Biztonságos, könnyen használható biciklitartót vásárolni nem egyszerű. Az ADAC értékelése szerint a 14 tesztelt modell közül egy sem elég jó a nagyon ajánlott minősítéshez, a nem ajánlott kategóriánál viszont mind jobbnak bizonyult.
Fel a tetőre, vagy hátra, a kocsi mögé? Ez az alapvetően eldöntendő kérdés, ha kocsival szeretnénk kétkerekűinket eljuttatni a biciklitúra helyszínére, de az utastérben nincs elég hely a szállításhoz. A tetőn szállítás mellett szól, hogy az ilyen típusú tartók többnyire olcsóbbak, hátránya viszont a nehézkes fel- és lepakolás. A hátsó rendszerek nagy része drága, és felszerelésükhöz vonóhorog is szükséges, a csomagtérajtóhoz rögzíthető tartó pedig ritka, csupán néhány autótípusnál szóba jöhető megoldás.
Alapvetően az autókat nem bringaszállításra találták ki, leszámítva persze a nagy, bicikligarázzsal rendelkező lakókocsikat. Az autóra felszerelhető kerékpártartók ugyan népszerű megoldásnak számítanak, de minden esetben kompromisszumot jelentenek.
A tetőtartók többnyire olcsóbbak, de esőcsatorna nélküli kocsikra nehéz az alaptartó felszerelése − kivéve, ha az adott modellt tetőben kialakított csomagtartó-rögzítési hellyel vagy eleve tetősínekkel gyártják. Az ilyen megoldások ellen szól, hogy a bringa felhelyezése nagyon megerőltető − az úgynevezett bringalifteket kivéve. További negatívum, hogy a kétkerekűek a menet- és oldalszél hatásainak is fokozottan ki vannak téve, amitől romlik az autó stabilitása és megnő a fogyasztása.
Ami a csomagtérajtóra erősíthető tartókat illeti, a könnyű pakolhatóság, a kedvezőbb vételár és a jó rögzíthetőség mindenképp mellettük szól. Hátrányuk viszont, hogy az alaptartó felrakása kétemberes tornagyakorlat, és a csomagtérhez egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen lehet miattuk hozzáférni. Valószínűleg az ajtózsanérok sem bírják majd a tartó és a biciklik súlyából adódó többletterhelést − különösen hosszú távon. Újabb autóknál gyakran eleve lehetetlen ez a megoldás, mert mondjuk a csomagtérajtó egy üveg csupán, vagy az ajtó és a karosszéria között túl szűk a hézag, túl kicsi a rés.
A külső megoldások közül még mindig a vonóhorogra építhető tűnik a legjobbnak. Alacsony elhelyezkedése miatt nagyon könnyű rá felpakolni, az így felrakott bringák kevéssé kavarják meg a menetszelet, és elég távol lesznek ahhoz, hogy ne jelentsenek veszélyt a kocsi fényezésére. További előnyük, hogy jól tartják a bicikliket, és ledöntő mechanizmusuk könnyen hozzáférhetővé teszi a kocsi csomagtartóját.
Persze a vonóhorogtartó sem tökéletes megoldás, vonóhorog nélkül például semmit sem ér. Önmagában is drága ez a rendszer, ráadásul az ilyen típusú tartó nehéz, és a tárolásához is viszonylag nagy helyre van szükség. Rossz időben a kocsi mögött keletkező légörvények hatására erősen összekoszolódnak a bringák. Ráadásul az autó viselkedését is jelentősen megváltoztatja, mert nagyon farnehézzé válik.
Említést érdemel még a beltérbe szerelhető biciklitartó, bár ilyet és a csomagtérajtóra rögzíthető megoldást az ADAC most nem tesztelt. Ennek a változatnak az a hátránya, hogy csak néhány autótípushoz − főleg buszlimuzinokhoz − elérhető, és a bringák mellett túl kevés helyet hagy más csomagok szállítására. Előnye, hogy a külső jellemzők − a menetszél és az időjárás − nincs a szállítmányra hatással, és az utazás alatt kerékpárjaink a nedvességtől, a piszoktól és a tolvajoktól egyaránt védett helyen vannak. Ráadásul a kezelésük is pofonegyszerű, és stabilan rögzítik a bringákat.
