A harmadik világ hősei

2003.06.02. 10:38
Van abban valami kurucos, amikor a világ valamely pontján egy vállalkozó kedvű egyén úgy dönt, jót tesz a helyi vásárlóközönséggel, és a nép lelkéből fakadó automobillal örvendezteti meg a publikumot. Ezek a kísérletek időről időre felbukkannak, majd elhalnak. Mégis, a remény örökké él.

 
 

Afrika az ilyen kísérletek melegágya. Tony Howarth angol fotós, aki a hetvenes évek folyamán keresztül-kasul beutazta a kontinenst rémesen felháborodott, milyen járművekkel kénytelenek közlekedni a helyi lakosok. Pocsék utak, réges-rég elavult járművek, a világ nagy autógyárai pedig elhanyagolják e szegénysorsú országokat - valamit tenni kell. 1986-ban megalakult az Africar International Ltd, s rövid időn belül elkészült az első prototípus.

 
   
    Africar

Fakarosszériás, Citroen "kacsa" motorral és váltóval felszerelt roppant primitív szerkezet volt, a média azonban ráharapott a sztorira. Néhány jól sikerült tévéadás és a befektetők máris egymást taposták. Sajnos megfelelő koordináció hiányában nem sikerült megfelelő beszállítókat találni így összesen három prototípus állt kerekekre. Egyetlen szerencsés vásárló akadt: amikor a viharfelhők már gyülekeztek az Africar vállalkozás körül valaki besétált a műhelybe és eltűnt az egyik kísérleti darabbal. Végül persze összecsaptak Howarth feje felett a hullámok és 1988-ban a csődbíróság távollétében börtönbüntetésre ítélte. Amikor 1994-ben visszatért Angliába szépen le is csukták.

Hasonló célokra tört és úgy tűnik hasonló sors vár a World Transport Authority nevű kanadai cégre. A Totalcar 2001. elején mutatta be Douglas Norman vállalkozását, idén tavasszal pedig már jelentették a hírügynökségek, hogy a gyémántgyűrűjére büszke tulajdonost perbe fogták könyvelési csalás, mesterségesen feltornázott részvényárak és más hasonló vétségek miatt. Ugyan a cég azt állítja, minden úgy működik, mint eddig, de ez már kétségtelenül rés a pajzson.

 
   
  Africar

Az Africar megjelölés egyébként ismét feltűnt a médiában. A Saschenring AG, amelyik évtizedeken keresztül, mint a Trabant gyártója volt ismert, a rendszerváltás után pedig mint alkatrészgyártó próbált fennmaradni, múlt évben bezárta kapuit. Május elején egy németországi gazdasági konferencián azonban egy pénzügyi csoport bejelentette, hogy szeretnék feléleszteni a járműgyártást Zwickau-ban az Africar-Trabi projekttel. A "papírtigris" tehát újból életre kelhet, igaz, modernebb formában.

 
   
    Izuogu Z-600

Továbbra is Afrika. A kontinensen is akadtak vállalkozó szellemű egyedek. Nigéria évtizedek óta, mint Peugeot (és egy időben Volkswagen) összeszerelő ország volt ismert. 1997-ben azonban, úgy tűnik részben politikai indíttatásból Oladipo Diya tábornok, magas rangú katona indíttatására Ezekiel Izuogu elkészített egy Z-600 elnevezésű, 1,8 literes Isuzu motorral szerelt családi autót. A műanyagkarosszériás jármű árát 2000 dollárban határozták meg, azonban dacára az óriási érdeklődésnek a projekt megmaradt az ígéretek szintjén. Ezekiel Izuogu politikusi pályára lépett és idén elindult a tartományi elnökválasztáson is.

 
   
  Micro Car

Ha egy kontinenssel arrébb mozdulunk, érdemes figyelmünket a csöppnyi Sri Lankára fordítani. Az Indiától délre fekvő egykori Ceylon már rég nem teagyártásáról ismert. Mostanában az olcsó ruházati cikkek, öltönyök és más divatáruk számítanak az ország legfőbb árucikkének. A kínai konkurencia miatt azonban az iparág hanyatlóban van. Más terméket kell találni. Soha nem jöhetett volna jobbkor az egyik helyi haszonjármű-kereskedő ötlete: sri lankai autót a sri lankaiaknak!

 
   
    Micro Car

Az ötletet tett követte, és 2001. közepére kerekekre állt az első Micro Car. Különböző államsegélyek segítségével nemrég elkészült a gyártelep, ahonnan már a nullszéria is kigördült. Az 500 köbcentiméteres bumfordi csöppségből jelenleg havonta 30 készül, de a kapacitás megtöbbszörözhető. Ha minden simán megy, a hazai piac mellett olyan exportpiacok, mint Banglades, Nepál, Egyiptom és Ciprus is szóba jöhetnek. Sőt, ha lúd, legyen kövér: a cég már egy 3,5 méter hosszú 8-személyes kisbusz prototípusát is kifejlesztette.

 
   
  Micro Car

Végül érdemes szót ejteni Kínáról, a Föld legdinamikusabban fejlődő autópiacáról. Az összes nagy nyugati autógyár egymás sarkát tapossa, hogy minél előbb minél nagyobb gyártóbázist építhessen ki a szinte korlátlan lehetőségek hazájában. Ennek ellenére (vagy talán éppen ezért) van egy-két olyan cég, amelyik büszkén hirdeti magáról: ők bizony magánvállalatok. Az egyik a Geely, amelyik nemrég még a világsajtóba is bekerült, amikor Büszke Leopárd elnevezésű sportkocsijukba alapfelszereltségként egy karaoke-berendezést építettek.

 
   
    Xi'an-Qinchuan Flyer

A Geely leginkább ősi Daihatsu Charade-kópiáiról ismert, Mercedes hűtőráccsal. A helyi vásárlóközönség általában a pocsék minőséggel azonosítja a vállalat termékeit. Ehhez képest Kína észak-nyugati felének egyetlen állami engedéllyel rendelkező autógyára, a Xi'an-Qinchuan Flyer nevű négyszemélyes limuzinja maga a XXII. század. A kis túlzással még modern vonalvezetésűnek is nevezhető 3,5 méter hosszú autóból 2002-ben közel 30,000 darab készült. A cég korábban Suzuki Alto-k liszenszépítésében szerzett tapasztalatot, s így a 800 köbcentiméteres motor is a japán cég hasonló erőforrásának továbbfejlesztett változata.