Filléres Neppertrükk - Pára? No para!
Ilyenkor, amikor nedves az idő, éjjel lehűl a levegő, de a kocsi belseje kicsit melegebb a környezeténél, gyakran előfordul, hogy a hideg szélvédőre és oldalablakokra belülről lecsapódik a pára. Igazi szívás ez, ha reggel, az autóba beülve, átfagyott ujjakkal a párát kell törölgetni, vagy rossz esetben az üvegre belülről ráfagyott lecsapódást kell kapirgálni.
Az internet népe a probléma kapcsán egy frappáns megoldással állt elő: fogj pár marék macskaalmot meg egy öreg zoknit, és a párásodás volt, nincs. Túl egyszerű, hogy igaz legyen? Ha az ember szkeptikus, egyetlen megoldás van: ki kell próbálni, tényleg működik-e a filléres trükk.
Igazából nem kételkedem a dolog hatékonyságában, mert ha az ember tudja, hogy a macskaalmot úgy találták ki, hogy az a lehető legtöbb vizet magába tudja szívni (jó, a macskából vizeléskor nem konkrétan víz távozik, de értjük, miről van szó), nem nehéz elképzelni, hogy ezt a párával is megteszi. Azért biztos, ami biztos alapon elmentem a közeli állateledeleshez és vettem egy zacskó macskaalmot. Kinéztem egy ötkilós zsákot, illatosított granulátum volt benne, ígéretesnek tűnt. Fizetés előtt elmeséltem, mit akarok vele csinálni, úgyhogy a boltosok gyorsan mondták is, ilyen célra a szilikás almot szokták vinni. Ez ugye, két dolgot jelenthet: vagy nagyon sokan látták már a trükköt, és ki akarták próbálni, vagy tényleg működik, azért járnak vissza az emberek.
De mi az, hogy szilikás macskaalom?
A szilikagélt mindenki ismeri, nincs ember a földön, aki ne találkozott volna azokkal a kis Silica Gel Throw Away „Do Not Eat” feliratú kis papírzacskókkal, amik cipős dobozokban, elektronikai eszközök csomagolásában lapulnak. Ezeknek pontosan az a feladatuk, hogy megkössék a párát, és megakadályozzák, hogy a hosszú tengeri úton a csomagolásba szivárgó párás levegő kárt tegyen a drága áruban.
Bizonyos macskaalmok pedig ilyen szilikagél kristályokból készülnek, ez a morzsalék pikk-pakk felszívja a nedvességet, megköti a kellemetlen pisi-, kakaszagot. Óriási előnye, hogy még akkor sem nyúlós vagy ragad, amikor már teljesen telítődött vízzel, marad szilárd, kemény kristály halmazállapotú. Ha valaki arra lenne kíváncsi, mennyi szilikagélt célszerű tengerentúli csomagjához mellékelni, hogy a párás levegő kárt ne tegyen benne, itt egy kimerítő háttéranyag, aminek segítségével távolságot, csomagolóanyagot, méreteket figyelembe véve lehet meghatározni a szükséges mennyiséget.
Most már csak azt kellett megoldani, hogy párásodjon be a kocsi ablaka, méghozzá akkor, amikor én szeretném. Ez a mostani időjárás mellett nem könnyű, verőfényes napsütésben nehezen megy az ilyesmi faluhelyen. De ahol nagy a szükség, ott közel a teáskanna. Ha forró vízzel teli kannát teszek a kocsiba, pillanatok alatt be fog párásodni, méghozzá akkor, amikor csak akarom- ezt is kipipálhatjuk, van macskaalmom, van párám, mi kell még? Egy zoknit meg egy műanyag tálat kellett még találnom. Autóm van, próbálhatunk.
Most már, utólag tudom, ez a teáskannás módszer marhaság volt, olyan gyorsan, olyan sok párát juttattam a kis Saxo utasterébe, amennyi normál esetben nem juthat a fülkébe. Éppen ezért nem is sikerült látványos eredményt produkálni, csak annyi látszik, hogy a szélvédőn, ott, ahol a szilikagéles zokni csücsült a műszerfalon, nem egybefüggő a pára. Amikor tálkába öntött kristályokkal próbálkoztam, mivel így nagyobb felületen dolgozhatott az anyag, annyi látszott, hogy a kristályok közelében tényleg alig akart kialakulni a páraréteg az autón.
Benne hagytam a kocsiban két napig a kis szilikagéles zoknit, figyeltem, mi történik. De nem történt semmi. Ami ugye lehet jó jel is, hiszen pontosan ezt kell látnom az ablakokon, a semmit. Kívülről este is, reggel is vizes volt az összes ablak, de belül száraz. Hogy ez a szilikagélnek volt-e köszönhető, nem tudom, szerintem inkább csak az lehetett, hogy az időjárási körülmények nem belülről párásították be a kocsit, mert olyat a többi autó ablakain sem láttam belül. De nincsenek kétségeim, a trükk biztosan működik – ha valami így szippantja fel a vizet, annak egy kis pára nem kihívás.
Egyetlen dolog kíván finomítást, ez pedig a szilikagél tárolása. A zokni jó ötletnek tűnik, de ezek a kristályok, bár szilárdak, sajnos azért finoman porlanak, és a textil szálai között kipotyognak a kis darabkák, ezért a műszerfal úgy néz ki tőle, mint ha egy iszonyúan korpásodó wuki-csorda headbangelt volna az autóban. A műanyag tárolóedényt ha lezárom, nem fér hozzá a szilikagél a párához, ha nyitva hagyom, az első rossz mozdulatra kristálypalotává alakítom a kocsit. Talán egy hibrid megoldás lehet a nyerő: kristályokat a zokniba, zoknit a dobozba. Ha nem teszem rá a fedőt, dolgozhat a sok kis kristály, ha meg elindulok, szépen rápattintom a fedőt.
