Alacsonyabb fogyasztás, nagyobb teljesítmény

Azzal kezdeném, hogy nem véletlenül maradtak ki a hajszárítós cikkből a magyar vonatkozású linkek. Nem mintha -.hu alatt nem lehetne számtalan haszontalannál haszontalanabb gagyit találni, inkább el szerettem volna kerülni a személyeskedő reakciókat (anyázás), és egyéb, hazánkban újabban oly divatos módjait a nézetkülönbségek megvitatásának (kézigránát, Molotov-koktél, lincselés, stb...).

Mindenki abból él meg, amiből tud, nem kívánom senki kenyerét elvenni. Ez az írás sem konkrétan egy-egy kütyüről szól, hanem általánosságban vizsgál tényeket, és von le következtetéseket. Továbbá valamennyi fotó csak illusztráció, satöbbi, satöbbi.

Jól menjen és keveset fogyasszon. E két kívánság nagyon előkelő helyet foglal el az autós vágyak toplistáján. Ha tehát valami aftermarket cuccot szeretnénk nagy haszonnal eladni, legcélszerűbb, ha alacsony fogyasztást vagy teljesítménynövekedést ígérünk. Esetleg a kettő kombinációját. Minél többet, annál csábítóbb.

Tudják ezt az autógyárak is, és milliárdokat ölnek a teljesítménynövelést és fogyasztásminimalizálást célzó kutatásokba. Euróban, dollárban, jenben. E kutatásoknak újabb lendületet adott a szén-dioxid kibocsátási határértékek csökkenése, hiszen az alacsonyabb fogyasztás alacsonyabb CO2-emissziót jelent.

És mindent szabadalmaztatnak. Jogászok és szabadalmi ügyvivők százai fáradoznak, hogy a legelvetemültebb és legvalószerűtlenebb ötleteket is levédessék, és így tegyenek szert legalább tyúklépésnyi előnyre a konkurenciával szemben az alacsonyabb fogyasztás és a nagyobb teljesítmény eléréséért folytatott versenyfutásban.

Jól őrzött laborokban évekig pepecselnek a fejlesztőmérnökök néhány százaléknyi javulás érdekében. A normál júzer számára felfoghatatlan számítási kapacitással modellezik az áramlást és az égést a motorban, hogy ha nem is mindegyik, de minden sokadik gázmolekuláról megmondják, merre megy és miért. Száloptikán keresztül nagysebességű kamerákkal figyelik az égésteret, hogy kiderítsék, hogyan zajlik pontosan a keverékképzés és az égés.

A sokmilliós berendezéseken végzett hosszú kutatások eredménye pedig általában az, hogy a fogyasztáscsökkentéshez új anyagok, technológiák, eszközök szükségesek, melyek elvileg ugyan felhasználhatóak, de oly mértékben drágítanák meg az autót, amivel már nem lenne versenyképes. Ilyen például a hibridhajtás, amely tipikusan 10-15% teljesítménynövekedést (mild hibrid), és 15-20 (-30?)% fogyasztáscsökkenést tesz lehetővé – milliós költséggel. Vagy a változtatható szelepvezérlés, a közvetlen benzinbefecskendezés – bonyolult, költséges megoldások néhány százalék nyereségért.

Persze nem kizárt, hogy egy csodatabletta, egy flakon csodalötty, egy csodamágnes, egy csodapropeller, vagy egy rezgő csodavasdarab néhány ezer forintért képes ugyanerre.

Csak nem valószínű.

Ez esetben ugyanis a világ legalább egyetlen autógyártója, amely a milliárdokat érő szabadalmat birtokolja, minden egyes autójába beépítené a csodamágnest, a csodapropellert, a rezgő vasdarabot, és márkakereskedéseiben árulná a csodatablettát meg a csodalöttyöt. Az összes többi pedig elkeseredetten kutatná a módját, hogyan lehet valami apró változtatással a szabadalmat megkerülni, hogy neki is legyen saját csodamágnese, csodapropellere, csodavasdarabja, csodatablettája és csodalöttye.

De nincs.

Ennek alapvetően két oka lehet. Az egyik egy világméretű összeesküvés az autógyárak, az olajlobbi, a CIA és az ufók között, csak hogy nekünk, szegény autósoknak rossz legyen.

A másik, hogy a csodapropeller, a csodamágnes, a csodavasdarab, a csodatabletta és a csodalötty szart sem ér.

Nézzék el nekem, ha nem sikerül minden egyes darabról tételesen bizonyítani, miért nem működhet. Ehelyett végezzünk el egy gondolatkísérletet! Nem is egyet: kettőt.

Tegyük fel, hogy egy forró nyári napon nagyapám sufnijában egy sörösdobozból, egy kínai strandpapucs gumipántjából és három fogpiszkálóból sikerül megalkotnom a Magyar Csodát, a 15% teljesítménynövelést és ugyanekkora fogyasztáscsökkenést lehetővé tevő szerkezetet.

Megrémülnék.

Gyorsan becsuknám a kaput, és fél percenként a hátam mögé lesnék, ott van-e már a mindenre elszánt olajlobbi a csőre töltött golyószóróval. Aztán elgondolkoznék, hogyan is lehetne ebből meggazdagodni.

Először is ki kéne próbálni, hogy tényleg nem csak a nagyfater Riga motorján működik-e a dolog, hanem a szomszéd Ladáján is. Aztán összekalapoznék valahogy annyi pénzt, hogy egy hitelesített vizsgálópadon, ellenőrzött körülmények között készült, tisztességes mérési jegyzőkönyvem legyen arról, hogy a sörösdoboz, a papucspánt és a fogpiszkálók ilyetén kombinációja valóban használ. Ezután már csak némi pénz és egy jó szabadalmi ügyvivő kérdése, mikor kezdhetem böngészni a Bahamákra induló repülőjáratok menetrendjét és a nagyobb yachtkatalógusokat.

A második gondolatkísérletben tegyük fel, hogy egy forró nyári napon nagyapám sufnijában egy sörösdobozból, egy kínai strandpapucs gumipántjából és három fogpiszkálóból sikerül megalkotnom valamit, ami a fogyasztást ugyan nem csökkenti, a teljesítményt meg nem növeli, de nem is ez a cél. Ez esetben internetes áruházat nyitnék, és remélném, hogy némi tudományosnak tűnő handabandával eladhatom a cuccot pár száz hiszékeny lúzernek. Bazi nagy yachtra talán nem futná, de balatoni vitorlásra való biztos összejönne belőle.

A "Vajon ez működik-e?" visszatérő kérdésének korrekt megválaszolására a német autóklub (ADAC) végeztetett egy komolyabb tesztsorozatot . A két Opellel és egy 4-es Golffal 800-800 km-en át végzett mérések során németes precizitással minden szubjektív elemet kizártak: görgős terhelőpadon, szabványos európai tesztciklusokat (NEDC-ciklus) járattak, ahol a jármű sebessége, a gyorsítások-lassítások időtartama, de még a használt sebességi fokozat is másodpercre pontosan meghatározott. Nincs lejtő, nincs szembeszél, nincs dugó és nincsenek fogyasztást befolyásoló hőmérsékleti ingadozások sem.

Az eredmény pedig egyáltalán nem volt meglepő: sem a pontosan előírás szerint adagolt csodatabletta, sem a csodalötty, de még a precízen felhelyezett csodamágnes sem okozott mérhető változást az eredeti állapothoz képest.