléknak. Konnektorba dugható hibrid elsőként várhatóan a Toyota gyáraiból gurul ki, ők már jövőre ígérik − igaz, csak kísérleti jelleggel, kis darabszámban − az új Prius lítium-ion akkumulátoros változatát.

A Toyota, de különösen a Lexus hibridek sikereit irigyelte meg a Nissan európai offenzívát folytató Infiniti divíziója, akik a káprázatosan szép vonalvezetésű Essence kupé tanulmánnyal készültek Genfre. Biturbó, 434 lóerős V6-os motorja ugyan egyedül is megbirkózna az érdi emelkedő kihívásaival, de szükség esetén azért egy közel 160 lóerős elektromotor is besegít a hátsó kerekek hajtásába. Nyilván nem ez teszi kőolajtól függetlenné az autóipart, sőt, az is kevésnek tűnik, hogy a jövőben az összes Infiniti modell hibrid hajtásláncot kap majd. Szerencsére Genfben azért találkoztunk ennél radikálisabb megoldásokkal is.

Itt van mindjárt a távoli konszerntestvér, a Renault, amely a hibrid helyett rögtön elektromos autóval jelentkezik. Patrick Pelata, a márka igazgatója szerint tíz éven belül minden harmadik autójukat elektromotor hajtja majd, így érthető, hogy minden erejükkel ennek fejlesztésére koncentrálnak. Két év múlva már három, áramot tankoló modelljük is lesz: egy elektromos Kangoo, egy Clio méretű kisautó és egy nagyobb limuzin. Az újdonságok az NEC-vel közösen fejlesztett lítium-ion akkukat kapnak majd, amelyek 150 kilométer feletti hatótávolságot tesznek lehetővé.

A Renault elektromos terveiben szerepel az is, hogy a kezdetben várhatóan méregdrága autókat a felhasználók vásárlás helyett eleinte kedvező feltételekkel lízingelhetik majd. További újdonság, hogy a benzinkúthálózathoz hasonlóan akkumulátorcsere-állomásokat szeretnének kiépíteni, ahol a lemerült telepeket feltöltöttre lehet cserélni − pillanatok alatt. Ezzel kiküszöbölhető az elektromos autók legnagyobb rákfenéje, a rövid hatótávolság−hosszú töltési idő szerencsétlen kombinációja.

Elektromos vonalon ez tűnik a legígéretesebb próbálkozásnak, bár egy eldugott pavilonban kiállította már kapható elektromos Roadsterét a Tesla is. Sőt, a PeugeotCitroën, azaz a PSA csoport együttműködési megállapodást írt alá az i-MiEV városi elektromos kisautót kiállító Mitsubishivel. Egy kis osztrák vállalat, a Magna-Steyr egy háromajtós, pehelysúlyú elektromos tanulmánnyal jelentkezett, amelynek szintén cserélhető lemerült hajtási rendszere, akksik és elektromotor egyben. Ők a Mila EV koncepciót egy nagyobb cégnek egyben szeretnék értékesíteni, s úgy tűnik, a BMW-nél van is rá érdeklődés.

Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?

Tegye meg a cikk blogposztján !

Ugyanígy iparági vevőt keres különleges motorjára a Lotus. A kiállított kompakt, egyhengeres, 500 köbcentis kétüteműből kettő-, három-, négy-, de akár öt- vagy hathengeres motor is készíthető. A különlegessége pedig az, hogy folyamatosan képes változtatni sűrítési viszonyát, méghozzá nem is kis mértékben. A 8:1-hez aránytól az 50:1-hez arányig, ami lehetővé teszi, hogy a benzinen kívül a legvadabb üzemanyagokkal, például etanollal használjuk. Hogy ennek, vagy mégis inkább az elektromos hajtásnak nagyobb-e a létjogosultsága, az ma még nyitott kérdés. De talán jövőre, a 80. Genfi Autószalonon már erre is választ kapunk.

A Totalcar címlapjáról ajánljuk

Megjött a Peugeot dácsiája

Megjött a Peugeot dácsiája
Elkészült a Logan első komoly riválisa, a Peugeot a 301-es, amelyet nálunk is kínálnak majd.

Égéstér Mitől prémium? És szerelő-canossa

Ha eddig nem tudta, hogy a Skoda nem Audi között, ha nem jött még rá, hogyan működnek a szerelők.

Motor Dr. A dús keverék kopást okoz?

Trollválasz: hová vigyem a Cougart?

Az internetes közösséghez fordulok, hogy döntse el, mit tegyek az autóval.

Van jobb Porsche a 911-esnél

Az autó, ami kísértésbe visz. Lopnék, csalnék, talán ölnék is érte. Fejben biztosan.

A világ leghosszabb forgalmi dugója

Luxusmárkát alapít a Renault?

Állítólag ugyanaz lesz az Initial Paris a Renaultnak, mint az Infiniti a Nissannak.

BMW-vel a világ végére