A csúcsról lehet nagyot esni: az Opel Horvath Sopron egyik legsikeresebb autókereskedése volt − a válság előtt. Márkaképviseleti jogát mára visszavonták, utolsó autóeladásait a rendőrség vizsgálja.
A fertőrákosi Hirschler család utoljára 23 éve vett autót, akkor is újat, egy Skoda 105-öst. Ma is bent áll a garázsban, az órája alig mutat többet 50 ezer kilométernél, de a legutóbbi műszaki vizsgán a szakik már azt tanácsolták, ha tehetik, lassan cseréljék le.
Hirschler Éva és mozgássérült fia, Péter, aki egy szociális foglalkoztatóban dolgozik napi 4 órában, nyolc éve spórol az új autóra − soha semmit sem vettek hitelre. Elővigyázatosságukat és kissé talán ódivatú gondolkodásukat mutatja, hogy tavaly télen, amikor kitört a válság, és különböző pénzintézetek csődjétől volt hangos a sajtó, kivették megtakarításaikat a bankból, és otthon, a párnacihában tartották. Aztán tavasszal elkezdtek autót keresni − újat, persze.
Először a soproni Suzuki-kereskedésben néztek körül, de a szalonban nem akadt olyan, alapfelszereltségű Splash, amilyet szerettek volna. Ezért csak egy drágább, igényesebb, jobban felszerelt autót tudtak közelebbről megnézni. Olyat külön kellett volna rendelni, ami Hirschlerék büdzséjébe − kétmillió, akkortájt épp gyorsan értéktelenedő forint − belefért volna. Ráadásul Hirschler Éva hallott a televízióban egy csúnya történetet a budapesti Suzuki Ászról , ezért letettek az esztergomi kisautóról. Átmentek az út túloldalára, a szemközti Opel és Chevrolet szalonba, körülnézni.
És a Chevrolet Horvathnál, a szalon hátsó szegletében ott állt egy sötétkék, háromajtós Aveo, amely az akkor futó akciónak köszönhetően épp belefért. Megtetszett, mert hatalmasra nyíló ajtaján keresztül a mozgássérült, két bottal járó Péter viszonylag könnyen tudott beülni az utasoldalra. A rádióval is hamar megbarátkozott, gyorsan be is állította kedvenc adóinak frekvenciáját. Teljes volt az öröm: ez a konkrét, csillogó autó az övék lehet, pont ez, pont így, nem kell megrendelni és várni a megérkezésére, csak kifizetni és már vihetik − gondolták Hirschlerék.
Persze az öreg Skodát nem számították be a vételárba, mert a kereskedő számára csak nyűg lett volna: értéktelen vacak. Ez ugyan bántotta Hirschleréket, de sebaj, majd meghirdetik, és eladják úgy. Március 11-én kitöltötték a szükséges papírokat, és készpénzben befizették a Chevy teljes vételárát, 1 989 000 forintot. A kerekedés ígéretet tett, hogy a szükséges bürokratikus papírmunkát hamar elvégzik, és pár napon, legfeljebb egy héten belül átadják az autót. Hirschler Éva pedig elkérte a használati útmutatót, hogy addig otthon esténként nyugodtan ismerkedjen vele − az Aveo mégiscsak egy modernebb, bonyolultabb kocsi.
A használati útmutatóból szerzett ismereteket azonban eddig nem tudták hasznosítani Hirschlerék, a Chevrolet Horvath ugyanis a mai napig nem adta át az Aveót. A szalonban eleinte azzal magyarázták a késlekedést, hogy az üzembe helyezés és a névre íratás folyamata a szokásosnál tovább tart. Aztán Hirschler Éva fülébe jutott a városi pletyka, hogy a cég bajban van. Április végére elfogyott a türelmük, és feljelentést tettek a rendőrségen. Apró szerencse a tragédiában, hogy közben nem adták el az öreg Skodát, mert így legalább van autó a háznál.
A történtekről egy olvasónk által beküldött cikkből szereztünk tudomást. A Kisalföld online írása alapján pedig nyomozni kezdtünk. Egyrészt miután a Totalcaron megjelent a márkakereskedések csődje miatt az újautó-vásárlókra leselkedő veszélyeket bemutató cikk, jó pár érintettől kaptam olyan hozzászólást , hogy az egész egy felesleges hangulatkeltés, mert ilyesmi Magyarországon nem fordulhat elő. Másrészt az is felrémlett, hogy évekkel ezelőtt, amikor még viszonylag gyakran jártam Sopronba, mennyire feltűnő volt a magyar átlaghoz képest sok új autó, és a köztük arányaiban sok új Opel. Az Opel Horvath egy gazdag város jól menő autókereskedése − volt, gyanússá vált, hogy a történtekre önmagában nem magyarázat a válság.
Mi történt az Opel Horvath-tal?
A Kisalföld május 20-án megjelent cikkében Erich Horvath, a soproni Opel és Chevrolet Horvath osztrák tulajdonosa még úgy nyilatkozott, hogy „akik befizették az autójukat, hamarosan megkapják azokat, már szállítják a járműveket”. Azt is elmondta, hogy nem kapott hivatalos értesítést sem a rendőrségi feljelentésekről, sem a felszámolási eljárásról, amit a Kisalföld információi szerint a beszállítók kezdeményeztek a cég ellen. Elismerte ugyanakkor, hogy az autóipart sújtó nemzetközi válság miatt vannak gondjaik. „A gazdasági válság okozta nehézségek miatt azt fontolgatjuk, hogy banki segítséget kérünk.”
Erich Horvath megerősítette, hogy felvetődött a soproni szalon eladásának gondolata is. Mint mondja, már vannak érdeklődők, akik megvásárolnák a Győri úti kereskedést. Hozzátette: Ausztriában nyitva vannak a szalonjai, és Sopronban is 25-30 alkalmazottal dolgoznak, a szerviz ugyanis működik.
