Javában zajlik az idei - már huszonhatodik - Dakar. Ebbe mi itt Magyarországon csak néhány éve kapcsolódtunk be igazán, mikor egy magyar versenyző is fejébe vette, hogy teljesíti azt. Eleinte sokan csak a gazdagok hóbortjának tekinetették, és nem is tévedtek; a Dakar sokáig a gazdagok szórakozása volt. Megtehették, hogy úgy kezdjék az évet, ahogy nekik tetszik.
Aztán lassacskán ez a sport is komolyabban szervezetté vált, és egyre komolyabb technikák jelentek meg a pályákon. Míg el nem jutott arra a szintre, ami már szinte minden technikai sportágra igaz: szinte kizárólag a pénz dönti el a helyezéseket. Egészen pontosan az a versenyző, aki több pénzzel rendelkezik, szinte bármit megtehet. És a helyzet egyre durvább lesz. Az idei futamon a Mitsubshi üdvöskéje, Peterhansel nevetséges büntetést kapott egy komoly szabálysértésért, egy másik szabálysértésre pedig azt mondták a bírók, hogy senki sem látta. Nagyon hiányozna nekik, ha jövőre a Mitsubishi máshová vinné a 20 millió dollárját.
Aztán ott a VW női pilótája, Jutta Kleinschmidt. Az ő autójában konkrétan motort cseréltek, amikor az eredeti javíthatatlanul megsérült - ezt a szabályok egyértelműen tiltják. Neki most kivételesen megengedték. Aztán gyártott egy abszolút második időt, ami után a szervezők azt mondták - valószinűleg a nagy ellenzéki nyomás hatására -, bocsesz, mégse számítják már bele a versenybe. És különben is: a VW csapat eredetileg is azt mondta, már versenyen kívül mennek az új motorral a csapattárs támogatására. A hivatalos közleményt éjszakára ígérték, de még mindig nem jutott el az érintettekhez, szóvel jelenleg nem tudni, mi most a helyzet.
Ennek az esetnek tulajdonképpen van magyar vonatkozása is, hiszen a legjobban teljesítő magyar versenyzőpáros, a Kis-Czeglédi duó pontosan a motor sérülése miatt adta fel a küzdelmet, jóval az első 30 helyezésen belül állva. Náluk az eltört nyelestengely szakított ki egy darabot a motorblokkból, amit csak a blokk cseréjével - amit a szabályok nem engednek - lehetett volna orvosolni. Ők meg sem próbálkoztak ezzel, elindultak hazafelé. Pedig ha tudták volna... Bár könnyen el tudom képzelni, hogy az ő zsebükben nem lapult akkora összeg, amiért a szervezők nekik is megengedték volna a cserét.
De mindez mit sem számít. Show must go on. Nem számít semmi, csak a nagymenők tovább haladjanak, hiszen azért kapják a fizetésüket (a szponzoroktól). A versenycsapatok a szponzorokból élnek, a szervezők a versenyzőkből és a szponzorokból, úgyhogy jól kialakult az egymásra utalt szimbiózis. Mi meg csak ülünk a tv előtt, és - majdnem - mindent elhiszünk. Hiszen miért ne mondanának igazat? Hát megmondom: mert az igazságért nem fizetnek a szponzorok. Az imázsról már nem is beszélve.
Magyar vonatkozásban a legjobban talán Palik László esetében lóg ki a lóláb. Szinte mindenki tudja, hogy szerencsétlenül járt. Most az esetleges vezetői hibát tegyük félre, mert egyrészt lehet, hogy olyan nincs is, másrészt a téma szempontjából abszolút érdektelen. Senki, hangsúlyozom, senki nem tudhatja egy tv képernyőjén nézve egy autóba szerelt kamera képén keresztül megítélni, ki mit csinált rosszul, vagy éppen mit nem csinált egy - teljesen mindegy mekkora sebességgel haladó - versenyautóban egy balesetnél. Nem ez a lényeg. Megtörtént, kész. Előfordult már másokkal is, hatalmas tapasztalattal, rutinnal rendelkező versenyzőkkel. Technikai sportban ez egyáltalán nem kirívó eset. A gond inkább az eset tálalásában van, mert ekkor derül ki, hogy nem autóversenyen történt, hanem színielőadás közben.
