Csak gyári technológiával

2002.10.31. 07:19
Érdekes, pepita épület előtt parkoltam le a XV.-kerben. Nézem a cetlim, jó helyen járok, de nem is értem miért kételkedtem, hiszen hatalmas Peugeot felirat jelzi a vállalkozás tevékenységi körét. Talán a keresztrejtvény hatású vakolat volt az elrettentő.

 
   
 







Zárva a kapu, az egyik csengőgomb mellett műhely felirat. Aha, ez kell nekem. Nyomom és várok. Az eddig megszokottaktól eltérően nem olajos ruhában csoszog elő valaki, hogy beengedjen, hanem motoros segítséggel a kerítés mellé csusszan a kapu, így simán be tudok somfordálni. Hát igen, ez a huszonegyedik század, ez mindig meglep. Hófehér hajú, idősebb úr fogad. Grósz Miklós a Peugeot elkötelezett híve, akinek Peugeot témában nem hiszem, hogy bárki tudna újat mutatni.

 
   
   

Az egész a fakitermeléssel kezdődött 30 évvel ezelőtt. Voltak ugye a fák, amiket ki kellett termelni. Ehhez kellettek gépek (Peugeot gyártmány), a gépekhez pedig kellett valaki, aki karbantartja. Ő volt Grósz Miklós. A történet természetesen nem hazánkban esett meg, hiszen akkoriban itt még nem voltak Peugeot gépek, maximum autók. Abból sem túl sok.

A külföldi pözsóskodás alatt nemcsak hogy beleszeretett a típusba, hanem olyan kapcsolatot épített ki a gyárral, hogy maximálisan ki tudta szolgálni a Magyarországon dolgozó külszolgálatos ügyfeleit. A 70-es években általában nekik volt francia autójuk, és a szolgáltatással maximálisan elégedetten ajánlották ismerőseiknek. A szakszerű munka híre hamar elterjedt, így gurunknak rendszeresen kellett - mit kellett, hiszen szívesen tette - Franciaországba utaznia, hogy továbbképzésen, típusismertetésen vegyen részt. Így az összes Peugeot szakirodalom és műszaki leírás a polcain várakozik, bevetésre készen.

 
   
 

"A hőskorban csak ketten voltunk, akik ezzel a márkával foglalkoztunk. A Bicskei úti AFIT, meg én - akkoriban még kisiparosként. Tulajdonképpen Peugeot-t szerelni is olyan, mint a többi autót. Be kell tartani az előírt szervizintervallumokat, és akkor nem történhet probléma. A korai Peugeot-kon a 70-es években még 5000, 7500, 10000 kilométereknél kellett revízió. Megcsináltuk, és a két időpont közt nem is láttuk az autókat."

"Manapság, de főleg 2000-től rettentő nagy mértékben javult a felhasznált anyagok minősége, sokat fejlődött az előállítás technológiája, és persze a kenőanyagok is sokkal jobbak. Ezzel elérték, hogy a benzines motorokat 30000, a dízeleket pedig 20000 kilométerenként kell átvizsgálni. Régen az is elképzelhetetlen lett volna, hogy a repülőgép-, vagy a haditechnika által használt dolgok az autókban is beépítésre kerüljenek. Ma ez teljesen megszokott."

 
   
   

"Régebben az autózás és az emberek igényessége teljesen más volt. Az akkori autókra jellemző sok kopogó, zötyögő hang, és a mindenfelé lógó, pontatlanul illesztett alkatrész halmazában ülve még azt se vettük észre, ha lógott egy gömbfej. Most viszont síri csend van az utastérben, és a legkisebb rezdülésre is felhúzzuk a szemöldökünk. Nekem mindig is Peugeot-m volt, abból is mindig a legnagyobb méretű, legjobban felszerelt. Most 607 Hdi Tiptronic-om van, és az elődökhöz még csak nem is hasonlítható."

"Nem mintha a korábbiak rosszak lettek volna. A 404-504 vonal például a világ legjobb autóit képviseli. Vagy ott a népszerű 205-ös. Van olyan ügyfelünk, akinek 700 ezer kilométer van a dízel autójában, és semmi komolyabb javítást nem igényelt még. A 306-osoknak, meg ha jól emlékszem a 605-ösnek is voltak eleinte elektromos problémái. Ezekben már komoly elektronika volt, és a legkisebb kontakthiba esetén sem indult a motor. A mostani autókban már aranyozott érintkezők vannak, így ezek a problémák megszűntek."

 
   
 

"Jött helyettük másik. A padlón lévő Peugeot céget a 205-ös húzta ki a kátyúból. Kis aranyos autócska, persze, hogy népszerű lett. Aztán az utód, a 206-os szintén emelte a cég árfolyamát. Ehhez azonban az kellett, hogy a kisautókban is megtalálják az emberek a számításukat. Azonban átestek a ló túloldalára.

