Hosszú távon terjeszkednek

2001.12.13. 07:14
A zsúfolt nagyvárosokban különösen sok problémát okoz a tömegközlekedés összehangolása, illetve a szállítójárművek mozgásának irányítása. Ahhoz, hogy ne alakuljon ki káosz, ismerni kell a forgalomba bevont járművek pillanatnyi helyét. A feladat megoldhatatlan megfelelô azonosító rendszer nélkül.
 
   
   

A járművek azonosításával évtizedek óta folynak próbálkozások. A rendszernek automatikusan kell működni, különben a kiszámíthatatlan emberi tényezô megbízhatatlanná teszi, ráadásul a megoldások által elkönyvelt nyereséget elvinné a munkabér. Sokáig a járművek oldalára festett vonalkód tűnt a legkézefekvôbb megoldásnak, hiszen amikor a vizsgált céltárgy elért egy ellenôrzô pontot, az arra szerelt szkenner képes volt leolvasni az adatokat, és továbbfeldolgozásra egy központi számítógéphez továbbítani. Hátránya, hogy a felhasználható számjegyek száma véges, így elôbb-utóbb szűkös lesz a rendszer a járművek számához viszonyítva. Ráadásul nem túl gusztusos hatalmas fehér lapokkal teleragasztott buszokat és teherautókat üzemeltetni.

A másik módszer a vizuális azonosítás, amikor a jármű legfôbb formai jegyei alapján ismerik fel azokat. Ez a legtöbb hibaszázalékkal dolgozó módszer, ráadásul eszméletlenül drága a kiépítése.

Próbálkoztak még infravörös azonosítással, egy nagy távirányítóhoz hasonlóan, mígnem eljutottak az egyedül üdvözítô rádióhullámos eljárásig. Minden jármű saját rádióazonosító jelet kaphat, így akár többmilliós forgalomból is könnyedén kiszűrhetô. Az ellenôrzô pontokat hidakra, felüljárókra vagy egyszerűen út menti oszlopokra helyezik.

A gigahertzes tartományban üzemelô jeladók akár évekig is működhetnek elemcsere nélkül. A rádiótelefonok technológiájával ellentétben képesek könnnyedén megtalálni a virtuális hálózatot, és azon folyamatosan fennmaradni gyakori mintavétel nélkül is.

 
   
 

A kérdés: mire jó az egész felhajtás? Az USA-ban évek óta használják egyes válfajait. Sűrű követésű buszvonalat felügyel, automatikus diszpécserként indítva a járműveket, pontos érkezési idôpontot megjelenítve a megállókban. Kikötôk, raktárak munkájának koordinálásához is kiváló, vagy éppen a reptéri munka felügyeléséhez. A ma meglévô leghasznosabb terület a mentôk felügyelete, nincs olyan diszpécser, aki képes ilyen pontosan lokalizálni és irányítani a kocsikat.

Az AVI (Automatikus Járműazonosítás) mérnökei hosszú távon jelentôsen ki akarják terjeszteni a fenti felhasználási területet. Ha minden jármű kapna egy jeladót (ráadásul olyat, amit nem lehet kiszerelni), követhetôk lennének a lopott autók. Ráadásul - mivel a rendszer a háromszögelés módszerével alkalmassá tehetô méter pontosságú helymeghatározásra is - részben automatikus forgalomirányítás is megvalósítható, elkerülve a dugókat, vagy éppen prioritást adva mentôknek, tűzoltóknak, rendôröknek. A jövô határtalan távlatokat nyithat, de elterjedéséhez még évekre, és a komputerizált autók új generációjára van szükség.