AZ ADAC idei biciklis bevásárlólistájára nyolc, vonóhorogra szerelhető tartót írtak fel, az áruk 322,90 és 545 euró között mozgott. Ezeken kívül beszereztek még hat, tetőre való tartót is, 19,95 és 109 euró közötti árakon. Utóbbiak azért sokkal olcsóbbak, mert többnyire csak egy bicikli szállítására alkalmasak, és felszerelésükhöz szükség van egy tetőcsomagtartó-alapra (a tetősín nélküli autóknál), vagy legalábbis kereszttartó rudakra (a tetősínekkel rendelkező autóknál). Az összehasonlítás kedvéért végül három bringa rögzítésére alkalmas rendszereket vettek alapul az ADAC szakértői − ahol szükség volt rá, ott a plusz tartókat is beszerezték.
Amekkora szórás a biciklitartók vételárán észlelhető, annyira különbözőképp kapja meg őket a vevő: némelyik modell teljesen készre szerelve található a dobozában, más típusoknál a részegységek aprólékos összeépítése szükséges. Sok gyártmány a felszerelés során is tartogat meglepetéseket, ezért az ADAC tesztelői a kezelési útmutató használhatóságát is értékelték. Meg persze a kidolgozási minőséget, a tartó és a bringa lopás elleni védelmét, és azt, hogy mennyire könnyű mellettük a csomagtartóba pakolni.
A kerékpár és az autó sérülésének veszélyét nemcsak a felszerelés során, a tesztlaborban vizsgálták, hanem egy kifejezetten rossz minőségű, rázós úton is. A „belga kőblokkokból” álló, három kilométer hosszú szakaszon 30 km/órás tempóval hajtottak végig, nem is eredménytelenül. Az Eufab Harry csak rövid ideig bírta a megrázkódtatásokat, a vonóhoroghoz rögzítő mechanizmusa elengedett, olyannyira, hogy a tartó leért a földre. Az Atera Strada Sport 3-nak is meggyűlt a baja a rossz úttal: erről hátrafelé billentek le a biciklik, de aztán sikerült őket újra rögzíteni, és továbbmenni.
A teszt kezdeti szakaszában a Thule EuroClassic (vonóhorgos tartó) és a Thule FreeRide 530 (tetőre való tartó) vizsgázott a legjobban. Aztán a következő, elsősorban biztonsági vizsgálatok már egyre nehezebbekké váltak. A kötelező ADAC kikerülési teszten (ami a jávorszarvas-teszthez hasonló), 100 km/órás tempóról több egymás utáni vészfékezésnél és egy 30 km/órás töréstesztnél is az volt a cél, hogy lehetőleg sem a biciklik, sem a tartók ne essenek le a helyükről, és semmiben se okozzanak kárt.
Ez a vészfékezésnél a legtöbb tartónak bravúrosan sikerült is, de az Eufab Harry itt is kisebb hiányosságokat mutatott. A kikerülési tesztnél a kedvező árú Eufab Poker tetőre szerelhető biciklitartó szolgált negatív szenzációval. A manőver következtében kilazultak a rögzítései, sőt, meghajlott maga a tartó is, az egyik bicikli kereke pedig kifordult a helyéről, és nekiütközött a kocsi tetejének. A kikerülés során az Unitec MaXXimum is elérte szilárdságának határait, utána deformációkat mutatott.
A vonóhorgos tartók között is akadt kevésbé meggyőző teljesítményű. Így az Eufab Harry, az Ecklafant 3 és az Atera Strada Sport 3 leborult oldalra, az utolsó esetében ettől újra elengedett a billentési mechanizmus.
Az utolsó, legkeményebb próbát a 30 km/órás ráfutásos baleset jelentette. Ennek során a teszt legdrágább, tetőre való tartója, a Mont Blanc Discovery nem tudta a bicikliket megtartani, ami egy valóságos ütközés során szükségtelenül növeli a sérülési kockázatokat. Az ütközés következtében a d.frey classic típusra szerelt bringák is önállósították magukat. Még a vonóhorogra való tartók között is akadt olyan, konkrétan az mft black-smiley, amelynek tartói a becsapódás hatására elengedték a bicikliket.
A Thule termékei a biztonsági vizsgálatok során is jól teljesítettek, a FreeRide 530-nak például nem is akadt lényeges hiányossága, ezért a tetőre szerelhető tartók közül ez lett a teszt legjobbja. A Thule Euro Classic tartóját viszont a legjobb biztonsági eredményeket elérő Uebler P31 típus megelőzte, és ezzel utóbbi lett az ADAC értékelésében a vonóhorogra való tartók közül az első.
Lapozzon a részletes eredményekért (amit táblázatként a fotók között is megtalál) vagy hasznos tippekért!