Sajnos ezekkel a kijelentésekkel akadnak problémák, például hogy május 4-én jelent meg az osztrák sajtóban a hír , miszerint Erich Horvath osztrák cégei fizetésképtelenek, és csődvédelmet kértek. Az 1968 óta Opel-márkakereskedő Horvathnak négy szalonja is működött Burgenlandban: Andauban, Eisenstadtban, Oberpullendorfban és Mattersburgban. Az osztrák csődeljárás 46 alkalmazottat érint, a kinti cégnek körülbelül 7,28 millió eurónyi forrása (adóssága) és mintegy 3,68 millió eurónyi eszköze (vagyona) van. Az osztrák hírügynökségi jelentés szerint a kinti gondok két okra vezethetők vissza.
Egyrészt Ausztriában 2006 óta folyamatosan csökken az Opel piaci részesedése, másrészt a 2008 második felében kitört válság drasztikusan visszavetette az autók iránti keresletet.
Amikor én próbáltam Erich Horvath-tal beszélni, nem volt túl közlékeny. Annyit mondott, hogy a magyar ügyekkel kapcsolatban a soproni kft. ügyvezető igazgatójához kell fordulni. Amikor pedig az iránt érdeklődtem, hogy mi történt, hogyan jutottak idáig, akkor csak egy könnyen félreérthető választ kaptam arról, hogy Magyarországon furcsán működnek a dolgok. Arra már nem adódott lehetőség, hogy az osztrák vállalkozás csődjére is rákérdezzek, mivel idősebb Erich Horvath letette a telefont.
Volt alkalmazottak, ügyfelek és partnerek elbeszélései, valamint városi legendák alapján beigazolódni látszik, hogy a soproni cég gondjait sem kizárólag a válság okozta. Az alábbi sztorit több, egymástól független, de magát megnevezni nem kívánó forrásunk is megerősítette, de azért érdemes fenntartásokkal kezelni. Biztosan valahogy így történhetett, mint ahogy biztosan nem pontosan így.
Tavaly tavasszal a magyar kft. akkori ügyvezető igazgatója felmondott, azzal az elképzeléssel a tarsolyában, hogy saját − Suzuki − kereskedést alapítson, illetve vegyen át. Vitt magával néhány értékesítőt is, de a terv nem sikerült, nem kapta meg hozzá a szükséges hitelt. Távozása után az osztrák tulajdonosok ugyan kineveztek egy új, magyar ügyvezetőt, de gyakrabban jöttek Sopronba, és közvetlenebb irányítás alá vonták cégüket.
Egykori alkalmazottak elmondása alapján korábban havonta átlagban egyszer jött át Erich Horvath, megivott egy kávét, nyugtázta az eredményeket, majd hazatért Ausztriába. Jól ment a bolt, de a haszon nagyobbik részét Ausztriába vitte, a fejlesztéseket hitelből finanszírozták.
Az ügyvezető távozása után, a tüzetesebb ellenőrzés alapján az osztrák tulajdonos úgy találta, volt munkatársai őt bizony korábban meglopták, és ennek a meglátásának hangot is adott. Feljelentés nem született az ügyben, de Erich Horvath vélekedése − amiről utólag és kívülállóként már nyilván nem tudhatjuk meg az igazságot − nem tett jót a cég hírnevének.
Horvath ugyanis odáig ment, hogy cégének megkárosításával kapcsolatban partnereire − elsősorban a finanszírozóira − is gyanakodni kezdett. Sőt, akadt olyan ügyfél, aki készpénzben fizette ki új Opeljét, de egy mulasztás okán a pénztárkönyvből a befizetés tényét nem vezették át a kereskedés mérlegébe. Miután Horvath a mérlegkönyvben észrevette a hiányt, magyar kollégái megkérdezése nélkül, rögtön ügyvédi felszólítást küldött az ügyfélnek, hogy vagy fizet, vagy végrehajtják rajta az autót. Az ilyesmi nem használ az ügyfélkapcsolatoknak.
Mint ahogy az értékesítők távozása is súlyos gondokat okozott, különösen miután balesetet szenvedett, majd szintén kilépett a kereskedés értékesítési vezetője is. Az Opel és a Chevrolet Horvathnak már akkor is voltak nehézségei, amikor kirobbant a válság, ami persze csak tetézte, súlyosbította a problémákat.
Mindez azonban a cég működésén addig nem látszott, vagy csak a bennfentesek tudtak róla, amíg az egyre reménytelenebbül várakozó ügyfelek a soproni rendőrséghez nem fordultak. Az Opel Horvath finanszírozói − a beruházási hitelt adó CIB Bank és a készletfinanszírozó Erste Leasing, valamint az importőr saját pénzintézete, a GMAC Kft. − a törlesztések elmaradozásaiból, illetve a forgalom drasztikus visszaeséséből sejthették ugyan, hogy a soproni cégnek pénzügyi gondjai vannak, de kivártak, amíg úgy tűnt, hogy van remény.
Az importőr például szigorította az alkatrészellátás feltételeit, a soproni szerviz két-három hónapja ugyanis csak azonnali fizetéssel rendelhetett a központi raktárból. Mára azonban megvonták a cégtől a márkaképviseleti jogokat, legalábbis az opel.hu internetoldalon már csak szervizként szerepel az Opel Horvath, és ha egy ügyfél új autót szeretne vásárolni náluk − teljesen korrekt módon − a viszonylag közeli Csornán található szalonba irányítják.
De hogyan folytatódott a Hirschler család története, és mi a helyzet a többi károsulttal? És mit szól mindehhez az importőr? Lapozzon!
