Dráma a márkaszervizben, avagy: a tudás mellé nem árt olykor egy kis mázli is

Hétfői, hajtós nap volt, egy 2001-es évjáratú A140-es Mercedes érkezett a műhelybe. Panasz: nem megy az autó, de legalább gyakran lefullad. Az ügyfél elmondása szerint „kigyullad a töltéslámpa, aztán leáll”. Néhány perc után megállapodunk abban, hogy a azért kezd el világítani, mert nem megy a motor. Rosszabb, hogy folyamatosan világít a motorhiba-visszajelző lámpa, és hiába ad gázt, nem történik semmi, csak hörög a motor. Érdekes lehetett az út a műhelyünkig… Az ügyfél nyomatékosította, hogy a munkája függ attól, hogy mikor lesz kész a kocsi, tehát ha lehet, mihamarabb javítsuk meg. Vagyis most, azonnal. Ez persze nem fog menni.

Ilyenkor az első mozzanat a soros diagnosztika, vagyis a hibakódolvasás.

A jobb oldalon látható kék csíkban, a vezérlőegység jelölése mellett láthatjuk, hogy hat eltárolt hiba van a motorvezérlő-rendszerben. Nézzük tovább, mik lehetnek azok?

A motoron úgynevezett E-gas rendszer van, vagyis itt nincs a fojtószelep és a gázpedál között semmilyen mechanikai kapcsolat.

A fojtószeleppotenciométer-hiba egy egyszerű, úgynevezett zajosságvizsgálattal kiszűrhető, ha van oszcilloszkóp és azt kezelni képes személyzet. A Bosch KTS 670-es műszer esetében ez adott, a kezelő pedig én voltam, mondjuk úgy, értek hozzá. A vizsgálat egyértelműen beigazolta, hogy hibás a fojtószelepegység. Ez a szerkezet tartalmazza a fojtószelepet, annak állítómotorját, valamint a pozícióját a vezérlőegység felé közvetítő, redundáns kétpályás potenciométert. Erre a felsorolásra azért van szükség, hogy igazolva érezzük az árat. 93 ezer forint, két nap alatt akár itt is van.

Jöjjön egy kis lélektan: azt veszem észre, hogy az emberek valahogy szívesebben adnak ki pénzt az autójukra, ha időszakos szervizelésre vagy elhasználódó alkatrészekre kell költeniük (például olajcserére, fékjavításra). De amint váratlan kiadással néznek szembe, az ablakon kidobott pénznek tekintik. Érthető ez, hiszen ez az alkatrész nem növeli az autó értékét, csak a használhatóságát biztosítja a továbbiakban.

Nos, máris van egy rossz alkatrészünk. Igen ám, de ott figyel a jelentkező hibák között még a légtömegmérő-hiba is.

Ennek több oka lehet:

• hibás a légtömegmérő;
• zárlatos vagy szakadt a légtömegmérő és a motorvezérlő közti vezeték;
• a légtömegmérő jele mechanikai vagy egy másik érzékelő hibája miatt nem olvasható.

A második lehetőség nem vizsgálható, illetve kizárható, mert a kompakt kialakítás miatt, ennél a típusnál a motorvezérlő egy egységet képez a légtömegmérővel és a szívócső egy szakaszával. Ebből következik, hogy az egész ára elég borsos, 380 ezer forint. Innentől kezdve komolyabb a felelősség – ha azt mondom, hogy rossz, cseréljük, akkor annak tényleg rossznak kell lennie, ellenkező esetben az ügyfelünket súlyosan károsítanánk a felelőtlen diagnózissal. Ezek igazán kellemetlen pillanatok.

A harmadik lehetőség egy kis magyarázatra szorul. A motorvezérlő egység memóriájában el van tárolva egy táblázat (jellegmező), ami a beérkező jeleket veti egybe, hogy meg tudja határozni a befecskendezendő üzemanyag-mennyiséget. Ezeket a táblázatokat a gyártó motorpadi kísérletekkel határozza meg az autó fejlesztési szakaszában. Tehát, adott motorfordulatszám mellett, adott fojtószelepálláshoz mindig tartozik egy tól–ig határértékű légnyelés. Ha a légtömegmérőtől kapott jel ezekhez képest a hihetőségi határon kívül esik, a rendszer hibát jelez. Ergo: a rossz potméter jele generálhatja ezt a hibát, de ez konkrétan csak a beépítés után derül ki. Az egység megrendelve, várunk.

Ügyfelünk szabadságon van. Olykor könyörögve, máskor fenyegetve tudatja velünk, hogy legkésőbb pénteken kell neki az autó. A légtömegmérőre tett esetleges utalások elmennek a füle mellett, valószínűleg az ár miatt meg sem akarja hallani. Pár szabad percem akad, belenézek a fojtószelepegységbe (tehát, ami olcsóbb, és már megrendeltük).

Szabad szemmel látható a kopás, de ezt a zajosságvizsgálat már kimutatta. Valami perverz kíváncsiságtól vezérelve megtisztítom a potipályát és befújok kontaktsprével. Visszaszerelem. Az eredmény megdöbbentő. Csak a légtömegmérőjel-hiba jön vissza indítás után, most már tényleg nagy a kavar. Talán jobb lett volna hagyni a francba, holnap (azaz pénteken) jön az új fojtószelepegység. Nem alszom jól az éjjel.

Péntek. 17.30-ra érkezik az ügyfél az autóért, az alkatrészünk ígéret szerint kora délután megjön. Szuper, lesz még idő egy kicsit tesztelni, alternatívákat keresni, ha esetleg mégse sikerül minden, ahogy terveztük…

16.45: ez lett a kora délutánból, most jött meg a fojtószelepegység. A műtét előkészítve, gyorsan beépítem (ezt muszáj cserélni, hiszen a fújkálástól a régi még mindig rossz maradt, csak egy kis kontakthibát szüntettem meg rajta, a kopást nem, ezért is marad a légtömegmérő-hibajel), indítózás előtt nagy levegőt veszek. Pöccre indul. Basszus, gyönyörűen jár. Három próbakör, minden tökéletes. Ez az a pillanat, amiért imádom ezt a munkát. De képzeljék el, mi lett volna, ha hirtelen felindulásból a 93 ezer forintos egység mellé berendelem a légtömegmérőt is 380 ezerért? Hiszen ott volt az egyértelmű hiba… Megőrül a vevő? Meglincsel? Beperel? Mindegy, jobb ez így, sokszor elkel nálunk egy kis szerencse is…

Üdvözlettel: BOSCHtechnikus