A Palik jelenség - ha lehet így nevezni, nagyjából két éve vonult be a Dakarba. Az első részvételekor - még navigátorként - is bicskanyitogató volt az a stílus, amivel a csapatot létrehozó, a Dakart már többször megjárt, sőt teljesített versenyzőtársát háttérbe szorítva egyszemélyes előadásokat tartott a nézőknek a versenyről, aminek tulajdonképpen ő is csak szemlélője volt. Hiába ült versenyautóban, nem hiszem, hogy érdemben bármit is hozzátett volna az eredményhez. De mindez nem számít, hiszen általa nyílt meg az út a nagy magyar média felé. Addig pár soros újsághír volt a Dakar, a magyar résztvevők talán egy plusz sort is kaptak. De mikor a népszerű riporter is odakerült, máris volt minden nap az országos sugárzású tv adón összefoglaló, beszámoló. És ez jó. Mert így lehetőséget kaptak más versenyzők, hogy a saját támogatóikat meggyőzzék, jó befektetés eljuttatni őket erre a versenyre, hiszen egy ország tudja majd követni az eseményeket.
A szponzorok adták a pénzt, amiért tévészereplést kaptak. Ha nincs tévé, nincs pénz. Tehát a tévét meg kell tartani, mert akkor sokkal könyebb hódolni a hobbinak, ha nem a saját zsebünkből - főleg ha abban nincs is - kell finanszírozni. Ennek következtében mára odáig fajult a dolog, hogy a versenyen balesetet szenvedett riportert nemzeti hősnek állítja be az őt támogató tv csatorna (aminek rendszámát is viseli Palik autója), aki a karján szerzett sérülést hősiesen tűri, és egy világ fájdalmával az arcán vonul ki és be a kamera látóterébe.
És ez itt a baj kérem. Nem az hogy felborult, mert nincs rutinja az ilyen helyzet megoldásához, hanem az, hogy nem áll oda, és nem mondja, hogy: emberek, elszúrtam. Sokkal kényelmesebb megoldás olyan feltételekkel magyarázni az esetet amit a tv nézők nagy része ritkán él át, ezért nem is tudja, hogy milyen az. Mert 80 km/h-s sebességnél valószinűleg sokan kaptak már defektet, mégsem borultak fel-sérültek meg. Így inkább azt kell mondani, hogy 170 km/h-nál jött az a defekt. Máris többen sóhajtanak, hogy húúú, az igen, nem csoda, hogy felborult. Csak épp azt felejtették ki, hogy az általuk hülyének nézett nézők ott ültek mind egy szálig a hátsó ülésen. A belső kamera felvételét ugyanis mindenki látta.
A felvételen pedig egyértelműen látszik, hogy a 170 km/h-nak közelében sem járt az autó. Ehhez jönnek még azok az apróságok, hogy a riporter-versenyző-mártír az előző Dakar futamán - igaz, akkor még sokkal gyengébb autóval - 60 km/h alatti átlagsebességet autózott. Aztán jött a következő probléma, hogy mivel a versenyből kiestek, mi legyen a közvetítésekkel, hiszen azokban már nincs mit mutatni róluk. A szponzorok nem ezért fizettek. A nézők viszont továbbra is érdeklődnek a sérült iránt, ha folyamatosan beszámolnak az állapotáról. Két nap alatt mindenki elfelejtené a kéztörött embert, ezért annak szenvednie kell. Sokszor el kell mondani, hogy mindenkiben tudatosuljon: itt nem egyszerű sérülésről van szó, hanem komoly, műtéttel, sőt műtétekkel gyógyíthatóról.
Az autóversenyről már rég nincs szó. Persze vannak még magyarok versenyben, meg ott vannak a - mondjuk ki - csalós gyári csapatok is a szupergépeikkel, de kit érdekel már mindez? A szponzorokat eddig se érdekelte, nekik csak a logójuk minél több helyen való felbukkanása a fontos. A megvezetett néző már csak a mártírkodást látja, egyre több szemszögből. A tudálokosok pedig mindenféle elméleteket gyártanak minderől. Borulásról, ellenkormányzásról, sebességről, fájdalomról, de mindez mögött a lényeg: tovább foglalkoznak a kiesett riporter-versenyzővel. Pedig már rég el kellett volna felejteni, amíg jövőre fel nem bukkan újra.Ha egyáltalán felbukkan.
|
Köszönjük a duen.hu-ról származó képeket.
