40, traffi, éjjel, semmiért

Ez az egész keretesnek indult egy másik írásba. Aztán ahogy sorra elbeszélgettem a rendőrséggel, a közútkezelővel, az útépítővel, szép lassan cikké dagadt. Pedig csak azt akartam megtudni, miért kellett nekem május utolsó előtti szombatján kinnfelejtett táblák miatt negyvennel araszolgatni éjszaka egy egyszámjegyű főúton, 2005-ben, Magyarországon, az Európai Unióban.

Biztos kevés bennem a nemzeti öntudat, de mindig lehangol, amikor nyugat felől hajtok át az államhatáron. Gyom, szemét, kátyúk, tudják. Most egy hosszas családi kirándulás után legalább sötétben értünk haza, de a rossz szájízt így sem sikerült elkerülni. Nyugat-Európa kilenc államában ötezer kilométeren összesen egy traffipaxot láttunk - igaz, ott a sógorom kapott is 150 euró büntetést. Ausztriában volt, autóúton, alagút és kanyar után, százas táblánál, teljesen indokolt helyen és időben.

Itthon este 11 órakor a nyolcas úton, a 111-es kilométerkő környékén egy több kilométeres szakaszon kihelyezett 40-es tábláknál szemből már messziről villogtak jó szándékú emberek, így nem fotózott le a fehér Felicia. Annak a rendőrnek, aki kirendelte őket mérni, akkor és ott nem kívántam egyebet, mint hogy nőjön be az orra luka.

Meg is érdemli, hogy kiírjuk a nevét: a Vas Megyei Rendőrkapitányság titkárságának információja alapján nem más ő, mint Molnár Zoltán alezredes, a forgalomellenőrzési alosztály vezetője. Dicséretes döntés, a kihalt pusztaságban a tökegyenes úton biztos sok balesetet akadályozott meg a traffipax aznap éjjel. És ugye mi más célja is lehet a sebességkontrollnak.

Persze az, hogy a táblák kint vannak, nem a rendőrség hibája. Hát akkor kié? Először a Vas Megyei Közútkezelő Kht.-t hívtam fel: szeretném tudni annak az embernek a nevét, aki végső soron engedélyezte az indokolatlan forgalomlassítást. Az ilyesmi a kivitelező dolga, mondták, átirányítottak a Strabaghoz. Innen aztán vissza a kht.-hez: a munkát valóban a Strabag tervezte, de a kht. engedélyezte.

Hosszas telefonálgatással (közútkezelő, Strabag oda-vissza dobálta a labdát) sikerült kinyomozni, hogy az adott szakaszon az adott időben a táblák egy "talajcserés burkolatjavítás" miatt voltak kint. A Strabag tájékoztatása alapján szombaton tábláztak, a gépek meg kedden reggel vonultak fel dolgozni.

A Strabag munkatársaitól megtudtam, hogy a hasonló munkáknál nekik tervet kell készíteniük a teljes projektre: mikor, hol, milyen korlátozásokkal élnek. A munka során az úgynevezett munkaterületen ők felelnek a terv betartásáért, ha a szél felborít egy tálát, aminek az engedélyezett terv szerint ott kéne lenni, meg is büntethetik őket.

A forgalom értelmetlen lassítására is lehet engedélyt kapni. Ha az útépítő cég mondjuk júliusban szeretne aszfaltozni, de már januárban kirakná a táblákat (teszem azt, épp akkor járnak arra az emberei), megteheti - ha a helyi közútkezelő ezt a tervet jóváhagyja. Akárhogy is nézzük tehát, az ember, aki megakadályozhatná az autósok értelmetlen szívatását, nem más, mint a kht. felelős döntéshozója. Neki kéne figyelnie arra, hogy ne csak formailag legyenek rendben az iratok, de ne kelljen már feleslegesen negyvennel, harminccal bandukolni napokig, csak mert az útépítőnek így olcsóbb, egyszerűbb.

Esetünkben a munkatervet, így a korlátozási terveket is Laki Károly, a Vas Megyei Közútkezelő Kht. munkatársa engedélyezte. Felhívtam, beszéltünk pár szót.

Igen, az adott esetben valóban így történt minden, nem, tényleg nem szép, hogy értelmetlen korlátozás volt érvényben, de hát ezt most nem vizsgálták. Nono, azért nyugatabbra is van traffipax, meg útépítés, mondta Laki úr, és bizony hétvégén ott sem dolgoznak. Igen, de ott tényleg nincs aszfalt a lezárt szakaszon, és nem 40-es, hanem 80-as limit van még a két méter széles sávokban is, mondtam én. Hát, végül is igen, érti, mondta ő.

Mi lehetne a megoldás a problémára? Maradjon meg a káposzta is, lakjon jól a kecske is; ne üssenek el egy útépítőt sem, de ne is kelljen a kihalt úton negyvennel vánszorogni. Szerintem egyszerű. Eleve amíg el nem kezdődik a kopácsolás, munkaterület ide vagy oda, ne legyen kint tábla, vagy legalább legyen rajta fekete fólia. Aztán, ha megérkezik az első aszfaltmaró, fényeskedjék a Nap a piros szegélyes tábláknak, fő a biztonság, persze.

Amíg kapirgálnak a környéken, legyen korlátozás, dolgozzon a traffipax, bírságoljon a rendőr, el ne üssük a melósokat, bele ne essünk kilencvennel egy munkagödörbe. De hogy fájrontkor az utolsó munkás miért nem tudja beforgatni a teljesen értelmét vesztett táblákat, legalább a kész, vagy a még nem háborgatott szakaszokon, hogy reggel aztán újra kiforgassa őket valaki - nem megy a fejembe.

Most őszintén: ki az, aki egy egy számjegyű főúton tényleg képes negyvennel menni öt kilométeren át, amikor sehol semmi okát nem látja a korlátozásnak? (Hát persze, az, akinek szemből villognak.) Sokan szidják a hazai közlekedési morált, de könyörgök, mit várunk, ha a hatósági jelzéseknek gyakran semmi, de semmi értelmük nincs, csak némi bírságolási lehetőség a rendőrség számára.

A Strabag is érezte, hogy esetünkben nem kéne szombattól keddig blokkolni a forgalmat. Tudják, mi ilyen esetekben a rutinszerű megoldás ebben a jogállamban, ahol a szabályok tisztelete és a ráció mindenek felett áll? A STRABAG szól a közútkezelő kht.-nek, hogy az szóljon a rendőröknek: kint lesznek felesleges táblák, léccimán ne büntessenek. A felkérés jelenleg is így történt, csak valamiért a rendőrök nem engedelmeskedtek a Strabagnak, hanem kivonultak pénzbeszedni. Még egyszer: 2005., Európai Unió, Magyar Köztársaság, nyolcas út. A TotalCar tudósítóját hallották.