Hihetetlen kedvezmény? Hihetetlen listaár! – Ford Petrányi
Lehetetlen ellenállni, ehhez képest a szirének tehetségtelen amatőrök: "1999. Fontos évszám a cég életében. Novemberben megnyílik a Ford Petrányi második kereskedése az Üllői úton, mely napjainkra Magyarország legnagyobb márkakereskedésévé és szervizévé fejlődött. (...) Dinamikus fejlődésünk ellenére - és vevőink nem kis örömére - azonban mindkét kereskedésünk a mai napig családias vállalkozás maradt. Az emberi kapcsolatok, a vásárlók igényeinek, kívánságainak magas színvonalú kielégítése számunkra ma is ugyanolyan fontos, mint harminc évvel ezelőtt. A Ford Petrányi olyan márkakereskedés, amelyet nem az eladott autók, hanem az elégedett vevők száma minősít." Két alkalmazottal beszéltem, mindketten készséggel megerősítették ebbéli értesülésemet.
Itt firtattam a legerősebben a máshol is mindig erőltetett témát: mit kapok azért cserébe, hogy a legnagyobbhoz jövök? Azt a feltételezésemet gyorsan lesöpörték, hogy ők olcsóbban vásárolnak. Egységes beszerzési árat említett mindenki. Hivatkoztak helyette a magas szolgáltatási színvonalra. Én megígértem, ha megveszem (máshol) az új Mondeómat, le is tesztelem őket.
Makacsságomat látva leültetnek a tárgyalóasztalhoz. Kemény dió, gondolhatták, mivel azt kezdtem feszegetni, hogy a legnagyobb kereskedés drága üvegpalotája, a legtöbb alkalmazott bére ezek szerint a legnagyobb költséget hárítja a vásárlóra. De ők évi 2000 feletti számban adnak el, a kicsik meg, mondjuk, háromszázat, felelték. Lássuk tehát, miből élnek?
A Ford Mondeo listaára majdnem vetekszik a Volvo S40-esével. Jó, tudom, az a Focus platformjára épült, sokkal kisebb, de nehogy má', a Mondeo csak Ford marad, hiába ilyen nagy mafla. Magas listaár, nagy kedvezmény, ez a Ford üzletpolitikája, derült ki kisvártatva. A 6 285 000 forintos autóból (ötajtós, Trend kivitelű, 115 lóerős, kétliteres dízelmotorral) fél perc alatt nyolcszázezret engedtek. Majd' leestem a székről (ugye, a gondos felkészülés, a tökéletes játék), láttam is a diadalt a kereskedő arcán. A magamfajta gusztustalanul alkudozót egyszerre három irányból elégítik ki ennél a márkánál.
De mit ér ez a piacon? Két levél megint, de hát a nagy nyári szabadságolások közepén vagyunk, sem a Szeleczky, sem a Solymár nem vette fel a kesztyűt. (Csak a cikk megjelenése után 20 perccel.)Sebaj, itt ez a remek kis kereskedés, az Autonett, ők biztosan megfelelnek a Petrányi háromszázas minősítésének. Hájjal kenegetem az értékesítőt, amint a túl nagyra nőtt kereskedések hátrányairól, így a (tényleg tapasztalt) hosszú várakozásról meg a tömeges kiszolgálásról beszélek. Egyetért kollégájával, hogy a drágább ötajtóst ajánlotta, de a másikkal ellentétben inkább a 130 lóerőst javasolja. Majd alá is támasztja érveit: a 270 ezerrel drágább erősebbik motort 11 ezerrel Petrányiék gyengébbje alá árazza. Nem lenne miről beszélni, ha valóban Mondeót vásárolnék, de még egyet döf a versenytársba: a 115 lóerős ötmillió-három, 146 ezerrel kevesebb, mint a páratlannak vélt első.
Nagyot rúgni a döglött oroszlánba – Peugeot Sárkány
Szerény bevezető: "A Peugeot Sárkány 1995. áprilisa óta tagja a magyarországi Peugeot hálózatnak. Az elmúlt 10 évre visszatekintve büszkék lehetünk, hiszen növekedésünk töretlen volt, és márkakereskedésünk mindig egyike volt az első három kereskedésnek az eladott járművek tekintetében." Övék Közép-Európa legnagyobb Peugeot-bázisa, ott, a Fővárosi Autópiac mellett.
Nem tudom, mikor indult el a lejtőn a Sárkány, hisz' sokáig a legtöbbet ők adták el. Talán a régóta felesleges intézménynek látszó autópiacra költözéskor? Két órával a zárás előtt érkezünk, a piaccal közös bejárat előtt nagyszabású barikád és rengeteg zöldmellényes biztonsági őr - a senkinek. A szalonnak külön parkolója van sorompóval. Kicsit álldogálunk előtte ("ügyfélparkoló"-tábla), aztán csak odamegyek a két tereferélő emberhez, nyitva vannak-e, vagy nem érvényes a kiírás? Előkerül egy álmos biztonsági őr, enyhén hitetlenkednek, hogy tényleg nem tévedtünk el, alaposan megnézik maguknak a kék Suzukit, lehet, hogy felírják a rendszámot, és erősítést kérnek. De bemehetünk.
