Kevesebb is elég

1990-ben, 2000-ben és 2002-ben is többet adott fel, mint most. 1990-ben még 80 százaléka volt. A most csökkenésre váró részesedés 2002.. áprilisa óta állt fenn, ekkor már kiárusított tőzsdén közel 10 százalékot, előtte pedig 37,9 százalékos volt, miután a Nissannal létrejött frigy értelmében átadott a japánoknak 15 százalékot, hogy cserébe megkaphasson bő 44-et. Előtte akkor csökkent először az állami rész, amikor 1990-ben a Volvóval kezdte szorosabbra fűzni kapcsolatát és a svéd kaparinthatott meg 20 százalékot a 100-ból.

Aztán jött az 1994-es tőzsdére menet, amikor mindenki vehetett összesen csaknem 41 százalékot a Renault-ból A Volvo részesedése - mert a házasság nem volt sikeres -, akkortájt már 11 százalékra csökkent. Az államnak még akkor is megvolt a cég fele, de 1996-tól ezt 44,2 százalékra mérsékelte.

A Volvo ügy végkifejlete 1997. volt. A svédek különböző befektetőknek adták el a náluk lévő Renault részvényeket. Két dolog fontos a Renault részvénykezelésében: az egyik, hogy a dolgozók váljanak mind szélesebb körben tulajdonossá, továbbá hogy kedvezményesen.
A másik, hogy maradjon valamennyi állami rész. A csoport ugyanis a részvényesek elhatározásából terjeszkedik, fejleszt. A mostani újabb eladás bejelentésével az állam a maga ideális részesedését 15 százalék körülinek nevezte meg. S tudatta, hogy rövid és közép távon nem kíván ezen csökkenteni.

Semmi nem zárja ki azonban, hogy idővel a dolgozóktól visszavásároljon részvényeket, és újabb - akár eladásokkal járó - akciókba kezdjen. Egy baloldali kormány idején találták ki, hogy a Renault-ból kevesebb is elég az államnak. Aztán egy jobb oldali idején csökkent az állam részesedése 50 százalék alá. Most megint a jobbosok döntése volt a további fogyasztás.

A francia közgondolkodásban a kapitalista állami nagyvállalat mintapéldányaként elismert Renault részvénytőkéjében az állami szavazati részesedése még 18,5 százalék. Egyes vélemények szerint ez elegendő annak megakadályozására, hogy valamelyik autógyár hirtelen gondoljon egyet, és ajánlatot tegyen a még államilag őrzött 15 százalékra. Elvileg a Nissannak lenne a legtöbb esélye, hiszen már 15 százaléka van. Ez azonban kizárt, mert a Nissan többsége a Renault-é. A kormányzatnak elvileg egyszer még szüksége is lehet a mai áron közel 8 milliárd eurót érő bevételre, azaz privatizálhatja az egész vállalatot.

Még szebb lenne, ha az állami rész zárt jegyzéssel a dolgozók kezébe kerülne, de egyelőre épp elég nekik megvenni a 2,6 milliárdnyi részvényt, amely kedvezmény nélkül egyenként majdnem 50 eurót ér.

Viszont egy alapjában véve jó vállalatban szereznek részesedést, főleg ha a Nissan legutóbbi eredményeit is beszámítjuk. Adózott nyeresége az idei első félévben 32 százalékkal nőtt, bár ugyanennyivel romlott a működési eredmény, azaz a szorosan vett autóüzlet. A legjobban a francia állam járt, mert az autóipari részvények is szépen megdrágultak az elmúlt hetekben-hónapokban, és e magas ár alapján szabták meg a Renault most eladott részvényeinek árát. A francia kormány azért is jól járt, mert hirtelen 3 milliárd frankkal tudja apasztani nagy államháztartási deficitjét.