A mai divat szerint a legkisebb motorral felszerelt autókat vásárolják, aztán jól telepakolják, és kinyomják a szemüket az autópályán_ Aztán meg rohannak a szervizbe, és nem értik, miért romlott el az autó. A futóműproblémákat pedig egyértelműen a rossz utakra foghatjuk. Az a fajta megoldás, amivel a franciák az utasok komfortérzetét növelik, nem valók a magyar utakra."

 
   
   

"Én csak gyári alkatrészeket használok, mindenhez megvan a speciális célszerszámom - természetesen ez is gyári. Van hibakód olvasóm, így bármilyen típusú, évjáratú Peugeot-t gyári technológiával javítok. A karambolos javítások utáni törmelék itt raktározódik az udvaron, aztán egy évben egyszer, vagy kétszer jön egy MÉH-es és elviszi az összes kacatot. Az alkatrészeket pedig abban a romos állapotú, kék dobozos-ban tárolom. Ilyenek még ma is futnak Afrikában, pedig nem mai darabok."

"Ott hátul pedig" - mutat az udvar kieső része felé - " azok a 505-ösök még az Öböl-háború idejéből maradtak itt. A tulajdonosaik külföldi egyetemisták voltak, behívták őket katonának, azóta nem jelentkeztek az autóikért. Én mindenestre nem nyúlok hozzájuk, hátha egyszer betoppan valaki értük. Persze közben az enyészet útjára léptek, így nem sokat érnek, nem is használhatók már. Az újabb tipusoknál már elektrolit fürdőben áznak a karosszéria elemek, így a korrózió sem ellenfél."

 
   
 

Lassacskán visszaballagunk az irodába, hogy megnézzük - egyelőre csak egy újság rajzain - a legújabb modell, a 407-es képeit. Közben nem tudom megállni, hogy ne tegyem fel a kérdést, ami régóta piszkálja érzékeny nyálkahártyáim:
- Mi a véleménye, hogy a raliban annyira sikeres a 206 WRC, utcai sportautót pedig nem csináltak a 206-osból?
- A Peugeot teljesen másképp vélekedik a négykerékhajtást illetően. Az ő gondolkodásmódjuk szerint az utcai autós nem szeretné állandóan használni ezt a fajta hajtást. Tehát kapcsolhatóan oldották meg, nem pedig állandóan. De ha már kapcsolható a dolog, akkor éltek azzal a lehetőséggel is, hogy egyidejűleg meg is emelik a karosszériát, így a rosszabb minőségű utakon - ahová a négykerékhajtás való - is könnyedebben lehet haladni. Szóval ez volt a koncepció, csak éppen sosem tudták megcsinálni tökéletesen, így inkább leálltak vele. Hogy most hol tart a dolog azt nem tudom. Motorerő tekintetében pedig ott van sportosnak a 138 lóerős 2000 köbcentis változat.

Nagy érdeklődéssel olvastam a Totalcar cikkjét a Peugeot szerelőről. Talán egy kicsit sikerül árnyalnom az esetlegesen kialakult túlságosan pasztell benyomásokat a jámbor olvasókban. Én is eljutottam anno (két éve) hozzájuk, mégpedig pontosan egy, a fenti cikkhez hasonló dicsérő vélemény nyomán ("ááá, azok értenek ám igazán a Peugeot-hoz"), kocsimmal, amely a kissé idősebb kategória (~20 éves). A feladat nem volt se túl könnyű, se túl nehéz, egy hátsó kerékcsapágycserét céloztam meg. Mivel az alkatrész, amit vettem minőségi volt (és drága), úgy gondoltam, annyi jót hallottam már erről az emberkéről, rábízhatom. Amikor bementem, kissé elszomorított a kertben rohadó 505-ösök látványa (talán egy látens vélemény a Peugeot-ról?). De ami méginkább és véglegesen visszataszított, hogy a feladat elmondása és a kocsim típusának megemlítése után a következő rövid és egyúttal frappáns választ kaptam minden Peugeot guruk magyar képviselőjétől vagy egyik kollégájától, nem mutatkozott be: "áááá, az öreg, olyat mi nem szerelünk".
A történethez hozzátartozik, a csapágycserét a sarki szerviz természetesen sikeresen elvégezte.

Ehhez képest most nem értem azt a kitételt, hogy rendelkezik az összes célszerszámmal és gyári szerelési leírással az összes típushoz. Vajon ezt miért látta célszerűnek megjegyezni, ha nem óhajt foglalkozni a régebbi típusokkal?

Üdv,

Peggy

Ajánljon Ön is gurut! Ha ismer olyan elhivatott szerelőt, aki egy-egy márka nagy, de nem széles körben ismert szaktenintélye, küldjön nekünk egy emilt .