Filléres Neppertrükk - Horpadásjavítás házilag

Láttam már sok fényezés nélküli horpadásjavítós videót, a szakemberek komoly, akár százezreket érő szerszámkészlettel ugranak a karosszériának. Meg voltam róla győződve, hogy egy ilyen olcsó szett nem ér semmit, kidobott pénz minden erre költött fillér. Aztán Gyula haverom kipróbálta az Alfáján. És a dolog működött. Oké, nem végzett olyan tökéletes melót, mint azok, akik ebből élnek, talán ezekkel a készletekkel nem is lehet, de az eredmény megdöbbentő, ha az ember nem keresi a makulát, nem is veszi észre.

Mi van egy ilyen valamivel több mint  ötezer forintos készletben? Túlzás lenne azt állítani, hogy minden, ami a profi horpadásjavításhoz kell, de azt szemrebbenés nélkül mondhatom, minden, ami az amatőr kasznizáshoz kellhet. Méghozzá egész jó minőségben. Hibái vannak a szettnek, de semmi kapitálisat nem találtam. Azt a pár apró sorját, amit a gyárban meghagytak, sniccerrel meg csiszolópapírral pikk-pakk le lehet szedni. Ha ezzel megvagyunk, a két kihúzófej, a támasztóhíd, a gömbcsuklós talpak, a melegragasztó-pisztoly (a.k.a. fosi-pisztoly, vagy takony-piszoly) a ragasztó-stiftek, a leválasztó folyadék és a műanyag dorni bőven kielégíti a hobbisták igényeit. Kiemelném a készlet egyik legfontosabb tulajdonságát: ebben a csomagban olyan támasztóhíd van, ami fémből van, nem hajlik-rugózik, mint más, műanyagból készült darabok, így egy kicsivel kiszámíthatóbban lehet vele dolgozni. Aki ennél többre vágyik, az sajnos jóval többet kell, hogy költsön – igaz egy profi készlettel akár pénzt is lehet keresni, de ahhoz sokat,_nagyon_sokat kell gyakorolni.

Semmi tapasztalatom nincs a horpadásjavításban, mindössze a használati útmutatóra, meg a józan eszemre hagyatkoztam, mikor nekiláttam a Mitsubishi Sigmán, illetve a Ford Transit tűzoltóautón található horpadások adjusztálásának. Éppen ezért reálisak voltak az elvárásaim: elég, ha első nekifutásra sikerül tompítanom a horpadások kontúrját. A munkamenet pofon egyszerű. Mindenek előtt a kérdéses felületet meg kell tisztítani – én nem csak a készletben található leválasztó folyadékot használtam, előtte féktisztítóval áttöröltem a lakkot, hogy a korábbi viaszrétegeket feloldjam. Ezután az üvegcséből felkentem egy kis leválasztót, és a már bő tíz perccel korábban bekapcsolt ragasztópisztolyból forró ragasztó trutymót nyomtam a kihúzófejre.

Kell olyan tíz-tizenöt másodperc, míg a ragasztó kihűl, figyelni kell, hogy ne nyomjuk koppanásig a kihúzófejet rá a felületre, a kettő között maradjon egy kis ragasztó. Ha ezzel megvagyunk, jöhet a támasztóhíd, ennek fog nekifeszülni a kihúzófej menetes szárára tekert szárnyas anya. Ezután el kell kezdeni „befelé” tekerni a csavart. Ezzel elkezdjük a behorpadt részt kifelé húzni, egészen addig, míg a ragasztó nem enged. Az esetek nagy részében a ragasztó a kasznitól válik el, de van, hogy a kihúzófejet engedi el. Akárhogy is, a maradékot is le kell szedni, ragasztómaradékot sehol ne hagyjunk. Nem lehetetlen leválasztó folyadék nélkül leszedni ezekről a ragasztót, de a folyadékkal annyival könnyebb, hogy nem is érdemes nélküle próbálkozni.

Ha esetleg a rátótiak sorsára jutnánk, miszerint „ Emberek, túltótuk-rátótuk!”, azaz túlhúznánk a horpadást és huplivá alakítanánk (esetleg a lemezt belülről ütötte volna meg valami), ott a fehér műanyag dorni, miszerint műanyag ütőcsap. Ezzel úgy lehet befelé ütögetni a lemezt, hogy a fényezést sem sértjük vele (nagyon) és ésszel, óvatosan használva nem is tesszük tönkre az elemet. Kalapács és egy kis érzék kell hozzá, a kis egyenetlenséget szépen el lehet tüntetni vele.

Nem hinném, hogy van olyan horpadás, amit elsőre ki lehet tökéletesen húzni, biztosan több próbálkozásra lesz szükség. Ráadásul azért ez nem egy olyan műveletsor, amit eszetlenül is lehet csinálni, érdemes figyelni, mennyire távolra szereljük a támasztótalpakat, mennyi ragasztót használunk, satöbbi. Biztos, hogy a gyakorlás sokkal ügyesebbé tesz mindenkit. De meggyőző, hogy elsőre is egész jó eredményeket sikerült elkérni, még a Sigma ajtajának az élénél is, ahol a visszahajtások, lemeztalálkozások miatt egészen kemény tud lenni a felület.

De ott van a tűzoltó Transit esete, ami még látványosabbra sikerült, mint a Mitsubishi: nagy horpadást húztam ki, és sajnos festéket is téptem le az ajtóról. Hogy pontosan mi okozta a festékleválást, csak tippelni tudok. Lehet, hogy a gyárban felvitt piros festék nem tapadt eléggé az alapozó fehér réteghez – ezt azért nehezen tusom elképzelni, de előfordulhat. Hihetőbbnek tűnik, hogy a leválasztószer, ami egy acetonbázisú folyadék, egyszerűen reakcióba lépett a harmincéves festékkel, és ezért tudott darabokat kitépni belőle a ragasztó. A Transiton egyrétegű uni-bevonat van, a Sigmán lakkos metál, a lakk sokkal keményebb, ellenállóbb tud lenni a vegyszerekkel szemben. Azt hiszem, legközelebb megpróbálom a hagyományos fényezésen az elválasztó folyadék használatát kerülni, vagy valami alternatív megoldást találni.

A dolog nem hagyott nyugodni, és cikkírás közben kirohantam az udvarra, muszáj volt kipróbálni, működik-e féktisztítóval a dolog. Jelentem, működik, legalábbis a próbált Mannol-cucc tökéletesen jó leválasztónak, gondolom más féktisztítóval is hasonló lenne az eredmény. De sajnos nem oldja meg teljesen a problémát, hiába nem olyan erős oldószer, mint az aceton, ötödik-hatodik próbálkozásnál a ragasztó már rántott magával apró festékdarabokat is. De az első horpadásnál tapasztaltakhoz képest azért így is nagyságrendekkel jobb az eredmény.

Hogy érdemes-e otthon horpadást javítani? Döntse el mindenki maga, szakembereknél egyetlen kis horpadás javítása kerül annyiba, mint ez a komplett készlet. Ugyanakkor semmi garancia nincs arra, hogy valaki pont olyan jó munkát tud végezni, mint a tapasztalt szakik – de nem is kizárt, hogy egy kis vasárnap délutáni matatással négy-öt, karosszérián esett gyalázatot is nyomtalanul eltüntet az ügyes barkácsoló. Ráadásul évekig is szolgálhat a készlet, a ragasztórudat külön készletben is meg lehet vásárolni.