Nyüzsgő kísértetváros

2007.11.15. 16:44
Ülök a csatornaparton, és nyomasztó hiányérzetem van. Lassan rájövök az okra: a város főútvonalán hemzsegnek a járművek, mégis döbbenetes a csönd.

Egyéni közlekedés, egyénieskedés nélkül

Egy Tisza-tavi zugkikötőben több jacht gyűlik össze estére, mint amit egy hosszú szakaszon Velencében összeszámolhatunk. Itt a motoros hajtású eszközök közül a haszonjárművek az uralkodók, azon belül a komfortos személyszállítást a nagyszámú vízitaxi biztosítja. Melyek sofőrjeinek módszerei és tarifái láttán a legdörzsöltebb ferihegyi hiénák is rögtön visszaadnák az ipart, hogy villamosvezetőnek vagy Hajtás Pajtásnak jelentkezzenek.

Két példa csak: a vasútállomástól, Venezia Santa Luciától a Lidó nagyjából 85 euró. Persze nem mindegy, hogy a 10 kilométer hosszú homokpad melyik végére kell fuvarozni, de ez akkor is hihetetlen: több mint 20 ezer forint, és biztosan kevesebb fél óránál. A Szent Márk térről sem sokkal kecsegtetőbb, 60 euróért visznek át, pedig onnan alig 3 kilométer a közismert üdülősziget. Nem is örömmel mondták meg a summát, biztosan látták rajtam, hogy meg fogok rökönyödni, és inkább az órás vaporettózást választom.

A gondolát felejtsük el. Közlekedésre annyira alkalmas, mint 2007-ben New Yorkban a konflis. 60-100 euró egy menet, ezért háromnegyed órát csónakázunk. Ahogy tudom, szörnyen elkeseredettek az ebből élők az igények drámai visszaesésétől; hiába, ha a kereslet és a kínálat ennyire távol áll egymástól, és túl kevés a sznob.

A teherszállító bárkák halkan bugyognak, haladási sebességük nem nagyobb egy siető gyalogosénál. Hol az agresszív csörtetés, ami szárazföldi társaikat jellemzi? Ráér SMS-t írni, fél perc múlva felnéz, még egy háztömbnyit sem haladt. Hogyan lehetséges ez? Hát úgy, hogy a megengedett sebesség 5-7 km/h! Kivétel ez alól a buszközlekedés, azok bizony 7-11 km/h-val száguldhatnak.

Vajon mi az oka a drákói szigorral betartott rendeletnek? Egy vágtázó ladik hullámokat kelt. És ezek megrezgetik az éppen rakodó kollégák alatt saját csónakjukat, ahol bizony kényes rakomány is lehet. Láttam önürítős szemetes konténert pakolni, de ahhoz sem akármilyen ügyesség kell, hogy a ringó bárkáról markolóval épp a parti talicskába adagolják a sódert. Nem kevésbé fontos, hogy a hullámverés alapjainál kezdi ki az épületeket, elmosva a kevéske szilárd talajt. És hát arról se feledkezhetünk meg, hogy amit a köznyelv fékezésnek tekint, az a vízben kevéssé működik.

Rengeteg szabály létezik az elsőbbségadást, a haladási irányt, az irányváltoztatást, a parkolást és rakodást illetően, nekem az előzésről alkotott tetszik a legjobban: "amikor egy másik hajót előz, rövid kürtjelet hallasson jobbról kerülésnél, két rövidet, ha balról kerül. A megelőzött hajó kapitánya köteles lassítással segíteni a manőver sikerességét". Értik, az alanyi autó- és motorversenyzők hazájában még fékezzen is, ha kerülik!

Minden szabály felülbírálható, ha megkülönböztető jelzéssel ellátott járművet vezetünk. (Vagyis majdnem mind, kivéve bizonyos helyeken a sebességkorlátozást, ahol ez mások személyi biztonságát vagy anyagi javait veszélyezteti.) Mert hogy itt természetesen a rendőr, a csendőr, a tűzoltó, de még a büntetés-végrehajtás és a mentők is csónakkal közlekednek. A kórháznak nem kapuja van, hanem csatornája, a helyi közlekedési rendőr nem a parton ácsorog, hanem fel-le cirkál.

El ne higgye, hogy a csónakokat nem kell kivilágítani. Este és ködben a 7 méteresnél hosszabbakat rögtön a tengerhajózás szabályai szerint, a kisebbeket szintén 360 fokban láthatóan. A raksúlyt kicsit másképp határozzák meg: nem lehet 30 centinél kisebb távolság a vízszint és a fedélzet közötti. Életkori korlátok is vannak, nagy meglepetésemre elég olyan kormányos, aki tud vezetni, úszni, és elmúlt 14 éves. Nem közlekedhetnek hajók 1,1 métert meghaladó vízszint esetén, ami novembertől áprilisig bizony Velencében előfordulhat.

Vannak egyirányú utcák csatornák is. Itt minimum a teljes szélesség kétharmadát szabadon kell hagyni. Bizonyos utakat kizárólag a városi forgalomnak tartanak fenn, vagyis nem hajthat be bárki. A forgalomkorlátozott zónában megadhatják az ott-tartózkodási időt, a járművek típusát, amelyek használhatók, és persze a személyeket, akik behajthatnak. Velence óvárosa hatvanezres, évi 20 millió turistával terhelve. Nemhogy mi, idegenek nem kószálhatunk bérelt csónakunkon, amerre akarunk, az őslakók is kicsiny számban rendelkeznek saját közlekedési eszközzel. Nem is lehet máshogy.

A tömegközlekedés viszont páratlan. Ezt csodáljuk és átkozzuk a következő oldalon.