A szalon kong az ürességtől, ezen nem csodálkozunk, csak a Suzukinál és a Fordnál voltak érdeklődők, máshol kihaltság és reménytelen magány. Viszont sok szép színes autót láthatunk, rögtön három-négy 1007-es áll egymás mellett. A külsőnkre és járművünkre vetett szúrós tekintetek miatt a 607-est rég elhessegettem, legyen hát vicces haszontalanság helyette.
Kicsit bámészkodunk, az előbb még kint ténfergő ember a számítógépe mögé menekült. Ő az értékesítő, bár inkább gondoltam volna súlyos könyvelési hibákra bukkant revizornak. Halkan beszél, harapófogóval lehet kihúzni belőle a szavakat. Zárkózott ember miért megy kereskedelmi pályára? A témát kereső 2. ügynököt azonnal kiszúrja, nyugtalan pillantásokkal kíséri, magában átkozva a pillanatot, hogy se a sokkolót, se a gázsprayt nem vette magához.
Sajnos, már rég nem ők a legjobbak, mondja lelombozva. Mégis, a legnagyobb szalon és szerviz kötelez, buzdítom. Hiába. Be kell vetnem a végső fegyvert, és raktáron lévő autóra kérek ajánlatot. Erre eddig mindenki arcon csókolt, tiszteltette édesanyámat - tőle még egy félmosoly sem jár. Kapok félmillió kedvezményt az 1007 1,4 HDI Trendyre, mégis seggel* jövünk ki tőlük (*ti. ahogy beléptünk, még megfordulásra sem volt lehetőség).
A Centrálra és a Cityre hárul a Peugeot becsületének helyreállítása. Azonnali válasz részükről, a Centráltól telefonhívás is. Rögtön egy százassal megy az előbbi ajánlat alá, pedig nem is szalonautóra teszi. A City óvatosabb, csak irányárat közöl, de nincs kétségem, bárkivel könnyebben megkötném az üzletet, mint a sárkányos fickóval.
Örökös akció, avagy a Skoda Superb – Porsche Pest
Itt nincs hely a honlapon a dicshimnusznak. Beszél helyette a soha meg nem szakadó kedvezményes ár. Előre lelövöm az egyik poént: 105 lóerős Classic, ha nem is rogyásig, de jól felextrázva: 5 199 000 Ft. Szinte lehetetlen jobb áron felső-középkategóriást venni (pedig ez mindnél nagyobb), hát hová alkudjon a mániákus vásárló?
Persze mindig a készlet erejéig. Csak ha elfogy, valahonnan hirtelen előkerül még pár darab. A Porsche Pestnél most éppen egy ezüst és egy fekete csillog a szalonban és mellette a parkolóban. Azonnal személyes barátságot köthet vele az új gazda, nem zsákbamacskát, majdan gyártottat vesz. További kedvezménynek, más színre vonatkozó igénynek helye nincs. Más témára kell terelni a szót. Miért csak a gyengébb dízel van az 1,9 literesből? Mert kapható a 140 lóerős kétliteres, és senki sem venné a jóval drágábbat, ha 10 LE lenne köztük, így az értékesítő. Sőt ennél tovább megy: bemérték, és dehogy 105, hanem 122 lóerős ez valójában. Merész így kiadni az üzleti titkokat, de ha már csalódott vagyok a lefelé licit elmaradásáért, csak ad helyette valamit.
A legdurvább próbálkozásunk mégis a Skodához kapcsolódik. Elküldöm az ajánlatot a másik Porsche Hungária-szalonba, az M5-be. Beleharap-e a kígyó a saját farkába? Nem, és (egymás közt) korrekt, mert gyorsan válaszol: a kapott ár nagyon jó, ők nem tudják tartani, javasolja, döntsek gyorsan. Az adu ász azonban nem a Porsche Pestnél van. A Palota (Schiller-cég) meg akarja szerezni a rendelést, és egy szép sötétkékre 50 ezerrel jobb árat ad. Érdemes lett volna még 6-8 továbbit végighívogatni, talán még ötmillióért is találtam volna egy nagyon beragadtat.
Tartalmaz-e tanulságokat fenti írásunk? Ezt döntse el Ön, kedves olvasó. Ha személyes véleményemre kíváncsi, annyit mondhatok, bizony nem adják automatikusan a legjobb árat a legnagyobb kereskedések. Hogy a jobb szolgáltatási színvonal, a kedvesebb kereskedő, a csinosabb hosztesszlányok miatt vásárolt náluk, vagy pusztán ők jutottak eszébe a sok reklámról, csak Ön tudhatja. Mi most sem csalódtunk módszerünkben, élvezettel alkudoztunk, és úgy láttuk, a kereskedők sem akartak felpofozni, mert bevallottuk, hogy árérzékenyek vagyunk.
A jövő heti második részben újabb 6 márka (így pl. a Suzuki, Citroën, Fiat) legnagyobbjait kóstolgatjuk, nem kevésbé megrázó élményekkel gazdagítva a T. Olvasót.
